Portugál koncér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Portugál koncér
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Rutilus
Faj: R. lemmingii
Tudományos név
Rutilus lemmingii
(Steindachner, 1866)
Szinonimák

Chondrostoma lemmingi

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Portugál koncér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Portugál koncér témájú kategóriát.

A portugál koncér (Rutilus lemmingii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugál koncér álló - és lassú folyású vizek lakója, az Ibériai-félsziget Duero, Guadiana és Guadalquivir folyóinak vonzáskörzetében.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: A hal teste karcsú, erősen megnyúlt, orra tömpe, kis szájnyílása gyengén alsó állású. Apró, kerekded pikkelyei vannak, 59-63 az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 10, farok alatti úszója 10 sugarú; a magas és keskeny hátúszó pereme kifelé ívelt. Garatfogai egysorosak, 6-5.

Színezete': Háta sötét, a zöldestől a kékesig változó fémfénnyel; oldala ezüstszínű, a kopoltyúfedőktől a faroktőig sötét hosszanti csík húzódik. Hasa fehéres, ívás idején vörhenyes futtatással.

Mérete: Testhossza 13-15 centiméter, maximum 20 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugál koncér rajhal, főként a fenék közelében tartózkodik; életmódja hasonlít a hazai leánykoncéréhez. Tápláléka apró fenéklakókból áll: férgek és rovarlárvák.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az április-májusi ívás idején az ivarérett példányok a parti vizeket keresik fel. Csapatosan ívnak a sekély, növényekben gazdag részeken. A ragadós ikrák és a frissen kelt lárvák növényeken tapadnak meg. Az ivadék 2-5 napig a szikzacskóból táplálkozik, ezután a kishalak elúsznak, és állati, illetve növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. Ahogy korosodnak, úgy húzódnak fokozatosan mélyebbre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]