Aranykoronás szifaka

Aranykoronás szifaka
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Félmajmok (Strepsirrhini);
Család:	Ugrómakifélék (Indriidae);
Nem:	Propithecus;
Faj:	P. tattersalli;
Tudományos név
	Propithecus tattersalli; Simons, 1988
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Aranykoronás szifaka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Aranykoronás szifaka témájú kategóriát.

Az aranykoronás szifaka (Propithecus tattersalli) az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és az ugrómakifélék (Indriidae) családjába tartozó faj. Jellemzői a fehér szőrzete, kiálló, szőrös fülei és az aranysárga „koronája”. Élőhelye a galériaerdők és a száraz lombhullató erdők, 44.125 hektáros területen fordul elő a faj Északkelet-Madagaszkáron. Az aranykoronás szifaka közepes nagyságú félmajom, tudományos nevét Ian Tattersall amerikai paleoantropológusról kapta, ő fedezte fel az aranykoronás szifakát 1974-ben. Fogságban a Duke Lemur Centerben és az Észak-Karolina állambeli Durhamban látható.

Rendszerezése

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az aranykoronás szifaka legközelebbi rokonai a diadémszifaka (Propithecus diadema), a Verreaux-szifaka (Propithecus verreauxi) és a selymes szifaka (Propithecus candidus), mivel egy nembe tartoznak a Propithecus nembe. Az ugrómakifélék (Indriidae) családjában tartoznak, a családban több nem (Indri, Avahi) és faj (indri (Indri indri), nyugati gyapjasmaki (Avahi occidentalis), keleti gyapjasmaki (Avahi laniger)) is van.

Előfordulása

Elterjedése

Madagaszkár szigetének északkeleti részén őshonos faj. A Loky és a Monambato folyók határolják elterjedési területét. Az aranykoronás szifaka elterjedési területe az egyik legkisebb az ugrómakifélék között.

Élőhelye

A szigetország száraz lombhullató és örökzöld erdeiben fordul elő. Az erdőirtások miatt élőhelye egyre szűkül, ami veszélyezteti a faj fennmaradását.

Megjelenése

Az aranykoronás szifaka testtömege 3,4-3,6 kg, testhossza a farokkal együtt 87–94 cm. A pofája tompa és lekerekített, széles orra megkülönbözteti a többi szifakától. A többi szifakához hasonlóan fán élő állat, hosszú, erős lábai lehetővé teszik, hogy elrugaszkodhasson és nagyokat ugorjon a fatörzsek és az ágak között.

Életmódja

Nappal aktív. Átlagos élettartama fogságban 20 év, a Verreaux-szifakák a fogságban 23 évig is eléltek. Az aranykoronás szifakáknál megfigyelhető, hogy a magasabb lombkoronán a száraz évszakban (májustól októberig) raktároz. Ezek a szifakák a magas fákon szeretnek aludni éjszaka. Stresszhelyzetben röfögésszerű hangokat és „churr”-öket ad ki, melyek hangos „whinney”-be erősödnek föl. Ha a földön ragadozó közeleg, a „shē-fäk” vészjelzést adják ki. Ragadozómadár közeledtekor csúfolják azt. A hangok mellett szagnyomok és testtartások segítségével is kommunikálnak.

Szociális élete

Társas életmódot folytat, egy csapat 2-13 állatból áll. A csapatban a nőstény a domináns. Az aranykoronás szifakák békések és kurkásszák egymást, mint más főemlősfaj, a kurkászás a csoportos tevékenységük fontos része.

Táplálkozása

Magvakat, gyümölcsöket, virágokat és leveleket fogyaszt. Az aranykoronás szifaka 80 növényfajjal táplálkozik. Táplálékának 7%-a gyümölcsök, magvak, 22%-a éretlen levelek, 17%-a érett levelek, 13%-a virágok és 9%-a gyümölcspép. Megfigyelték fogságban, hogy éjszaka táplálkoznak a Verreaux-szifakával ellentétben.

Szaporodása

A hímek és a nőstények ivarérettsége 2-3 éves koruktól kezdődik. A párzási időszak késő januártól márciusig tart. A nőstény 130-165 napig tartó vemhesség végén átlagosan 1 kölyöknek ad életet. A kölykök születésükkor átlagosan 98 grammosak. 5-6 hónaposan kerül sor az elválasztásra.

Ragadozói és parazitái

Fő ellenségei a fossza és a madagaszkári ragadozó madarak a jelenlétükre reagál és a ragadozó madarakra riasztó hangot ad ki. Élősködői közé tartozik a fültetű, a malária és a fonálféreg.

Természetvédelmi állapota

Az aranykoronás szifakát az illegális fakitermelés veszélyezteti, évente kb. 1000 hektár erdőt vágnak ki, az előrejelzések szerint, ha így folytatódik az erdőirtás, 2020-ra nem lesz a szigetország keleti részén erdő; a malagas farmerek az állataik legeltetőikért és megművelésért való égetése is veszélybe sodorja az aranykoronás szifakát. Még a vadhús-kereskedelem is fenyegeti. A 2009-ben kezdődött politikai válság és az ezt követően Madagaszkáron kialakult jogbizonytalanság következtében orvvadászok lemurokra vadásztak a Daraina régióban és ínyencségként helyi éttermeknek adták el őket. Az IUCN vörös listáján a kihalófélben lévő kategóriába sorolja. A Conservation International 20 000 hektárt védett területté nyilvánított. 2008-tól csupán tíz erdőfolt maradt, amelyekben az IUCN szerint támogathatnák az életképes populációkat.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. november 21.)
AnimalDiversity Web

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Golden-crowned Sifaka című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikifajok tartalmaz Aranykoronás szifaka témájú rendszertani információt.

Primate Info Net: Az aranykoronás szifaka adatlapja (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap