Pommer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pommer (Bomhart, Bombart, bombarde, bombardo) a schalmeiek családjából származó kettős nádnyelves, kúpos furatú, tölcsérben végződő, fából készült fúvós hangszer. Hat-hét hanglyuka és egy-négy védőtokkal ellátott billentyűje van. A mély hangolású hangszereknél a nádsíp hajlított fúvócsővel csatlakozik a testhez, a többinél ajaktámaszt alkalmaztak. A 15.17. században volt használatban.

A pommer hangszercsalád tagjai, hangterjedelmük (Michael Praetorius, Syntagma musicum):

  • kisdiszkant: h' – h"
  • diszkant: d' – a"
  • kis alt: g – d"
  • nagy alt (nicolo): c – g'
  • tenor: G – g'
  • basszus: C – h
  • nagybasszus: F1 – e

A 15. század elején alakult ki kezdetben az alt és tenor változat, majd a 17. század elejére kiépült a teljes hangszercsalád a nagybasszusig, amely mintegy 3 méter hosszú. A diszkant változatot schalmeinek nevezték. Erős hangú hangszerek, harsonákkal, cinkekkel, dulciánokkal együtt szólaltak meg, velük együtt az haut hangszerek (hauts instruments) közé tartoztak. Az hautbois, oboa hangszernév is ilyen módon származtatható, a barokk oboa a diszkant pommerből fejlődött ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 963-330-572-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]