Propertius
Sextus Propertius (Születési ideje Kr.e 55 és 43 közé - halála Kr. e. 15 és 1. közé tehető). Maecenas köréhez tartozó római elégiaköltő.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Valószínűleg Assisiben született, földbirtokos családban:
| „ | "Kiktől származom én, s a szülőházam hol is állott -
tudni barátodtól, Tullusom ezt akarod. Hogyha hazánknak sírja, Perusia, ismeretes tán, ... hát itt - itt, hol a dombhátak völggyé szelidülnek, dúsgazdag földjén jórögü Umbria szült. |
” |
| – (Római Költők Antológiája, 237. old) | ||
Családját és rokonait súlyosan érintették a római polgárháborúk: apja korán meghalt, birtokai jó részét pedig elkobozták az Augustus által a veteránoknak tartott földosztás során. 15-16 éves korában, a férfitoga felvételekor határozta el, hogy költő lesz - ezt követően négy kötetnyi elégiát adott ki. Jó nevelést kaphatott, és talán Maecenas patronálásának köszönhetően vagyonra is szert tehetett. Elveszett naplója feletti kesergésében megemlíti ugyanis, hogy a szerencsés megtaláló Róma egyik előkelő negyedébe, az Esquilinus dombra vigye a könyvét. Valamikor Kr.e. 15 és 1. között halhatott meg.
Kapcsolatban állt kora több költőjével: Vergilius készülő Aeneiséről az elismerés hangján szól. Ismerőseként említi Tullust - Lucius Volcacius Tullus Kr.e. 33-as év consuljának az unokaöccsét - Bassus iambosköltőt illetve az eposzköltő Ponticust. Nem tesz említést viszont Horatiusról, és Tibullusról. Az ellenszenv kölcsönös lehetett, mivel azoktól sem maradt fenn Propertiusra szóló utalás.
Könyvei [szerkesztés]
- Első kötetével, melyet Monobiblos Properti címen emlegettek, Kr.e 29-28-ban jelentkezett. A kötet 22 elégiát tartalmaz, és ihletője-hasonlóan a második kötetéhez - egy Cynthia névvel illetett hölgy volt. A név valójában egy utalás, és a költészet istenének, Apollón szülőhelyére, Délosz szigetére utal. Apulieus szerint Propertius múzsáját valójában Hostiának hívták. A kötetben a politika még nem játszik nagy szerepet, mindössze a perusiai háború kapcsán kerül sor testvérháború említésére (21-22.elégia).
- Második kötete kiadásakor, valószínűleg Kr.e. 26 után már tagja volt Maecenas körének. A kötet 34 elégiát tartalmaz, a X. elégiában már Augustus politikáját magasztalja.
- Harmadik kötete Kr.e. 23 után jelent meg, és 25 elégiát tartalmaz. A kötetben a Cynthiával kapcsolatos elégiák háttérbe szorulnak, és elsősorban a szakításról szólnak. Előtérbe kerülnek viszont a hazafias (4., 11., 13., 13., 22. elégiák), valamint a költészetelméleti (1., 2., 3. 5., 9. elégiák) témák. Ennek megfelelően a Múzsa és Apollón lép Cynthia helyébe.
- Negyedig kötete Kr. e. 16. után jelent meg, és főleg római nemzeti témákat ölel fel. Cynthia mindössze két elégiában jelenik meg: az egyikben váratlanul visszatér egy utazásról, és a távolléte miatt bánatos költőt vigasztaló két hölgyet elkergeti, magát a költőt pedig megbünteti. A kötet 7. elégiájában pedig az elhunyt Cynthia árnya jelenik meg a költőnek.
Költészete [szerkesztés]
Kapcsolata Cynthiával a római szerelmi elégiaköltők összes toposzát felvonultatja: szenvedélyes szerelem, vágyódás a távollévő kedves iránt, viták, bosszú, ütlegelés, kibékülés, féltékenység egyaránt felvonul a költeményekben:
| „ | Ti lesztek tanuim, ha van érzeni szíve a fának,
bükk sudarak s ti, a víg Pán szeretői, fenyők, lengő lombjaitokhoz hányszor sír fel a kínom, s kérgeitekbe rovom - hányszor ! - a "Cynthia" szót! |
” |
| – Római Költők Antológiája, 263.old. | ||
| „ | "Téged azonban a rejtett évű kor ne kiméljen,
s gyűrjön fonnyadt bőrt szép alakodra sután! Próbáld majd ősz fürtjeidet kiszakítani tövestül, míg tükörből rád ráncteli arc vigyorog, és tűrd majd, ha lenéző gőggel, sorra kidobnak, s vén banya, jajgass majd mostani tetteidért! Ezt jósolja dalom neked, átkos végzeted ez lesz. S most menj, és reszkess párnapi bájaidért. |
” |
| – Római Költők Antológiája, 265.old. | ||
Tibullustól eltérően ő városi költő - meghatározó szerepet játszanak nála a képzőművészetek: verset ír egy Amor festményről, illetve versben dicsőíti Augustus építkezéseit, például a Kr.e 28-ban felszentelt Apollón templomot:
| „ | Kérded, miért jövök ily későn? Ma nyitotta meg éppen
Phoebus aranyházát Caesar, a nagyszerű úr. Pún márvány oszlopsoron áll, fenséges e látvány, közbül vén Danaius lányainak serege. Élő Phoebusnál is szebbnek tetszik e márvány, lantját verve, dalát zengve, ki hangtalan áll. Kőoltára körül Myronnak barmai állnak, négy művészi remek, mint eleven tehenek. És közepén ragyogó márványból díszlik a templom, drágább Phoebusnak, mint hona, Ortygia. Fönt meg a nap fényes kocsiját láthatjuk az ormon, szín elefántcsontból vannak a cifra kapuk, egyen a Delphi előtt megvert gallus had iramlik, máson meg Niobe sorsa a bús diszités. S végül az anyjával maga áll ott, és a hugával Pytho nagy istene, leng leple, s az ajka dalol. |
” |
| – Római Költők Antológiája, 255.old. | ||
Kallimachos követőjének vallja magát, és annak Aitia című műve alapján akarta megírni a római eredetmondákat. A nőrablásért felháborodott és Rómát ostromló szabinok királyába, Titus Tatiusba szerelmes és ezért a római fellegvárat, a Capitoliumot eláruló majd ezért Tatiustól megbüntetett római Tarpeia története Ovidius Hősnők leveleinek előképe.
Hagyományozódás [szerkesztés]
Propertius költészete homályos, leírásai csapongók, számos rejtett utalást tartalmaznak, illetve túltengenek a görög mitológiára való hivatkozások. Szívesen használ újszerű, illetve az eredeti jelentéstől eltérő értelemben szavakat - ezért a középkori kódexmásolók és az újkori kiadók számos variációban adták ki a szövegeit. Scaliger 1577-es Propertius-kiadásában ezért arról panaszkodik, hogy ahány szövegkiadó, annyi Propertius van (Quot editores, tot Properti). Az ókorban saját bevallása szerint sokan olvasták - erről tanúskodik egy pompeii felirat is. Stílusának homályossága hozzájárulhatott, hogy a középkorban nem volt népszerű. A reneszánsz fedezi fel ismét: II. Piuz pápa egy kötetnyi szonettet ír Cynthiához címezve. Goethe "Római elégiáinak" és Vörösmarty számos versének ihletője.
Bibliográfia [szerkesztés]
Művei magyarul [szerkesztés]
- Római költők antológiája. Európa Könyvkiadó, 1963.
- Tibullus és Propertius összes költeményei. Helikon Kiadó, 1962.
- Tibullus, Propertius és Ovidius versei; Sziget Könyvkiadó , 2000. ISBN 9638138506
Művei latinul [szerkesztés]
- Szemelvények Tibullus és Propertius elégiáiból. Auctores Latini XI. Szerk.: Szabó Kálmán - Lessi Viktor. Tankönyvkiadó,Budapest 1970.
- http://www.thelatinlibrary.com/prop.html
Felhasznált irodalom [szerkesztés]
- ↑ Adamik 2009: Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 978-80-8101-226-6
- ↑ Albrecht 2003-2004: Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya.Balassi Kiadó. Budapest, 2003-2004. ISBN 9635065234 , ISBN 963-506-574-4
- Falus Róbert: A római irodalom története. Gondolat Kiadó, 1970. ISBN 0340162252
- Némethy Géza: A római elegia: Tibullus és Propertius. Budapest. 1905.
