Regálé

Regálé (latinul iura regalia) volt a neve az államkincstárt illető, királyi felségjogon szedett jövedelmeknek. Ezek egy részét később a földesurak, illetve a városok kapták meg.

Fontosabb regálék:

• urbura, vagy bányajövedelem volt a kitermelt ércek (arany, ezüst, réz) után fizetendő illeték neve. Eredetileg kizárólag a királyt illették, de Károly Róbert átengedte a jövedelem egyharmadát a földek tulajdonosainak.
• nemesércek felvásárlásának monopóliuma
• pénzverés monopóliuma – a névérték és a fémtartalom értékének különbsége miatt
• ehhez kapcsolódott a kamara haszna, amely az általában évi kötelező pénzbeváltásból származó nyereséget jelentette
• a sótermelés és sóvágás jövedelme is a királyt illette, bár rendszerint bérlők szedték be
• be- és kiviteli vámok, pl. nyolcvanadvám, harmincadvám
• nyestadó (marturina)
• szabadok dénárja
• székelyek ököradója
• rendkívüli hadiadó (collecta, subsidium) – a porták után esetenként 1 aranyforint Károly Róbert idején
• városi adó – a városok évi egyösszegű adója (census, collecta)
• zsidóbér – a zsidók évi egyösszegű adója (census, collecta)
• pápai tized egyharmada Károly Róbert idején

A földesurak és városok élvezte regálé jogok (regalia minora) közé tartozott már az Árpádok idejétől kezdve az

• italmérés és kocsmaépítés joga
• húsvágás és húsmérés joga
• malomtartási jog (malomjog)
• vám- és révjog (jus telonii et nauli)
• vásárjog (jus nundinarum)
• az egyházi tized haszonbérlési joga.

Forrás

• Bokor József (szerk.). Regálé, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 
• Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig – Magyarok Európában I. (Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990)
• Központi Bányászati Múzeum: A magyar bányászati termelés története