Paramo-növényzet
1 — paramo-növényzet,
2 — tierra templada (Podocarpus-erdő),
3 — hangás fenyér,
4 — Hagenia–Hypericum zóna,
5 — bambusz-zóna,
6 — hegyi erdő
A paramo-növényzet (a spanyol eredetiben és az angol nyelvű irodalomban: páramo) a trópusi hegyvidékek jellegzetes növénytársulása, az Európában megszokott havasi törpecserjés növénytársulás trópusi analógja.[1] Egyes vélemények[2] szerint a Föld legsérülékenyebb növénytársulásai közé tartozik.
Helyzete, éghajlata
Az erdőhatár (3800–4200 m) és a hóhatár (4200–4800 m) között fejlődik ki a tierra helada (azaz „faɡyos terület”) nedvesebb részein — ott, ahol az éves középhőmérséklet: 0–6 °C, a csapadék < 1000 mm. Jellemző a jelentős fagyváltozékonyság; az éghajlat napszakos jellegű (nappal nyári, éjjel téli). Az éves hőingás a napinál jóval kisebb. Legnagyobb összefüggő előfordulási területe Kolumbia Meta, Huila és Tolima megyéiben,[3] a Nevado Ruíz Nemzeti Parkban van.
Ugyanebben az éghajlati zónában, a szárazabb területeken a Puna-formáció (havasi rét) a jellemző — fás szárú növények nélkül, a szárazságot és a fagyot tűrő gyepekkel (csenkesz, árvalányhaj stb.) és Dél-Amerikában kaktuszokkal.
Növényzete
Növénytakarója jellemzően háromszintes, egy cserjeszinttel és egy gyepszinttel. A moha- és zuzmószint a fák törzsén, illetve ágain fejlődik ki.
Fás szárú növényei jellemzően a különböző törzsszukkulens üstökösfák. Ezek fajösszetétele kontinensenként jelentősen különbözik:
- a dél-amerikai üstökösfák egyszikűek:
- az afrikaiak pedig kétszikűek; köztük:
- az aggófűfélék közé tartozó Dendrosenecio és
- a lobélia (Lobelia)-fajok
dominálnak.
Az Andokban az üstökösfákhoz képest alárendelt szerepet játszanak a rozmaring- és égerfajok, valamint az agraz (andesi áfonya, Vaccinium meridionale).[4]
'Lágyszárú növényzete alhavasi gyeptakaró jellegű. Ebben a pázsitfűfélék jellemzően zsombékolnak, a kétszikűek párnásan nőnek.[5]
Állatvilága
A nagyobb gerincesek közül Dél-Amerikában jellemző:
- alpaka,
- guanakó,
- vikunya,
- láma (Lama glama),
- puma,
- csincsilla,
- kondorkeselyű[6]
Jegyzetek
- ↑ Vojnits András: A hegyek és az erdők születése. Kossuth Kiadó, 2012. ISBN 978-963-09-7247-5
- ↑ TOP10 Dél-Amerika - Természeti csodák
- ↑ Páramo de Sumapaz
- ↑ Thpanorama: Andok erdő jellemzői, helye, növényvilága, állatvilága és klíma
- ↑ A Föld növényzeti övei
- ↑ Vaskor Gabriella: Amerika talaja, növény- és állatvilága
_(20205965770),_coloured.jpg){kind=link}