Pajtás (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 84.236.27.218 (vitalap) 2021. január 25., 21:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎A katasztrófa: forrás: https://balatonfured.hu/2014/05/27/a-balaton-legnagyobb-tragediaja/)
Ez a szócikk a gőzhajóról szól. Hasonló címmel lásd még: Pajtás (egyértelműsítő lap).
Dömsöd/Siófok/Pajtás
A motorjachttá alakított, egykori Pajtás gőzhajó Pilismaróton, 2019-ben
A motorjachttá alakított, egykori Pajtás gőzhajó Pilismaróton, 2019-ben
HajótípusCsavargőzös, 1955-től motorhajó
Pályafutása
ÉpítőSchlick Nicholson hajógyár
Megrendelés1916
Építés kezdete1916
Vízre bocsátás1917.
Szolgálatba állítás1918.
Szolgálat vége1987.
Sorsajelenleg a pilismaróti hajótemetőben található
Általános jellemzők
Hossz27 m
Üzemanyagszén, olaj
Férőhelyek száma150 / 200
A Wikimédia Commons tartalmaz Dömsöd/Siófok/Pajtás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Füredi emlékmű, Raffay Béla alkotása, 1999[1]

A Pajtás (korábban II. később Siófok, aztán Dömsöd[2]) nevű gőzhajó 1917-ben épült Budapesten az újpesti Schlick hajógyárban, 1918-ban állt szolgálatba és 1987-ig szolgált. 1954. május 30-án felborult a Balatonon, 22 halálos áldozatot követelve.

Története

Mindegyik testvérhajóját római számmal jelölték, ekkor II. néven közlekedett. Dunai átkelőhajó volt, de a második világháborúban a Markó utcánál aknára futott, és elsüllyedt. 1946-ban kiemelték a folyóból és felújították. A hajót 1951-ben átszállították a Balatonra, hogy az ott meginduló hajózás egyik első hajója legyen. Ekkor kapta a „Pajtás” nevet. Ehhez a siófoki hajójavító műhelyben másik (nagyobb) hajócsavart kapott és a hajótestet megmagasították, hogy több utast szállíthasson, de állékonysági vizsgálatot nem végeztek rajta. Amikor a személyzete észlelte a veszélyes labilitást, jelentették, de az illetékesek nem reagáltak rá.

A katasztrófa

1954. május 30-án, gyermeknapon a hajó Siófokról indult Tihanyba Balatonfüred érintésével menetrend szerint jó látási viszonyok közt. A fedélzeten hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított. Amikor Füredet készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok szeme elé, akik a hajó bal oldalára mentek át, hogy lássák a viadalt. A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megrettent emberek a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. A pánikba esett utasok ekkor ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét, ezúttal végleg balra dőlt, és fel is borult, Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére. Ebben a pillanatban Vámosi Gyula fűtő kiengedte a gőzt, megmentve ezzel a túlélők nagy részét, de őt magát a tó hullámsírba temette. A hajó felborulásának igazi oka korábbi átépítése lehetett, amivel a hajó erősen labilissá vált.[3] A versenyen részt vevő vitorlások, sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést, ennek ellenére a tragédiának 22 (egyes források szerint 27) halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt, főleg gyerekek.

A kapitányt a baleset után azonnal letartóztatták, nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság társait felmentette, és Heisz János büntetését nyolc és fél hónap börtönre változtatta, melyet a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítettek.

A tragédiáról nem volt szabad a valóságnak megfelelően beszámolni. Az ÁVH éppen ott tartózkodó emberei a segítségnyújtás helyett a baleset hírének eltussolásával törődtek, többek között azáltal, hogy kihúzták a filmet a szemtanúk fényképezőgépeiből, illetve megfélemlítettek minden jelenlévőt, hogy nem beszélhetnek senkinek az ott látottakról. A korabeli újságok, a Szabad Nép és a Tolnai Napló is a balesetet bagatellizáló beszámolókat jelentettek meg a tragédiáról, mindössze 12 áldozatról és néhány sérültről írtak a lapok. A tragédia 30 évig tiltott téma volt, emiatt olyan téves hírek, pletykák is terjedtek, amik akár 500 főre is tették az áldozatok számát.

„A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a „Pajtás“ nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 fő tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul nagy erővel megindultak. A hajón utazók közül tizenkét személy: Csornai Antalné, Csornai Piroska, Csernus Ferencné, Vittmann Sándor veszprémi lakos, Villányi Mária mözsi, Vituska Mária őcsényi, Ötvös Iván mesterszállási, Bernhardt Gyuláné pesterzsébeti, Huszti Mária hajdúnánási, Homonnai Imre beregdaróci, özv. Domemis Gyuláné budapesti és Göbölyös László szekszárdi lakos életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek. ”

– Hajószerencsétlenség a Balatonon, Tolnai Napló, 1954. június 3. / 130. szám[4]

A korabeli rendszer viszonyulásának oka a katasztrófához abban a dilettáns szemléletben keresendő, hogy a szocializmus világa teljesen hibátlan, következésképp egy szocialista rendszerben nincsenek még csak balesetek sem. Ezt a tarthatatlan szemléletet az 1956-os forradalom után a pártrendszer feladta, bár a sajtóban továbbra is kevéssé foglalkoztak balesetekkel, bűncselekményekkel, hogy a rendszert a közvélemény előtt szilárdnak fessék le a közbiztonság fenntartásának területén.

A Dömsöd a Dunán az 1960-as években

A baleset után a hajót ismét kiemelték, motorhajóvá alakították, átkeresztelték Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt az 1987-es nyugdíjazásáig. 2002-ben magántulajdonba, majd nem sokkal később a pilismaróti roncstemetőbe került.

A tragédia emlékére 1999. május 30-án egy emlékművet állítottak Balatonfüreden és Balatonakalin.

Jegyzetek

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pajtás_(hajó)&oldid=23485330”