Propertius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sextus Propertius (Születési ideje Kr.e 55 és 43 közé - halála Kr. e. 15 és 1. közé tehető). Maecenas köréhez tartozó római elégiaköltő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg Assisiben született, földbirtokos családban:

"Kiktől származom én, s a szülőházam hol is állott -

tudni barátodtól, Tullusom ezt akarod.

Hogyha hazánknak sírja, Perusia, ismeretes tán,

...

hát itt - itt, hol a dombhátak völggyé szelidülnek,

dúsgazdag földjén jórögü Umbria szült.

– (Római Költők Antológiája, 237. old)

Családját és rokonait súlyosan érintették a római polgárháborúk: apja korán meghalt, birtokai jó részét pedig elkobozták az Augustus által a veteránoknak tartott földosztás során. 15-16 éves korában, a férfitoga felvételekor határozta el, hogy költő lesz - ezt követően négy kötetnyi elégiát adott ki. Jó nevelést kaphatott, és talán Maecenas patronálásának köszönhetően vagyonra is szert tehetett. Elveszett naplója feletti kesergésében megemlíti ugyanis, hogy a szerencsés megtaláló Róma egyik előkelő negyedébe, az Esquilinus dombra vigye a könyvét. Valamikor Kr.e. 15 és 1. között halhatott meg.

Kapcsolatban állt kora több költőjével: Vergilius készülő Aeneiséről az elismerés hangján szól. Ismerőseként említi Tullust - Lucius Volcacius Tullus Kr.e. 33-as év consuljának az unokaöccsét - Bassus iambosköltőt illetve az eposzköltő Ponticust. Nem tesz említést viszont Horatiusról, és Tibullusról. Az ellenszenv kölcsönös lehetett, mivel azoktól sem maradt fenn Propertiusra szóló utalás.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Első kötetével, melyet Monobiblos Properti címen emlegettek, Kr.e 29-28-ban jelentkezett. A kötet 22 elégiát tartalmaz, és ihletője-hasonlóan a második kötetéhez - egy Cynthia névvel illetett hölgy volt. A név valójában egy utalás, és a költészet istenének, Apollón szülőhelyére, Délosz szigetére utal. Apulieus szerint Propertius múzsáját valójában Hostiának hívták. A kötetben a politika még nem játszik nagy szerepet, mindössze a perusiai háború kapcsán kerül sor testvérháború említésére (21-22.elégia).
  • Második kötete kiadásakor, valószínűleg Kr.e. 26 után már tagja volt Maecenas körének. A kötet 34 elégiát tartalmaz, a X. elégiában már Augustus politikáját magasztalja.
  • Harmadik kötete Kr.e. 23 után jelent meg, és 25 elégiát tartalmaz. A kötetben a Cynthiával kapcsolatos elégiák háttérbe szorulnak, és elsősorban a szakításról szólnak. Előtérbe kerülnek viszont a hazafias (4., 11., 13., 13., 22. elégiák), valamint a költészetelméleti (1., 2., 3. 5., 9. elégiák) témák. Ennek megfelelően a Múzsa és Apollón lép Cynthia helyébe.
  • Negyedig kötete Kr. e. 16. után jelent meg, és főleg római nemzeti témákat ölel fel. Cynthia mindössze két elégiában jelenik meg: az egyikben váratlanul visszatér egy utazásról, és a távolléte miatt bánatos költőt vigasztaló két hölgyet elkergeti, magát a költőt pedig megbünteti. A kötet 7. elégiájában pedig az elhunyt Cynthia árnya jelenik meg a költőnek.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolata Cynthiával a római szerelmi elégiaköltők összes toposzát felvonultatja: szenvedélyes szerelem, vágyódás a távollévő kedves iránt, viták, bosszú, ütlegelés, kibékülés, féltékenység egyaránt felvonul a költeményekben:

Ti lesztek tanuim, ha van érzeni szíve a fának,

bükk sudarak s ti, a víg Pán szeretői, fenyők,

lengő lombjaitokhoz hányszor sír fel a kínom,

s kérgeitekbe rovom - hányszor ! - a "Cynthia" szót!

– Római Költők Antológiája, 263.old.


"Téged azonban a rejtett évű kor ne kiméljen,

s gyűrjön fonnyadt bőrt szép alakodra sután!

Próbáld majd ősz fürtjeidet kiszakítani tövestül,

míg tükörből rád ráncteli arc vigyorog,

és tűrd majd, ha lenéző gőggel, sorra kidobnak,

s vén banya, jajgass majd mostani tetteidért!

Ezt jósolja dalom neked, átkos végzeted ez lesz.

S most menj, és reszkess párnapi bájaidért.


– Római Költők Antológiája, 265.old.

Tibullustól eltérően ő városi költő - meghatározó szerepet játszanak nála a képzőművészetek: verset ír egy Amor festményről, illetve versben dicsőíti Augustus építkezéseit, például a Kr.e 28-ban felszentelt Apollón templomot:

Kérded, miért jövök ily későn? Ma nyitotta meg éppen

Phoebus aranyházát Caesar, a nagyszerű úr.

Pún márvány oszlopsoron áll, fenséges e látvány,

közbül vén Danaius lányainak serege.

Élő Phoebusnál is szebbnek tetszik e márvány,

lantját verve, dalát zengve, ki hangtalan áll.

Kőoltára körül Myronnak barmai állnak,

négy művészi remek, mint eleven tehenek.

És közepén ragyogó márványból díszlik a templom,

drágább Phoebusnak, mint hona, Ortygia.

Fönt meg a nap fényes kocsiját láthatjuk az ormon,

szín elefántcsontból vannak a cifra kapuk,

egyen a Delphi előtt megvert gallus had iramlik,

máson meg Niobe sorsa a bús diszités.

S végül az anyjával maga áll ott, és a hugával

Pytho nagy istene, leng leple, s az ajka dalol.

– Római Költők Antológiája, 255.old.

Kallimachos követőjének vallja magát, és annak Aitia című műve alapján akarta megírni a római eredetmondákat. A nőrablásért felháborodott és Rómát ostromló szabinok királyába, Titus Tatiusba szerelmes és ezért a római fellegvárat, a Capitoliumot eláruló majd ezért Tatiustól megbüntetett római Tarpeia története Ovidius Hősnők leveleinek előképe.

Hagyományozódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Propertius költészete homályos, leírásai csapongók, számos rejtett utalást tartalmaznak, illetve túltengenek a görög mitológiára való hivatkozások. Szívesen használ újszerű, illetve az eredeti jelentéstől eltérő értelemben szavakat - ezért a középkori kódexmásolók és az újkori kiadók számos variációban adták ki a szövegeit. Scaliger 1577-es Propertius-kiadásában ezért arról panaszkodik, hogy ahány szövegkiadó, annyi Propertius van (Quot editores, tot Properti). Az ókorban saját bevallása szerint sokan olvasták - erről tanúskodik egy pompeii felirat is. Stílusának homályossága hozzájárulhatott, hogy a középkorban nem volt népszerű. A reneszánsz fedezi fel ismét: II. Piuz pápa egy kötetnyi szonettet ír Cynthiához címezve. Goethe "Római elégiáinak" és Vörösmarty számos versének ihletője.

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római költők antológiája. Európa Könyvkiadó, 1963.
  • Tibullus és Propertius összes költeményei. Helikon Kiadó, 1962.
  • Tibullus, Propertius és Ovidius versei; Sziget Könyvkiadó , 2000. ISBN 9638138506

Művei latinul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Propertius témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Propertius témában.

On-line források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]