Prezai vár
| Prezai vár | |
 | |
| A vár északkeleti fala az egykori óratoronnyal | |
| Ország |  Albánia |
| Mai település | Fushë-Preza |
| Épült | 15. század |
| Állapota | részben rekonstruált |
| Építőanyaga | kő, tégla |
| Látogatható | szabadon (2017) |
| Elhelyezkedése | |
 Prezai vár
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 41° 25′ 52″, k. h. 19° 40′ 19″Koordináták: é. sz. 41° 25′ 52″, k. h. 19° 40′ 19″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prezai vár témájú médiaállományokat. | |
A prezai vár vagy Preza vára (albán Kalaja e Prezës) a 15. század során építtetett, majd többször átalakított erőd Közép-Albániában, a Gërdeci-dombságban, Preza mellett.
Története[szerkesztés]
Marin Barleti 16. század eleji krónikája szerint az ókorban az illírek közé tartozó parthinok éltek ezen a vidéken, akik a mai Preza mellett erősséget is emeltek. Ezt a római hódítás után Iulius Caesar romboltatta le i. e. 48-ban.[1] Ennek az ősi erődítésnek a helyén, a Tirana folyását kísérő dombok tetején épülhetett fel a 15. században a prezai vár. Kis mérete miatt és a közeli krujai, durrësi és petrelai fellegvárak árnyékában az elkövetkező századokban kiemelkedő stratégiai szerep nem jutott a várnak, elsődleges feladata a Szkutari, Kruja és Durazzo közötti útvonal ellenőrzése volt.[2]
Pontos építési ideje, ahogy építtetője sem pontosan ismert. Annyit lehet tudni, hogy a 15. század elején a Topiák birtoka volt a vidék, és talán ők építtették az első középkori várat ezen a helyen. A falu mellett elhaladó Szkutari és Durazzo közötti út 1431 után készült el, egyes feltételezések szerint ezt követően kellett megépülnie a várnak is. Az építészeti stílus, különösen a tornyok kapunyílásainak kialakítása alapján nem zárható ki, hogy oszmán kéz munkája volt, és talán a Kasztrióta György albán fejedelem ellen küzdő II. Murád oszmán szultán építtette, miközben serege 1450-ben a közeli Kruja fellegvárát ostromolta.[3]
1528 és 1547 között – jóval az albán vidék oszmán hódításának lezárulása után – a várat, különösen a várkapu környékén, átalakították. Az ekkori épületek egyikét később mecsetté alakították, amit egy külső lépcsősor segítségével a falu felől is el lehetett érni. Feltehetően a 19. század elején a vár egyik keleti tornyát óratoronnyá alakították, az 1850-ben itt járt Johann Georg von Hahn tudósított róla először mint „az elmúlt száz évben épült” szerkezetről.[4] Idővel azonban a vár romlásnak indult, és bár 1914-ben hasznát vették a közép-albániai felkelők, 1920-ban pedig a központi kormány ellen fegyvert fogó eszadista lázadók,[5] 1936 és 1938 között az albán kormányzat rekonstruálta az addigra meglehetősen romos épület nagy részét, beleértve a nyugati falat teljes hosszában és a ledőlt óratornyot.[6] A második világháború végóráiban, 1944 szeptembere és októbere között a vár az Albán Kommunista Párt partizánjai ellen harcoló Abaz Kupi és fegyveresei támaszpontja volt.[7] 1966-ban nagy szabású rekonstrukción esett át az épület.[8]
Leírása[szerkesztés]
A vár Fushë-Preza északi végében, kb. 250 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Az ötszögletű alaprajzú, 80×50 méter átmérőjű területet közrefogó falak megmunkálatlan homokkő kövekből épültek, amelyeket a gyilokjáró alatt téglasorokkal díszítettek. Az öt sarokból négyet kör alaprajzú toronnyal erősítettek meg, a déli falon elhelyezett kaputorony pedig a 16. század folyamán egy kisebb külső védművel bővült, valamint belső részénél az őrség hálóhelyiségeit alakították ki. Később ez utóbbiból lett a vármecset, amely ily módon megszüntette a kaputorony eredeti funkcióját. Az ateista kampány idején, 1967-ben a minaretet lerombolták, és csak a vármecset 2014-es rekonstrukciója során építették újra. A vár egyik sarkában kávézót alakítottak ki, de mellette megtekinthető még az épület eredeti ciszternája.[9]
A várhoz vezető út nyugati oldalán egy 18–19. században épült, valószínűleg egy korábbi bektási tekkéhez tartozó kőkupolás, oszmán stílusú kútház áll.[10]
-
A vármecset az egykori kaputorony helyén (2017) -
A várciszterna kútja (2013) -
A bektási kútház (2017)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bakiu 2014 :22.
- ↑ Bakiu 2014 :21.; Gilkes 2014 :224.
- ↑ Gilkes 2013 :244.; Bakiu 2014 :22.
- ↑ Gilkes 2013 :244.; Bakiu 2014 :22–23.
- ↑ Pearson 2004 :71., 144.
- ↑ Bakiu 2014 :23.
- ↑ Pearson 2005 :385., 398.
- ↑ Bakiu 2014 :23.
- ↑ Gilkes 2013 :244.; Bakiu 2014 :21–22.; Dienes 2017 :45.
- ↑ Bakiu 2014 :21.
Források[szerkesztés]
- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145