Láma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Láma
Two llamas going for a swim.jpg
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Tevealakúak (Tylopoda)
Család: Tevefélék (Camelidae)
Nem: Lama
Faj: L. glama
Tudományos név
Lama glama
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Distrubutions of llamas in 1520 and 1999.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Láma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Láma témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Láma témájú kategóriát.

A láma (Lama glama) az emlősök (Mammalia) osztálya a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tevefélék (Camelidae) családjába tartozó faj. Elnevezése a perui indiánoktól ered.

Ősei Észak-Amerika középső síkságain éltek 40 millió évvel ezelőtt. Három millió évvel ezelőtt költöztek át Dél-Amerikába. A legutolsó jégkorszak végén az összes teveféle kihalt Észak-Amerikában. 2007-ben több, mint hét millió láma és alpaka élt Dél-Amerikában.[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láma a dél-amerikai tevefélék 4 faja közül a legismertebb. Valószínű, hogy a guanakó volt a láma vadon élő őse. Természetes környezetükben Dél-Amerika bokros, füves területein, Peru déli részétől Bolívia nyugati feléig terjedtek el, illetve Argentína északnyugati részétől Chile északkeleti feléig. A Dél-Amerikában élő lámák számát 3,7 millióra becsülik. Kizárólag háziasított egyedek élnek itt, az emberek teherhordásra használják őket, bár a technika térhódításával ez a szerepük lecsökkent, és inkább húsáért, gyapjáért tartják. Napjainkban a korábbi időkhöz képest kevésbé elterjedt háziállat.

A régészeti leletek és a DNS elemzések szerint több helyen egymástól függetlenül kezdték háziasítani.[2] A legkorábbi leletek Punából kerültek elő 3200 méter magasságból, és 5000 évesek.[3] A háziasításra a nagyobb testméret, a sok nagyon fiatal állat és a településekhez való közelség utal.[4] Mivel az újvilági tevefélék mind kereszteződhetnek egymással, ezért keveredtek is, amit a DNS elemzése is kimutatott. Régebben azért is keresztezték az alpakával, hogy egyesítsék a két faj előnyös tulajdonságait.[3]

Minden andoki civilizáció tartotta, főként teherhordásra. Erre a célra nem is háziasítottak más állatot. Gyapját is hasznosították, de ez kevésbé volt értékes, mint az alpakáé. Emellett az indiánok az összes testrészét hasznosították: húsát megették, zsírjával világítottak, trágyájával tüzeltek, bőréből különféle használati tárgyakat készítettek. A mocsék gyakran helyeztek lámákat vagy lámahúst vezetőik sírjára, áldozatként vagy a másvilágra félretett élelemként.[5] Kerámiáikon élethűen ábrázolták ezeket az állatokat. Az inka birodalomban már nagy hagyománya volt a lámatenyésztésnek. A nemesség számára a láma szimbolikus fontossággal bírt. Halottaikat égetett lámafigurákkal temették el.[6] Isteneik közül Urcuchillayt foltos láma alakjában ábrázolták.[7] Alex Chepstow-Lusty szerint a láma trágyája tette lehetővé a földművelést.[8] A gyarmatosítás előtt tíz millió lámát tartottak a birodalomban és a vazallus államokban.

A spanyol hódítást követő száz év alatt számuk a tizedére csökkent, mivel a birkák és a lovak miatt sokat veszített fontosságából.[3] A gyarmati időszakban ércet szállítottak a bányákból.[9] Gregory de Bolivar becslései szerint az ő idejében 300 ezer lámát használtak egyedül a Potosí bánya kincseinek szállítására. Juan Ignacio Molina szerint a holland Joris van Spilbergen kapitány 1614-ben megfigyelte, amint a mapucsék chilihuequeket használnak igásállatként. Ezek valószínűleg a láma egy fajtája voltak.[10]

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lámát mint háziállatot eredeti élőhelyén kívül is sok helyen tartják fogságban, leggyakrabban hobbiállatként. Szinte minden állatkertben élnek lámák, gyakran együtt tartják közeli rokonával, az alpakával. Néha az állatsimogatókban a látogatók közvetlenül is ismerkedhetnek ezen fajjal, erre azonban inkább a kevésbé agresszív csikók és kancák alkalmasak. Magyarországon is több helyen találkozhatunk vele, ezek közül néhány:

  • Nyíregyházi Állatpark • Debreceni Állatkert • Miskolci Állatkert és Kultúrpark • Veszprémi Kittenberger Kálmán Állatkert • Szegedi Vadaspark • Pécsi Állatkert • Győri Xantus János Állatkert • Jászberényi Állatkert • Kecskeméti Vadaskert • Magán Zoo, Abony • Gyöngyösi Állatkert • Bagolyvár Vadaspark, Szolnok.

A felsoroltakon kívül még számos kisebb állatbemutatóban, cirkuszban, sőt magánszemélyeknél is találkozhatunk lámával Magyarországon. Nyugodt, barátságos természete miatt terápiás állatként is használják.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láma testrészei

A láma nagyobb az alpakánál: fej-törzs-hossza 1,5-2 méter, farokhossza 22-25 centiméter, marmagassága 1,1-1,2 méter és testtömege 120-150 kilogramm. Púpjai nincsenek. Nagy szemek, hosszú szempillák és hegyes fülek jellemzik a lámát. Füle hosszú, hajlott, hegyes. Gyapja hosszú szálú és tömött. Színe a háziállatokra jellemzően változatos. Vannak egyszínű barna, fekete, szürke, fehér lámák, és foltosak, pettyesek is. Fején, nyakán és a lábain rövidebbre nő a gyapjú. Gyapja sokféle színű lehet. A többi teveféléhez hasonlóan talppárnái vannak. Felső ajka hasított, és nagyon mozgékony.

A kifejlett lámának 32 foga van: 1/3 metszőfog, 1/1 szemfog, 2/2 elülső, 3/2 hátsó őrlőfog. A hím felső állkapcsában az összenyomott, éles, hegyes metszőfogat közepes méretű, hegyes, görbe szemfog követi.[11] A következő fog hasonlít a szemfoghoz, ami nem jellemző a tevékre. Az öt egymás után következő őrlőfog közül a két első kicsi, a többi széles; ez hasonló az óvilági tevék fogazatához. Az alsó állkapocsban a három metszőfog hosszú, lapát alakú, fekvő; a külsők a legkisebbek. Mellettük a görbe szemfog mered fel. Ezután kúp alakú rágófogak következnek egy kis foghíjjal. Ezek ismét különböznek az óvilági tevék fogaitól.

Koponyája az óvilági tevékre hasonlít. Az aránylag nagyobb agyüreg, szemgödrök és taréj a kisebb testméretnek tulajdonítható. Az orrcsontok szélesebbek és rövidebbek, és a premaxillánál találkoznak.

Csigolyái:

  • cnyaki 7,
  • háti 12,
  • ágyéki 7,
  • sacralis 4,
  • farki 15 - 20.

Az óvilági tevefélék általános jellemzőinek hasonlósága, keresztezhetőségük és a hibrudek termékenysége miatt vitatott, hogy az újvilági tevefélék, a láma, az alpaka, a vikunya és a guanakó hány fajt alkotnak. A láma és az alapaka háziasított volta csak tovább bonyolítja a kérdést, mivel ezzel még inkább eltértek az eredeti törzsalaktól. A négy típust a helyi lakosság megkülönbözteti, és többnyire külön fajokként kezelik őket.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társas, barátságos állat, azonban olykor csökönyös is lehet. Ha a terhet, amit hord a hátán, túl nehéznek találja, nem mozdul meg. Csak akkor engedi, hogy rátegyék a hátára, ha más lámák is a közelében vannak. A láma háborítatlan körülmények között akár 20 évig is élhet.

A jól szocializált láma barátságos és kíváncsi. Azonban a palackból táplált, vagy azok a lámák, amelyek túl sokat voltak emberek közelében, hajlamosak fajtársukként kezelni az embert. Köpnek, rúgnak, nyakkal birkóznak, így nehezen kezelhetővé válnak. Hogyha mégis palackból kell táplálni egy csikót, akkor az emberrel való érintkezést a lehető legritkábbá kell tenni, és olyan hamar el kell választani, amilyen hamar csak lehet.

A csapatot egy hím vezeti, aki veszély esetén megőrzi a nyugalmat, és biztonságérzetet nyújt társainak. Ezek a küzdelmek látványosak: köpnek, taszigálják egymást, nyakbirkóznak és rúgnak. A rangsorvitákat kiáltások, harapások és üldözések is jellemzik. A csapatban a rangsor nem állandó; a hímek sokat küzdenek egymással. Ettől eltekintve békés csordaállatok, és családként élnek együtt. A vészkiáltásra mindegyikük felfigyel. Mormogva beszélgetnek egymással.

Mivel kizárólag növényevők, táplálékuk a fűfélék, lágyszárú növények, cserjék és zuzmók közül kerül ki. Kérődznek a többi teveféléhez hasonlóan, a táplálékot kétszer emésztik meg. Minden növényt megesznek, amit találnak, bokrok leveleit, ágait. A tevékhez hasonlóan jól tűrik a szomjúságot, napokig kibírják víz nélkül. Ma már tápokat is készítenek számára. Etetésének fő szempontjai a költség, az elérhetőség, és a kiegyensúlyozott tápérték. A fiatal, még növésben levő lámák aránylag nagyobb tápértékű növényeket igényelnek, mint a kifejlett egyedek, mivel emésztésük kevésbé hatékony.[12]

Hangulatát testbeszéde jelzi. Ha fülei felmerednek, és farka lazán lelóg, akkor a láma jól érzi magát és nyugodt. A felálló farok a figyelem jele. A behódolás jele a fülek hátracsapása és a farok lelógatása. Ha a fülek lelapulnak, és a farok feláll, akkor a láma nem érzi jól magát. Ha nagyon nem érzi jól magát, akkor emellett még gurgulázik is. Ha ekkor egy másik láma túl közel megy hozzá, akkor felemelt orral kiköphet, bár ez elég ritka. Ennek oka lehet a hatalmi harc, vagy a kenyéririgység. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a magasabb rangú egyed nem akarja, hogy alacsonyabb rangú társa is hozzájusson ahhoz a táplálékhoz, amit ő eszik. Egy harmadik ok az lehet, hogy a nőstény nem akar párosodni az adott hímmel.[13] A nyöszörgő hang vagy a "mwa" gyakran a félelem vagy az idegesség jele. A láma idegességét a köpetének elemzésével lehet megmérni. A gyomornak minél távolabbi részéből érkezik a köpet, annál idegesebb a láma. A nemileg izgatott hím láma vagy alpaka "orgle" hangokat ad ki. Gargalizálásra emlékeztet, de erősebb, és zümmögő.[14][15]

Ha elégedetlen valamivel, a már megemésztett gyomortartalmát ráköpi "bosszantójára". Többnyire nem ember, hanem láma a célpont. Ha mégis emberre köp, akkor úgy érzi, hogy az ember bántja, és túl nagy terhet rakott rá. A köpéssel vagy a dominanciáját fejezi ki, vagy azt, hogy az illető fajtársa bosszantja. Rendszerint nem az összes gyomortartalmát köpi ki, hanem csak egy keveset a szagos anyagból, ami azonban könnyen lemosható. A nőstények párzás után leköpik a hímet, ha az újból párosodni akar velük. Ez segít megállapítani, hogy a nőstény vemhes-e.[16]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anya csikajával

Az ivarérettséget a nőstény egy, a hím három éves korban éri el.[17] A párzási időszak Dél-Amerikában augusztus-szeptember között van. Az ovulációt a párzási aktus váltja ki.[18] A nagy termetű állatoknál szokatlan pozícióban, fekve párzik. A párzás ideje szintén szokatlanul hosszú, 20–45 perc.[19] A kibocsátott petesejt többnyire első kísérletre megtermékenyül. A vemhesség 11-12 hónapig tart, ennek végén egy csikó jön a világra, amely 30 perc elteltével már tud járni.[20][21][22] Születéskori testsúlya 9-14 kg. Lenőtt nyelve miatt anyja nem tudja nyalogatni, ehelyett az orrát dugja hozzá, és mormog neki.[23] Egy csapat összes nősténye többnyire egyszerre szül, hogy együtt hatékonyabban tudják megvédeni utódaikat a hímektől és a potenciális ragadozóktól. Az anyák állva szülnek. A szülés nem tart tovább 30 percnél. A csikók többnyire 8 és 12 óra között születnek, a melegebb nappali órákban, ami növeli a túlélés esélyét. Az anya egyszerre csak 60 ml tejet tud termelni, ezért a csikónak gyakran kell szopnia. Teje zsírban és sóban szegényebb, mint a kecske- és a tehéntej, de gazdagabb foszforban és kalciumban.[24] A csikó mintegy négy hónapig szopik.

Tenyésztési módszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hárem módszerben a hím együtt él a nőstényekkel majdnem az egész évben.

A mezei pároztatásban a hímet és a nőstényt egy időre külön területre költöztetik ki. A módszer egyszerű, de nem segít megjósolni a csikó születésének idejét. A születés időpontjának meghatározása ultrahangos vizsgálattal tehető pontosabbá.

A kézi tenyésztés a leghatékonyabb módszer, de a legmunkaigényesebb is. A hímet és a nőstényt egy külön karámban különítik el, és megfigyelik őket. Minden második nap szétválasztják, majd a következő nap összeengedik őket mindaddig, amíg egyikük vagy másikuk elutasítja a további párzást. Ezzel a módszerrel többnyire két párzás érhető el, de egyes nőstények nem párzanak kétszer ugyanazzal a hímmel. Az elkülönítés segít spermát gyűjteni a hímnek, és segít megőrizni a nőstény ivarútjainak egészségét. Ha két-három hét eredménytelenül telt el, akkor egy másik hímmel érdemes próbálkozni.

A vemhesség ellenőrzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vemhesülést a párzás után két-három, hat és tizenkét héttel ellenőrzik.

  • Köpésteszt: a nőstényt egy új hímhez vezetik. Ha rövid idő múlva a nőstény lefekszik a hím elé, akkor nem vemhes. Hogyha ellenben állva marad, köp, vagy támadóan viselkedik vele szemben, akkor valószínűleg vemhes.
  • A progreszterontesztet állatorvos végzi. Vérmintát vesz a vizsgált nősténytől, és meghatározza a progreszteron szintjét. Ha ez magas, akkor a láma vemhes.
  • Tapogatásos vizsgálat: a gazda vagy az állatorvos tapogatással keresi a csikót. Ez egy pontos módszer, bár vannak kockázatai a lámára nézve.
  • Az ultrahangos vizsgálattal egy tapasztalt állatorvos már a 45 napos vemhességet is ki tudja mutatni.

A köpésteszt általában ingyenes, és többnyire pontos, habár előfordulhatnak kivételek bizonyos hormonzavarok esetén. A progreszteronteszt is többnyire pontos, bár előfordulhat, hogy hormonzavar miatt vemhesnek mutatja a lámát, amikor éppen, hogy nem lehet vemhes. Az első három módszer nem ad becslést a csikó korára, viszont az ultrahangos kép alapján az állatorvos viszonylag pontos becslést tud adni. Továbbá képes megkülönböztetni a vemhességet a félrevezető állapotoktól, és meg tudja különböztetni az élő csikót a halottól. A módszer hátrányai: a költsége, a szükséges felszerelés, és az, hogy az állatorvosnak is felkészültnek kell lennie. Ezek a feltételek nem mindig adottak.

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háziállatként már több mint ezer éve tartják a lámákat, húsukért, tejükért és a gyapjújukért.[25] Gyapja lanolinmentes. Nehéz terhek, rakományok szállításra hegyvidékeken még ma is alkalmazzák őket, bár a technika lassacskán kiszorítja őket erről a területről. Testtömegének 25% - 30%-át tudja elvinni 8–13 km távolságra.[26]

Veszélyt jelző viselkedésük miatt a lámát az 1980-as évek óta használják más háziállatok csordáihoz, nyájakhoz a veszély észlelésére.[27][28] Legtöbbször az Amerikai Egyesült Államok nyugati területein használják így, ahol a koyot és más nagyobb ragadozók honosak. Erre a feladatra rendszerint egy herélt lámát használnak. A kutatások szerint a több őrláma nem hatékonyabb, mint az egy, mivel inkább egymással foglalkoznak, mint az őrködéssel.

Az őrláma bevezetésére a két éves életkor a legalkalmasabb, mivel ekkor már hatékonyan észleli a ragadozókat, de még könnyen alakít ki kapcsolatokat más fajokkal. Egyes lámák könnyebben kötődnek a rájuk bízott kecskékhez és juhokhoz, ha közvetlenül a bárányok vagy a gidák születése előtt viszik őket a nyájhoz. Ezt sok állattenyésztő kihasználja, hiszen az így kialakult kötődés különösen erős.

Az őrlámát több állattenyésztő is sikeresen alkalmazta a ragadozók elleni védekezésként. Kevesebb kerül eltartani a lámát, mint amennyibe az elragadott jószágok kerülnének. Habár nem mindegyikük alkalmas erre a feladatra, alkalmazásuk nemcsak a jószágok, hanem a ragadozók életét is megkíméli. Kevés törődéssel is elvannak, és kiképezni sem kell őket.[29]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. South Central Llama Association: Llama Facts, 2009. január 22
  2. Miranda Kadwell, Matilde Fernandez, Helen F. Stanley, Ricardo Baldi, Jane C. Wheeler, Raul Rosadio, Michael W. Bruford: Genetic analysis reveals the wild ancestors of the llama and the alpaca. In: Proceedings of the Royal Society London. Series B vol. 268 no. 1485, 2001, S. 2575–2584. doi:10.1098/rspb.2001.1774
  3. ^ a b c Jane C. Wheeler: South American camelids - past, present and future. In: Journal of Camelid Science. 5, 2012, S. 1–24.
  4. Peter W.Stahl: Animal domestication in South America. In: Elaine Silverman, William H. Isbell (Hrsg.): The Handbook of South American Archaeology. 2008, ISBN 978-0-387-75228-0, S. 128.
  5. Berrin, Katherine & Larco Museum. The Spirit of Ancient Peru:Treasures from the Museo Arqueológico Rafael Larco Herrera. New York: Thames & Hudson, 1997 ISBN 0-500-01802-2.
  6. Little Llamas. Inca culture, 2006. október 10
  7. D'Altroy, Terence N.. The Inca Pantheon, The Incas, The People of America. Oxford: Blackwell Publishing (2002). ISBN 978-0-631-17677-0 
  8. Anning, Caroline. (2011-05-22) BBC News – Inca success in Peruvian Andes 'thanks to llama dung'. BBC.co.uk. Retrieved on 2011-08-21.
  9. Jared Diamond: Guns, Germs & Steel. The Show: Episode Two. PBS, 2007. április 12
  10. Juan Bautista Ignacio Molina. The geographical, natural and civil history of Chili, tr. by an American gentleman, 15–16. o (1808). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 22. 
  11. Colorado State University, Hypertexts for Biomedical Science: Dental Anatomy of Ruminants
  12. Randy Sell: Llama. Department of Agricultural Economics, North Dakota State University, 2007. április 17
  13. Gerhard Rappersberger: Lamas und Alpakas. 2000.
  14. Greta Stamberg and Derek Wilson: Behavior: Sounds. Llamapedia, 1997. szeptember 2
  15. Brian and Jane Pinkerton: Llama Sounds. Humm Page, 2008. május 17
  16. Birgit Appel-Wimschneider auf: orenda-ranch.com
  17. L. W. Johnson: Llama reproduction. College of Veterinary Medicine and Biomedical Sciences, Colorado State University, Fort Collins.. National Library of Medicine and the National Institutes of Health, 2007. április 17
  18. Christopher Cebra, Jane Vaughan, Matthias Gauly: Neuweltkameliden: Haltung, Zucht, Erkrankungen. Georg Thieme Verlag, 2010. ISBN 3830411561. S.75
  19. Llama and Alpaca Care: Medicine, Surgery, Reproduction, Nutrition, and Herd Health. Elsevier Health Sciences (2014. február 15.). ISBN 978-0-323-24291-2 
  20. The Department of Veterninary Clinical Sciences at Ohio State University. Camelid Medicine, Surgery, and Reproduction for Veterinarians, Part II (2002) 
  21. Long, Patrick O.. Llama & Alpaca Neonatal Care (1996). ISBN 0-9646618-3-7 
  22. Birutta, Gale. A Guide to Raising Llamas (1997). ISBN 0-88266-954-0 
  23. The llama reproductive cycle. LlamaWeb, 2007. április 17
  24. Linda March: Llamas: A Different Kind of Pet. University of Illinois, College of Veterinary Medicine. (Hozzáférés: 2009. május 15.) [halott link]
  25. A lámagyapjú
  26. Llama. Oklahoma State University, 2007. június 25
  27. International Llama Association. (1995). "Guard Llamas." ILA Educational Brochure #2.
  28. Walker, Cameron. "Guard Llamas Keep Sheep Safe From Coyotes." National Geographic, June 10, 2003.
  29. Guard Llamas: An Alternative for Effective Predator Management

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lama (Kamel) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Llama című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.