Paramyxoviridae
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 Kanyaróvírus elektronmikroszkópos képe
| ||||||
| Vírusbesorolás | ||||||
| ||||||
| Nemzetségek | ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Paramyxoviridae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Paramyxoviridae témájú kategóriát. |
A Paramyxoviridae a vírusok egyik családja. Genomjuk egyszálú RNS-ből áll. A családba 7 nemzetségben 49 ismert faj tartozik, köztük olyan fontos humán patogének, mint a kanyaróvírus, a mumpszvírus vagy a parainfluenza vírusa.[1][2] Különböző fajai az emberen kívül szinte minden más gerincest (halakat, hüllőket, madarakat, emlősöket) megfertőzhetnek.
Szerkezetük[szerkesztés]
A paramyxovírusok virionja az esetek többségében 150-350 nanométer átmérőjű gömb alakú részecske, de előfordulnak fonalszerű vírusok is. Felületüket a gazdasejt sejtmembránjából származó lipidburok borítja és ebbe ágyazódnak bele a tüskeszerű nyúlványok, amelyek vagy fúziós (F) vagy kapcsolódó (HN, H vagy G) proteinekból állnak és feladatuk a gazdasejthez való kötődés, valamint az abba való behatolás. A mátrix (M) protein a lipidburok alatt helyezkedik el, belőle van a legtöbb a virionban és alapvető szerepet játszik a vírus összeszerelődésében, valamint a nukleokapszid és a külső burok összekapcsolásában. Belül található a nukleokapszid mag (core), amely a 15-19 ezer bázis hosszú, egyszálú RNS genomból és a hozzá tapadó nukleokapszid proteinből (N) áll. Ehhez kapcsolódik még a nagy polimerázfehérje (L) és a foszfoproteinek (P). A nukleokapszid helikális (csavarvonalszerű) felépítésű, átmérője 13-18 nanométer.
A genom egy darab, egyszálú, negatív-szenz (fehérjeátírásra nem alkalmas) RNS, amelyen fajtól függően 6-10 gén található. A P gén egymást átfedő leolvasási keretei miatt 12 fehérje is készülhet róla. A genom egy kb. 50 bázisos vezérszakasszal indul, majd pl. a rubulavírusok esetén a génsorrend: N-V/P-M-F-SH-HN-L; végül egy 12-161 „trailer” szakasszal végződik.
Életciklusa[szerkesztés]
A sejtfelszíni receptorhoz kötődő fehérjéket a funkciója szerint HN, H vagy G betűkkel jelölik. A HN-fehérje (pl. a mumpsz vagy a baromfipestis vírusának van ilyen) képes megkötni a felszíni sziálsavat, valamint a már megfertőzött sejt felszínéről le is vagdossa a többit. A H-protein (kanyaró) megköti a sziálsavat, de vágófunkciója nincs. Érdekes módon ezen vírusok fő receptora nem a sziálsav, hanem a CD46 és SLAM („szignál limfocita aktiváló molekula”) proteinek. A G-proteinek (Hendra vírus, Nipah vírus) pedig se nem kötik vagy vágják a sziálsavat, hanem az ephrin B2 sejtfelszíni fehérjéhez kapcsolódnak.
A gazdasejthez való kapcsolódás után a paramyxovírus a trimer fúziós (F) protein segítségével fuzionálja saját és a sejt lipidmembránját. Az F-protein a környező sejtek külső hártyáit is összeolvaszthatja, hatalmas, sokmagvú szincíciumokat hozva létre. A vírusreplikáció teljes egészében a citoplazmában megy végbe. A vírus L-proteinje először kétszálúvá egészíti ki az egyszálú vírusgenomot, majd az új pozitív-szenz szálról a sejt fehérjeszintetizáló berendezésével megkezdődik a vírusfehérjék átírása. A genom sok példányban történő másolását is az L-protein végzi. A kész HN (H vagy G) fehérjék a sejtmembránba ágyazódnak, ahol a hozzájuk kapcsolódó mátrixprotein segítségével elkezdődik az új vírusrészecskék kialakulása, a bimbózás.
Epidemiológia[szerkesztés]
A paramyxovírusok szinte valamennyi gerincest megfertőzhetik. Közülük többen humán patogének, mint a kanyaró, mumpsz vagy a parainfluenza vírusai. A baromfipestis (Newcastle-kór) a házi- és vadmadarak körében pusztít, míg a szopornyica a kutyák, a keleti marhavész pedig a patások rettegett betegsége. Halakat vagy hüllőket megbetegítő paramyxovírusfajok is léteznek. Többségük légzőszervi megbetegedést okoz és cseppfertőzéssel vagy a beteg testnedveivel terjed. A baromfipestis ürülékkel is átadódik.
A még ma is évente kb. 70 ezer áldozatot szedő kanyaróvírus szisztémás megbetegedést okoz, amely lázzal és kiütésekkel jár, de szövődményei közé tartozik az agyvelő- és a tüdőgyulladás.
A Nipah vírus 1999-ben terjedt át Délkelet-Ázsiában a gyümölcsevő denevérekről a sertésekre, majd az emberre. A járványban 257-en betegedtek meg és 105 halálozás történt. Eközben csak Szingapúrban egymillió sertést pusztítottak el.
Taxonómia[szerkesztés]
| Nemzetség | Hivatalos fajnév | Általánosan használt fajnév (angol rövidítés) |
| Aquaparamyxovirus | Lazac aquaparamyxovírus | Lazac paramyxovírus (AsaPV) |
| Avulavirus | Madár avulavírus 1 | madár paramyxovírus 1 (APMV-1) |
| Madár avulavírus 2 | Madár paramyxovírus 2 (APMV-2) | |
| Madár avulavírus 3 | Madár paramyxovírus 3 (APMV-3) | |
| Madár avulavírus 4 | Madár paramyxovírus 4 (APMV-4) | |
| Madár avulavírus 5 | Madár paramyxovírus 5 | |
| Madár avulavírus 7 | Madár paramyxovírus 6 (APMV-6) | |
| Madár avulavírus 7 | Madár paramyxovírus 7 (APMV-7) | |
| Madár avulavírus 8 | Madár paramyxovírus 8 (APMV-8) | |
| Madár avulavírus 9 | Madár paramyxovírus 9 (APMV-9) | |
| Madár avulavírus 10 | Madár paramyxovírus 10 (APMV-10) | |
| Madár avulavírus 11 | Madár paramyxovírus 11 (APMV-11) | |
| Madár avulavírus 12 | Madár paramyxovírus 12 (APMV-12) | |
| Madár avulavírus 13 | Madár paramyxovírus 13 (APMV-13) | |
| Ferlavirus | Hüllő ferlavírus | Fer-de-Lance vírus (FDLV) |
| Henipavirus | Cedar-henipavírus | Cedar-vírus (CedV) |
| Ghánai denevér-henipavírus | Kumasi-vírus (KV) | |
| Hendra-henipavírus | Hendra vírus (HeV) | |
| Mojiang-henipavírus | Mojiang-vírus (MojV) | |
| Nipah-henipavírus | Nipah vírus (NiV) | |
| Morbillivirus | Kutya morbillivírus | Szopornyicavírus (CDV) |
| Cet morbillivírus | Cet morbillivírus (CeMV) | |
| Macska morbillivírus | Macska morbillivírus (FeMV) | |
| Kanyaró morbillivírus | Kanyaróvírus (MeV) | |
| Kiskérődző-morbillivírus | Kiskérődzővész-vírus (PPRV) | |
| Fóka morbillivírus | Fókaszopornyica-vírus (PDV) | |
| Keleti marhavész-morbillivírus | Keleti marhavész-vírus (RPV) | |
| Respirovirus | Marha respirovírus 3 | Marha parainfluenzavírus 3 (BPIV-3) |
| Humán respirovírus 1 | Humán parainfluenzavírus 1 (HPIV-1) | |
| Humán respirovírus 3 | Humán parainfluenzavírus 3 (HPIV-3) | |
| Egér respirovírus | Sendai-vírus (SeV) | |
| Sertés respirovírus 1 | Sertés parainfluenzavírus 1 (PPIV-1) | |
| Rubulavirus | Achimota-rubulavírus 1 | Achimota-vírus 1 (AchPV-1) |
| Achimota-rubulavírus 2 | Achimota-vírus 2 (AchPV-2) | |
| Denevérmumpsz-rubulavírus | Denevérmumpsz-vírus | |
| Kutya rubulavírus | Parainfluenzavírus 5 (PIV-5) | |
| Humán rubulavírus 2 | Humán parainfluenzavírus 2 (HPIV-2) | |
| Humán rubulavírus 4 | Humán parainfluenzavírus 4a (HPIV-4a) | |
| Humán parainfluenzavírus 4b (HPIV-4b) | ||
| Mapuera-rubulavírus | Mapuera-vírus (MapV) | |
| Menangle-rubulavírus | Menangle-vírus (MenPV) | |
| Mumpsz-rubulavírus | Mumpszvírus (MuV) | |
| Sertés rubulavírus | La Piedad Michoacán Mexico-vírus (LPMV) | |
| Majom rubulavírus | Majomvírus 41 (SV-41) | |
| Sosuga-rubulavírus | Sosuga-vírus | |
| Teviot-rubulavírus | Teviot-vírus (TevPV) | |
| Tioman-rubulavírus | Tioman-vírus (TioPV) | |
| Tuhoko-rubulavírus 1 | Tuhoko-virus 1 (ThkPV-1) | |
| Tuhoko-rubulavirus 2 | Tuhoko-vírus 2 (ThkPV-2) | |
| Tuhoko-rubulavírus 3 | Tuhoko-vírus 3 (ThkPV-3) |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Viral Zone. ExPASy. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
- ↑ Virus Taxonomy: 2014 Release. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
- ↑ Amarasinghe, Gaya K. (2017. április 7.). „Taxonomy of the order Mononegavirales: update 2017”. Archives of Virology. DOI:10.1007/s00705-017-3311-7. ISSN 1432-8798. PMID 28389807.
Források[szerkesztés]
- B.W.J. Mahy és M.H.V Van Regenmortel: Encyclopedia of Virology 3rd edition. Academic Press, 2008
- paramyxovirus ViralZone
