Pak Csujong

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pak Csujong
박주영
Park,chu-young.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1985július 10. (29 éves)
Születési hely Tegu, Dél-Korea
Magasság 183 cm
Poszt Csatár
Junior klubok
Időszak Klub
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
20052008 Dél-Korea FC Seoul 69 (23)
20082011 Franciaország AS Monaco 91 (25)
20112014 Anglia Arsenal 01 0(0)
20122013 Spanyolország Celta Vigo 21 0(3)
2014 Anglia Watford 02 0(0)
Válogatottság2
20032005 Dél-Korea Dél-Korea U20 26 (18)
20072010 Dél-Korea Dél-Korea U23 29 (12)
2005 Dél-Korea Dél-Korea 65 (24)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2014. február 22.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2014. június 18.
* Mérkőzések (gólok) száma
Szerzett érmek
Labdarúgás
Olimpiai játékok
bronz
2012, London
Labdarúgás

Pak Csujong (koreaiul 박주영; Tegu, 1985. július 10. –) dél-koreai labdarúgó.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-koreai csatár 2001-ben, egy helyi gimnázium focicsapatában kezdte meg az ismerkedést a játékkal. Teljesítményére már korán felfigyeltek, hiszen hamarosan helyet kaphatott a dél-koreai utánpótlás válogatottakban. Pak Csujongra a 2004-es AFC Ifjúsági Bajnokság után figyeltek fel, ahol az ő vezetésével a dél-koreai U20-as válogatott megnyerte a rekordot jelentő 11. címét. A torna során megnyerte az Aranycipőt és őt választották a torna legértékesebb játékosává.

A dél-koreai csapattal részt vett a 2005-ös katari tornán amin 8 csapat szerepelt. Pak két gólt szerzett Kína ellen, hármat Ukrajna ellen, kettőt Algéria ellen és kettőt Japán ellen, amivel megnyerte a tornát a csapata. Pak kapta meg az év fiatal játékosa díjat az Ázsiai Labdarúgó szövetségtől. Pak részt vett a 2005-ös U-20-as világbajnokságon, ahol egy gólt szerzett Nigéria ellen szabadrúgásból.

FC Szöul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pak 2005-ben, az FC Szöul színeiben léphetett pályára a dél-koreai első osztályban, a K-Ligában. Első szezonjában rögtön 18 góllal és 4 gólpasszal örvendeztette meg a csapat szurkolóit, ezzel pedig az idény legjobb fiatal játékosa és egyben gólkirálya is lett. Európában már ekkor is felfigyeltek kivételes tehetségeire, Guus Hiddink például csábította volna a PSV-hez, ám a hollandok és Pak klubja nem tudott megállapodni a csatár kivásárlási árában.

A játékos azonban folytatta a jó szereplését, így 2006-ban ott lehetett a dél-koreai felnőtt válogatottban, a németországi világbajnokságon. Pak összesen egyszer játszhatott, Svájc ellen, a csoportkör harmadik mérkőzésén, ezen azonban őt választották meg a meccs emberének. Pak ezután a 2006-os Olimpiai Játékokon is részt vett hazája színeiben, ahol egy árnyalatnyival jobb teljesítményt nyújtott, mint a világbajnokságon, ám gólt nem tudott szerezni.

AS Monaco[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyengécske bajnoki szereplései ellenére 2008-ban elérkezett az áttörés, amikor Pak Európába került, méghozzá az AS Monacóhoz. A francia csapatnál összesen három évet töltött, és 91 pályára lépés alatt 25 gólt szerzett. A 2010/11-es idényben Pak mindent megtett, ami tőle tellett: a Ligue 1-ben 33 meccs alatt 12-szer volt eredményes, ám ez sem segített a Monacón, amely csapat az év végén kiesett a másodosztályba.

Arsenal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pakot azonban nem akarták veszni hagyni a nagyobb klubok, a legkomolyabb kérője például a 2010–11-es francia bajnok Lille csapata volt. A csatár átigazolása már a végső stádiumában járt (a két részes orvosi vizsgálatok első felét már teljesítette is Pak), amikor közbejött az Arsenal és Arsène Wenger érdeklődése. Pak ezek után London felé vette az irányt, s bár a Lille vezetősége mindent megpróbált (állítólagosan a reptérig üldözték Pakot), a csatár ekkor már Angliában volt.

A játékos menedzsere utólag elnézést kért a Lille-től, de állítása szerint az Arsenal ajánlata túl jó volt ahhoz, hogy elutasítsák. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a dél-koreai törvények értelmében Paknak is be kell vonulnia a hadseregbe 30 éves kora előtt, így az Arsenalnál a jövőben eltöltött két és fél éve az utolsó esélye volt arra, hogy Európa egyik, hanem a legnagyobb ligájában játszhasson, méghozzá az egyik nagy csapatnál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]