Pioneer–13

Pioneer Venus Multiprobe
A Pioneer Venus Multiprobe légköri szondái(fantáziarajz)
Ország	Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Küldetés típusa	légköri szonda
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1978. augusztus 8.
Hordozórakéta	Atlas-Centaur
Megérkezés	1978. december 9.
Az űrszonda
Tömeg	290 kg
Nagy légköri szonda
Tömege	315 kg
Kis légköri szondák
Tömege	90 kg

Pioneer–13 vagy Pioneer Venus Multiprobe (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében utolsónak indították a Vénusz körzetébe, bolygóközi szonda.

Küldetés

Kutatási cél a Föld és a Vénusz közötti tér kozmikus sugárzás intenzitásának mérése, a bolygóközi tér és a napszél tanulmányozása, a rádióhullámok terjedésének vizsgálata. Közvetlen adatgyűjtés a Vénuszról. Szállítóeszközként is szolgált, magával vitt egy nagy és három kicsi légkörkutató szondát.

Jellemzői

Az űreszközt a Hughes Aircraft Co., a Space and Communications Group és a CA. Üzemeltetője a NASA Ames Research Center (ARC), Moffett Field, CA.

1978. augusztus 8-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról, a 13. sikeres starttal egy Atlas-Centaur hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Háromtengelyű forgásstabilizált eszköz.

A rakétahajtómű beindításával sikerült elérni a második kozmikus sebességet, az űreszköz rátért a kijelölt pályára. Pályája során forgásszabályozást (stabilizálást) illetve pályakorrekciót hajtottak végra hideggáz fúvókák segtségével. Rendelkezésre állt a Vénusz megkerüléséhez szükséges fékező-rakétahajtómű, a szükséges üzemanyaggal.

A hengeres test átmérője 2.5 méter, magassága 1.2 méter. A hengeres test tartalmazta a tudományos műszereket (hőmérséklet mérő, , az akkuumlátorokat, a telekommunikációs rendszeret, a műszereket – tömegspektrométer,- mikrometeorit mérő,- légkörvizsgálő). A henger kupos teteje tárolta a nagy és a három kicsi légkörkutató szondát. A henger falára rögzítették a rúdantennát, hossza 2.9 méter, a körsugárzó antennát, a dipól antennát

Hasznos induló tömege 875, Vénuszhoz érve 290 kilogramm plusz a légkörkutatók 585 kilogramm súlya. Az energiaellátást a köpenyre szerelt napelemek, valamint nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátorok biztosították. A mért adatokat 12 különböző sebességgel sugározta, illetve a szükséges ideig (vételi lehetőség) tárolta, technikai eszközeivel segítette a légkör szondák adatainak továbbítását. A belső hömérsékletet stabilizálták, műszerállománya: szcintillációs spektrométer,- foto-sugárzásmérő,- tömegspektrométer,- magnetométer,- ultraibolya spektrométer,- infravörös sugárzásmérő,- napszél analizátor, doppler mérési rendszerek.

Pioneer–13–1

1978. november 16-án idították önálló szolgálati útjára, de csak december 9-én a Vénusz légkörébe érve 120 kilometer magasságból kezdte meg mérési adatainak továbbítását.

Tömege 316 kilogramm, egy gömbtartály 73.2 centiméter átmérőjű nyomástartó, titán anygú műszerházban 7 tudományos kísérletre alkalmas műszer volt beépítve. Műszerei: tömegspektrométer,- gázkromatográf,- napszél sugárzásmérő,- infravörös sugárzásmérő,- mikrometeorit mérő,- felhőzet vizsgáló műszer,- gyorsulásérzékelők). Energia ellátátsát ezüst-cink (AgZn) akkumulátor biztosíta, feltöltéséről az anya bolygó gondoskodott. 11,5 kilométer/másodperces sebességgel érkezve, a hővédő anyaggal burkolt leereszkedő felülete 78 kilométer magasságig fékezte. A hővédő pajzs ledobása után 68 kilométer magasságban a leereszkedő sebesség 680 kilométer/órára csökkent, egy 4.9 méter átmérőjű ejtőernyőt nyitott, további sebesség csökkentést elérve. 47 kilométer magasságban megválva az ejtőernyőtől, 39 perces fékezetlen zuhanással csapódott a Vénusz felszínébe. Megsemisülésig sugározta adatait.

Közös jellemzők

Kis egységek megjelölése Pioneer–13–2, Pioneer–13–3 és Pioneer–13–4.

A három kicsi szondát november 20-án állították kutatói pályára. A Vénuszt 120 kilométerre megközelítve kezdték meg méréseit. Műszertartályuk gömbölyű, titánból készült, nyomástartó, tömege 93 kilogramm, átmérője 45 centiméter volt. 7 db, mérőegységgel rendelkezett. Hővédő pajzsa segítette élettartamát, a kinyíló műszerajtő fékező lapátként szolgált. Forgásstabilizált egységek. Energia ellátátsát ezüst-cink (AgZn) akkumulátor biztosíta, feltöltéséről az anya bolygó gondoskodott. Adattainak továbbítását az anya egység kommunikációs rendszere biztosította.

Nem rendelkeztek leszálló egységgel. Feladatuk a vénuszi légkör vizsgálata, a bolygó különböző részein. Műszereik: felhőzet vizsgáló műszer (hőmérséklet, nyomás, gyorsulás, sugárzás, áramlási folyamat, összetétel, rádióhullám terjedés). Megsemisülésig sugározták adataikat.

Pioneer–13–2

Közel 42 000 kilométer/óra sebességel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe.

Pioneer–13–3

Közel 42 000 kilométer/óra sebességel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe.

Pioneer–13–4

Közel 42 000 kilométer/óra sebességel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe. Várakozásoktól eltérve a becsapódáskor életben maradt, a Vénusz felszínéről is szolgáltatott adatokat. Túlmelegedés következtében 57 perc után megszűnt az adása.

A négy légkörszonda és a hordozóeszközként is szereplő bólygóközi szonda december 9-én belépett a Vénusz légkörébe. Az anya szonda (reléállomás) 165 kilométer magasságban még sugárzott adatokat, majd megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Pioneer–13. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
• Pioneer–13. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 1.)

Elődje: Pioneer–12

Pioneer-program 1965–1978

Utódja: Program vége