Plüssmackó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy modern plüssmaci

A plüssmackó vagy játékmackó egy szövetből készült, kitömött játék, mely egy barátságos medvét testesít meg. A plüssmackó angol elnevezését, a teddy bear-t (teddy maci) Theodore Rooseveltről kapta, aki egy vadászat alkalmával nem volt hajlandó lelőni egy fához kötött medvebocsot.

A plüssmackók mára klasszikus gyermekjátékká váltak, néhány régebbi darabja azonban vagyonokat is érhet a komoly gyűjtők számára. Érdekes kettősség, hogy míg a plüssmaci egy aranyos és közkedvelt „teremtmény”, addig a mintájául szolgáló valódi medvék a vadonban igen veszélyes lehetnek még az ember számára is.

A játék története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clifford K. Berryman karikatúrája

A plüssmackó világhódító útja a 20. század elején kezdődött. 1902-ben Margarete Steiff játékkészítő műhelyében megalkotta az első mackót, mely a nem túl hangzatos „55 PB” modellnevet kapta (55 cm magas, P:plüss, B:mozgatható). Richard Steiff nagynénje mackóját próbaként New Yorkban próbálta értékesíteni, kevés sikerrel.

Nagyjából ugyanebben az időben került a piacra az Amerikai Egyesült Államokban egy hasonló medve, melynek alapjául Clifford K. Berryman egyik karikatúrája szolgált. A Washington Post 1902. november 16-i számában megjelent cikk Theodore Roosevelt (becenevén Teddy) egyik vadászatáról írt, melyen az elnök nem volt hajlandó lelőni egy fogságba ejtett fekete medve bocsot, csak azért hogy sajtófotók készülhessenek az eseményről. Ennek hatására készítette el egy orosz bevándorló, Morris Michtom Teddy’s bear-t, vagyis Teddy mackóját, melyet dekorációnak szánt édesség és írószer boltjának kirakatába, Brooklynban. A maci olyan sikeres lett, hogy Michtom nemsokára felhagyott az édességek árusításával és megalapította az Ideal Novelty and Toy Company-t.

Steiff az 1903-as lipcsei játékkiállításon újból megpróbálta értékesíteni az 55 PB modellt. Nem sokkal a vásár vége előtt egy amerikai, Hermann Berg megvette az összes, mintegy 100 darab kiállított mackót és további 3 000 darabot rendelt. Egy évvel később az 1904-es St. Louis-i Világkiállításon mintegy 12 000 darab mackó talált gazdára.

Mackóőrület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Steiff 55 PB modelljének másolata

1906-ra az Egyesült Államokban valóságos mackó-őrület tört ki. Még Roosevelt is mackót választott kabalaállatként, mikor újraválasztásáért kampányolt. Seymour Eaton több gyermekkönyvet is írt, mely Roosevelt medvéjének kalandjairól szólt. J. K. Bratton zeneszerző megírta a The Teddy Bear Two Step-et, amiből később a The Teddy Bear's Picnic című dal született.

A gyárak eközben ontották magukból a különféle színű és méretű mackókat. Az első plüssmackós hirdetés 1906 októberében jelent meg a Playthings magazinban. Steiff a Teddy név sikere miatt szintén átvette a nevet.

Angliában a The J. K. Farnell & Co. kezdte meg a mackók gyártását. A kis Christopher Robin Milne is egy Farnell macit kapott első születésnapjára 1921-ben. Öt év múlva megjelent édesapja, Alan Alexander Milne Micimackó kötete, melyben fia, Christopher kalandjait írta le plüssállataival.


A diadalmenet folytatódik: az 1920-as és 40-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hanyatlás: az 1950-es és 70-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mackó visszatér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres plüssmackók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plüssmackó témájú médiaállományokat.