Polgár Mihály
| Polgár Mihály | |||||
| a Dunamelléki református egyházkerület püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 1782. december 24. Törökszentmiklós | ||||
| Elhunyt | 1854. május 9. (71 évesen) Kecskemét | ||||
| Nemzetiség | magyar | ||||
| Felekezet | protestantizmus | ||||
| Püspökségi ideje 1846 – 1854 | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Polgár Mihály témájú médiaállományokat. | |||||
Polgár Mihály (Törökszentmiklós, 1782. december 24. – Kecskemét, 1854. május 9.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1846-tól haláláig.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányait szülővárosában kezdte, utána 1795-től a Debreceni Református Kollégiumban a gimnáziumi és teológiai stúdiumokat végezte el. 1806-ban kollégiumi köztanító, 1808-ban pedig szenior lett. Vezette a főiskola énekkarát és vallásos énekeket szerzett. Nagy diákként nevelője volt Kölcsey Ferencnek is. 1809-ben külföldre utazott, s miután a göttingeni egyetemen másfél évig tanult, német és holland egyetemeket is meglátogatott. Hazájába visszatérve 1812-től Hódmezővásárhely hívta meg, s 7 évig itt szolgált. 1819 tavaszán a kecskeméti református gyülekezet választotta meg, s hívta lelkészének a már neves teológust, aki sietve foglalta el állását áprilisban az éppen akkor szörnyű tűzvésszel sújtott városban lelki vigaszt nyújtani.[1] A dunamelléki egyházkerület még kecskeméti működése első évében tanácsbíróvá és aljegyzővé választotta, 1823-ban egyházkerületi könyvvizsgáló, 1827-ben pedig a kecskeméti egyházmegyében esperes lett. 1830-ban az egyházkerületi pénztárnoki tisztséget bízták rá. 1836-ban az akkor megürült egyházkerületi főjegyzői tisztségre a kerület egyházai csaknem egyöntetű szavazatával őt választották meg. 1846-ban hosszas viszálykodás után a dunamelléki egyházkerület szuperintendense lett.
Az ő szorgalmazására határozta el a kecskeméti református gyülekezet, hogy lerakja egy új nagy iskola alapjait (a mai Ókollégium), melyben „az elemi, gymnásiumi, theologiai és jogi tanulmányok számára létesíttettek osztályok és karok.”[2]
„Polgár Mihály kitűnő, kenetteljes szavú szónok és feltűnően szép ember volt. Mikor ő volt a soros prédikáló a templomban, mindig zsúfolásig megtöltötték azt a hívek” — emlékezett meg róla a Kecskeméti nagy képes naptár 1893-ban.
Nagy részvét mellett a Kecskeméti Felső temetőben helyezték örök nyugalomra.
Irodalmi munkássága költeményekből és halotti énekekből, József nádor emlékére tartott gyászbeszédéből, egy kátéból (Rövid útmutatás a keresztény vallás előadására), illetve egyháztörténelmi dolgozatokból áll.
Jelentősebb művei[szerkesztés]
- A dunamelléki református egyházi kerület rövid históriája (Egyházi almanach, 1836)
- A magyarhoni helvét vallástételt követők Budán 1791. tartott nemzeti zsinatjok rövid históriája (Egyházi almanach, 1842)
- Halotti beszéd az Illyés lelkével bíró főpásztorról. Egyházi almanach, 1842 (Báthori Gábor szuperintendens utolsó tisztességtételekor, mások gyászbeszédeivel együtt)
- Rövid útmutatás a keresztény vallás előadására. A helvét vallást követők értelme szerint. Egyházi almanach 1843 és 1846, Pest, 1857
- Halotti beszéd, melyet ő cs. és kir. főherczegsége József nádor és kir. helytartó gyászünnepén 1847. febr. 28. Kecskeméten tartott. Egyházi almanach, 1847 (Mások gyászbeszédeivel együtt)
- Halotti beszédek, melyek néhai n[agy].t[ekintetű]. Gyárfás Pál úrnak végtisztessége megadása alkalmával mondattak Kiskunhalason 1847. július 9., 10.
- A kecskeméti református eklézsia rövid históriája (Kecskeméti Protestáns Közlöny, 1858)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Polgár (3), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. 1329–1332. o.
- Kecskeméti nagy képes naptár, 1893, 113–114. o.
