Paul Bourget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Bourget
Paul bourget.jpg
Született
1852. szeptember 2.
Amiens
Elhunyt
1935. december 25. (83 évesen)
Párizs
Foglalkozása drámaíró
író
Paul Bourget

Paul Charles Joseph Bourget (Amiens, 1852. szeptember 2.Párizs, 1935. december 25.) francia író, kritikus

Az irodalomtörténészek Bourget-t mint a modern pszichológiai regény úttörőjét tartják számon. Irodalmi kritikáira rányomja bélyegét világlátása, félt a liberalizmustól, a társadalmi rend alapját pedig a monarchia és vallás eszményében vélte követendőnek.

Regényeiben a XIX. század bírája lett, viszont nemcsak a rosszat, hanem a jót is láttatja. Társadalmi kérdésekkel foglakozó regényei a családról, a nevelésről, a generációk egymást követő hegemóniájáról szólnak. A regényíró Bourget azonban elsősorban kritikus és szociológus, élete főműve az Essais de psychologie contemporaine, kritika-gyűjtemény.

„Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.” – írta Paul Bourget, ami akár saját írói, kritikusi munkájára is vonatkozhat.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apja matematikus volt, a matematika professzora Clermont-Ferrand-ban. Tanulmányait a Lycée Louis-le-Grand és az École des Hautes Etudes iskolákban végezte . 1872-ben kiadta az első verskötetgyűjteményét Au bord de la mer címen, melyet újabbak követtek (pl. Poésies – 1885, Les Aveux) Ezek a versek Shelley és Rossetti hatását tükrözték.

1883-ban újságíró lett, ekkor jelent első írása Nouvelle Revue-ben, címe: Essais de psychologie contemporaine A Revue des Deux mondes, a Nouvelle Revue s egyéb folyóiratok munkatársaként jelentek meg kritikusi írásai (kötetben gyűjtve jelent meg Essais és Nouveaux essais de psychologie contemporaine (1883, 1885), Études et portaits (1888); Sociologie et littérature (1906) címeken) Ezek az írások Stendhal és Hippolyte Taine hatását tükrözték.

Közben regényeket is írt, inkább lélektani regényeket, a szerelem témakörében, (Irréparable (1884); Cruelle énigme (1885); Un crime d'amour (1886); André Cornélis és Mensonges (1887); Cœur de femme (1890); Cosmopolis (1892); La terre promise (1892); Un scrupule (1893)). Legfontosabb, a maga korában nagy vitát kiváltott regénye, A tanítvány (Le disciple, 1889), a pozitivizmus mélyreható kritikája. Későbbi könyveiben társadalmi kérdéseket feszegetett (L'Étape (1902) és L'Émigré (1907)), főleg konzervatív szemüvegen keresztül.

1884-ben hosszú időt töltött Angliában, 1894-ben a francia akadémia tagja lett.

Regényei és újságírói tevékenysége mellett színdarabokat is írt 1908-ban az André Curyvel írta az Un divorce című darabot, míg a másikat egyedül jegyezte: a L'Émigré c. regényéből La Barricade címmel. 1911-ben Le Tribun címmel írt színdarabot, melyet Párizsban mutattak be.

Novellás kötetei: Pastels (1889), Nouveaux pastels (1891), Drames de famille (1900), Monique (1902), L'eau profonde (1903), Un saint (1905), Les détours du cœur (1909).

Finom megfigyelésekkel gazdag útleírásai: Outre-mer (1895) és Sensations d'Italie (1892). Műveinek gyűjteményes kiadása 1900. indult meg

Magyar nyelven is megjelentek kötetei Tóth Béla, Zolnai Béla, Hevesi Sándor, Szenessi Emil, Cholnoky Viktor a legjelentősebb fordítói.

Művei magyar fordításban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ne ölj! 1-2. kötet. Ford.: Fái J. Béla. Bp., Pallas, 1887. 179, 132 p. (Pallas Könyvtár).
  • Asszonyi szív. 1-2. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1893. 163, 184 p. (Az Athenaeum Olvasótára).
  • Hazugságok. 1-3. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1893-94. 121, 137, 146 p. (Az Athenaeum Olvasótára).
  • Bűnös szerelem [és három novella: Szaida, Aline, A szerelem kora]. 1-2. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1896. 148, 131 p. (Az Athenaeum Olvasótára / Jeles Elbeszélők Kincsestára).
  • Végzetes idyll. 1-3. kötet. Ford.: Cserhalmi H. Irén. Bp., Athenaeum, 1896. 184, 176, 180 p. (Az Athenaeum Olvasótára).
  • A kék herczegnő. 1-2. kötet. Ford.: Szomory E. Bp., Athenaeum (Az Athenaeum Olvasótára).
  • Három elbeszélés [Az igazi atya - Az ellenségünk - Saida]. Ford.: Hevesi Sándor. Bp., Lampel, é. n. 69 p. (Magyar Könyvtár 33.).
  • A különcz. Ford.: Stella A. 1901.
  • A köpönyeg. Magyar Géniusz, 1903. május 24 - szeptember 27.
  • Velenczei éjszakák és egyéb elbeszélések [Velenczei éjszakák - Candale grófnő - Senorita Rosario]. Bp. - Bécs, Freund Frigyes kiadása, 1904. 90 p. (Modern Írók Könyvtára X.).
  • A vetélytársnők. (A L'eau profonde c. regény csonkított szövegű fordítása.) Ford.: n. n. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó Vállalata, 1907. 158 p.
  • Válás. Ford.: Győri Károly. Bp., Szent István Társulat, 1908. 359 p.
  • Egy karácsonyéj a rémuralom alatt. Ford.: dr. Rada István. Veszprém, Egyházmegyei Könyvnyomda, 1911.
  • A hazugság. Ford.: Benedek Marcell. Bp., Lampel, é. n. 83 p. (Magyar Könyvtár 827-828.).
  • Szemközt a halállal. Ford.: Trugly Margit. Bp., Magyar Kultúra, 1918. 160 p.
  • A tanítvány. Ford.: Zolnai Béla. Bp., Révai, 1919. 266 p. (Klasszikus Regénytár Új Sorozat).
  • Pia. Úti emlék. Ford.: Farkasdfalvi Hajdú Béla. Bp., Pallas, 1921. 74 p.
  • Nagyvilági dráma. Ford.: Kállay Miklós. Bp., Pantheon, 1922. 256 p.
  • Állomásról állomásra (L'étape). Ford.: Mátrai Rudolf. Bp., Szent István Társulat, 1925. 309 p. (A Nemzeti Újság Aranykönyvtára).
  • Merengő szív nem tudja hova visz útja (Coeur pensif ne sait ou il va). Ford.: Kendeffy Katinka. Bp., Szent István Társulat, 1925. 180 p.
  • A parkettáncos. Ford.: Rényi Artúr. Bp., Athenaeum, é. n. 153 p. (Korunk Mesterei).
  • A lelkiismeret. Ford.: Dánielné Lengyel Laura. Bp., Athenaeum, 1930. 334 p. (Athenaeum Könyvtár).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]