Pindoszi Fejedelemség és Macedón Vajdaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pindoszi Fejedelemség és Macedón Vajdaság, (aromun nyelven Printsipat di la Pind, macedón nyelven: Vojvodstvo Makedonija) egy olasz protektorátus alatt álló autonóm aromán-macedón államalakulat volt a mai Görögország északi és Macedónia déli részén, Görögország olasz megszállását követően. Nevét a területen húzódó Pindosz hegységről kapta. Az ország fővárosa Aminciu (görögül Metszovo) volt, de a nemzetgyűlés Trikalában ülésezett. Az ország speciális státuszát csak a tengelyhatalmak és néhány semleges ország ismerte el.

Az első uralkodó I. Alkibiádész néven egy Alkiviadisz Diamandi nevű aromán politikus, a Római Légió parancsnoka volt. I. Alkibiádész görögellenes politikát folytatott. A német megszállás alatti területekről menekülő zsidókat ugyanakkor befogadta, sőt zsidó származású minisztere is volt. A belpolitikai visszásságok ellenére az 1942. március 1-jén kibocsátott aromán nemzeti kiáltványt (Manifesto) az aromán értelmiség java aláírta és kiállt a pindoszi függetlenség mellett. A Belső Macedóniai Forradalmi Szervezet egy frakciója felkínálta Alkibiádésznek Macedónia trónját is, de nincs forrás arról, hogy elfogadta-e az ajánlatot, ugyanakkor utóda, I. Gyula macedón nagyvajdának címezte magát.

A kibontakozó görög partizánmozgalom és az olasz hatóságok nyomására I. Alkibiádész 1942-ben lemondott a trónról és Romániába távozott, majd Románia albániai konzulja lett. Utóda rövid időre korábbi jobbkeze, Nicola Matushi, majd 1943 augusztusa és szeptembere között I. Gyula (Julius) néven egy magyar kalandor, gróf Cseszneky Gyula lett, aki tényleges hatalommal már nem rendelkezett, s még 1943 őszén a Gestapo elől kénytelen volt Magyarországra menekülni.

A németek kivonulását és a görög polgárháborút követően Görögország 1949-ben teljesen ellenőrzése alá vonta a Pindoszi Fejedelemség területét. Emberjogi szervezetek erős kritikával illetik a görög kormányzatot kisebbségellenes politikája, az arománok és égei macedónok erőszakos asszimilációja miatt.

Államfők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Toso, Fiorenzo – Frammenti d'Europa
  • Iatropoulos, Dimitri – Balkan Heraldry
  • Zambounis, Michael – Kings and Princes of Greece", Athens 2001
  • Arseniou Lazaros: Η Θεσσαλία στην Αντίσταση
  • Andreanu, José – Los secretos del Balkan
  • Iatropoulos, Dimitri – Balkan Heraldry
  • Toso, Fiorenzo – Frammenti d'Europa
  • Zambounis, Michael – Kings and Princes of Greece, Athens 2001
  • Papakonstantinou Michael: Το Χρονικό της μεγάλης νύχτας
  • Divani Lena: Το θνησιγενές πριγκιπάτο της Πίνδου. Γιατί δεν ανταποκρίθηκαν οι Κουτσόβλαχοι της Ελλάδας, στην Ιταλο-ρουμανική προπαγάνδα.
  • Horváth Mihály: A magyar nemzet története
  • Seidl-Bonitz-Hochegger: Zeitschrift für Niederösterreichischen Gymnasien XIV.
  • Worldstatesmen
  • Balkan Royalty
  • Magyar Arisztokrácia
  • Georulers
  • The Cseszneky de Milvany et Csesznek family
  • Greece under Italian rule
  • A nemlétezők lázadása