Kortholt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kortholt Michael Praetorius Syntagma musicum című művéből (1619)

A kortholt (alnémet kort = 'rövid' + Holt = 'fa') a reneszánsz korában népszerű fából készült fúvós hangszer, a nádnyelves hangszerek családjába tartozik. Neve arra utal, hogy a fagotthoz, dulciánhoz hasonlóan U alakú kettős furata van, így a viszonylag rövid hangszer is mély hangot tud kiadni. Ráadásul az említett hangszerektől eltérően ezek a furatok cilindrikusak, állandó keresztmetszetűek, ami még mélyebb hangot eredményez.

Szélsapkában elhelyezett kettős nádsíppal szólaltatható meg, ami azt jelenti, hogy a játékos ajkaival közvetlenül nem érinti a nádfúvókát, hanem egy nyíláson keresztül levegőt fúj egy kamrába, amiben a nádsíp van. Emiatt, és a csőrezonátor hengeres mivolta miatt az oktávátfújás nem lehetséges, de számos hanglyuka és különleges fogásmódjai révén két oktáv hangterjedelem átfogására képes.

A görbekürthöz és a többi szélsapkás duplanádas hangszerhez hasonlóan zizegő, de azokénál lágyabb hangja van. A hangszer különböző méretű, szoprán, alt, tenor és basszus változatai konzortot alkottak.

Kortholt néven említik esetenként rokonhangszereit, a dulciánt és a sordonét is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap