Péntek 13. (film, 1980)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péntek 13.
(Friday the 13th)
Pentek13.jpg
Képkocka a filmből
Rendező Sean S. Cunningham
Producer Sean S. Cunningham
Alvin Geiler
Steve Miner (Stephen Miner néven szerepel a stáblistán)
Műfaj Horrorfilm
slasher
Exploitation
Forgatókönyvíró Victor Miller
Ron Kurz (nem szerepel a stáblistán)
Főszerepben Betsy Palmer
Adrienne King
Harry Crosby
Laurie Bartram
Zene Harry Manfredini
Operatőr Barry Abrams
Vágó Bill Freda
Jelmeztervező Caron Coplan
Díszlettervező Virginia Field
Gyártás
Gyártó Sean S. Cunningham Films
Paramount Pictures
Georgetown Productions Inc.
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Időtartam 95 perc
Költségvetés 550 ezer dollár
Forgalmazás
Forgalmazó magyar Intervideo (VHS)
magyar Warner Home Video (DVD)
Bemutató USA 1980. május 9.
Korhatár magyar 18 év
Kronológia
Következő Péntek 13. – 2. rész
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
„Tudtad, hogy egy kisfiú megfulladt itt? Jasonnek hívták. A fiam volt és ma van a születésnapja.”
   – Mrs Voorhees

A Péntek 13. (Friday the 13th) 1980-ban bemutatott színes, amerikai horrorfilm. Sean S. Cunningham alacsony költségvetésből forgatott alkotása a filmtörténet egyik leghíresebb horrorja lett, melyhez az évek folyamán számos folytatást készítettek. Az Amerikai Egyesült Államokban annak idején egyszerre 1100 filmszínházban mutatták be, és már az első hétvégén 5,8 millió dollár bevételt hozott, amivel leszorította a bevételi toplista éléről A Birodalom visszavág (1980) című filmet. A Péntek 13. alapvetően kedvezőtlen kritikai megítélése a premier óta eltelt évtizedek alatt nemigen változott, a rajongók körében viszont máig igen népszerű mű.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958 egyik estéjén, a Kristály tavi nyári táborban a fiatalok a tábortűz körül ülve vidáman énekelnek. Egy fiú és egy lány otthagyja társait, és az egyik faház felső szintjére mennek, hogy együtt lehessenek. Arra sincs idejük, hogy levetkőzzenek, mert váratlanul megjelenik valaki, és megöli őket.

22 év múlva egy Annie nevű fiatal lány egy amerikai kisváros éttermében kér útbaigazítást a közeli Kristály-tóhoz. Az ottani tábort ugyanis újra megnyitják, és ő lesz a szakácsnő. Az emberek vonakodnak felvilágosítást adni neki, sőt egy félnótásnak tűnő korosabb férfi, Ralph egyenesen óva inti őt attól, hogy a táborba menjen, mert meg fog halni. Egy teherautósofőr végül felajánlja a lánynak, hogy elviszi egy darabon. Az Enos nevű férfi útközben elmeséli Annie-nek, hogy mi történt évtizedekkel korábban a táborban. Miután elválnak útjaik, a gyalogosan továbbmenő lánynak sikerül lestoppolnia egy dzsipet. Annie örül, hogy nem kell gyalog megtennie a hátralévő utat, és boldogan elmeséli, hogy hová készül. A sofőr egy szót sem szól, viszont túlhajt az elágazáson, és a lány figyelmeztetésére sem hajlandó lassítani. Annie végül kiugrik a mozgó járműből. A dzsip néhány méterrel odébb megáll. A lány bemenekül az erdőbe, de az ugrás miatt megsérült lábával nincs sok esélye. Az ismeretlen sofőr utoléri, és elvágja a torkát.

Közben a táborban a fiatalok a táborvezető Steve Christy[1] irányításával a faházak rendbehozatalán dolgoznak, és közben persze jót idejük egy kis tréfálkozásra, fürdőzésre, sőt még enyelgésre is. A tóparton az egyik lánynak ugyan olyan érzése támad, mintha a túlpartról valaki figyelné őket, ám senki nem veszi komolyan az észrevételt. Pedig az ismeretlen gyilkos valóban jelen van, és egymás után, válogatott kegyetlenséggel végez a fiatalokkal. Még Steve Christy is áldozatául esik, amikor késő este a városból a tábor felé tart. Alice és barátja, Bill eleinte azt hiszik, a többiek csupán tréfálkoznak velük, és azért tünedeznek el. Rövidesen azonban egyre több jel utal arra, hogy valami iszonyatos dolog zajlik a táborban. Alice és Bill egy véres baltát találnak Brenda ágyában, majd úgy vélik, az ő segélykiáltását hallják a sötétben. Hiába próbálnak kapcsolatba lépni a külvilággal, a telefon süket, sőt rövidesen az egész tábor sötétségbe borul. Bill elmegy megnézni, hogy mi történhetett a generátorral. Mivel sokáig nem tér vissza, Alice a keresésére indul, és rövidesen meg is találja a holttestét nyílvesszőkkel egy ajtóra szegezve. A halálra rémült lány visszamenekül a faházba, és bezárja az ajtót. Rövidesen óriási csörömpölés kíséretében valaki Brenda holttestét dobja be az ablakon. A kétségbeesett Alice számára a menekülés egyetlen reményét az érkező gépkocsi fénye jelenti, mivel a lány azt hiszi, a járművel Christy érkezik vissza a táborba…

Háttér-információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forgatókönyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alice és Mrs. Voorhees (Adrienne King és Betsy Palmer)

1978-ban került a mozik műsorára John Carpenter Halloween – A rémület éjszakája című filmje, amely elindította a sorozatgyilkosokról szóló kis költségvetésű, véres horrorfilmek divatját.[2] Carpenter sikerén felbuzdulva ugyanis Sean S. Cunningham úgy gondolta, érdemes lenne neki is egy hasonló stílusú filmet forgatnia. A forgatókönyvet Victor Miller, számos tévés szappanopera szerzője írta. Miller egy olyan sorozatgyilkost talált ki, akit a gyermeke iránti szeretet motivál a brutális gyilkosságok elkövetésére. Tulajdonképpen csak szó szerint vette az anyai szeretettel kapcsolatos közismert szólást: „Az igazi anya ölni képes a gyerekéért.” Millernek egyáltalán nem tetszett, hogy a későbbi folytatásokban Jason lett a gyilkos. (Aki mellesleg a horrorfilmek történetének egyik legismertebb mészárosa Michael Myers és Freddy Krueger mellett.) Az ő elképzelése szerint Jason valóban meghalt: áldozat volt, nem gyilkos.[3] Éppen ezért az eredeti forgatókönyvben nem is szerepelt az a jelenet, hogy a cselekmény vége felé Jason váratlanul megjelenik. Ez az ötlet a maszkmester Tom Savinitől származott, akit Brian De Palma híres horrorja, a Carrie befejezése inspirált.[4] Savini egyébként más javaslatokkal is előállt: így például az ő ötlete volt a kígyós jelenet is, amely ugyancsak hiányzott Miller írásából. Savininek a saját faházában[5] volt hasonló élménye, mint a filmben Alice-nek. A jelenethez valódi kígyót használtak, bár az állatvédők megnyugtatására Savini később azt állította, hogy a hüllő megölését már egy műkígyóval vették fel.

A színészek és a forgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cunningham elképzelése az volt, hogy jó megjelenésű ifjú színészeket választ a táborozó fiatalok eljátszására, olyanokat, amilyenek például a Pepsi-reklámokban is láthatók. Noha a költségvetés igen alacsony volt (alig több, mint félmillió dollár már 1980-ban sem számított magas gyártási költségnek), a rendező megpróbált egy nagy nevet megnyerni Mrs. Voorhees szerepére. A Bonnie és Clyde-ért (1967) Oscar-díjat kapott Estelle Parsons volt a kiszemeltje. A kitűnő karakterszínésznő azonban nem kívánt szerepelni a produkcióban. Cunningham ekkor az 1950-es években ismertté vált, de azóta kissé elfeledett másodvonalbeli színésznőt, Betsy Palmert kereste meg. A legendák szerint a szókimondó színésznő méla undorral olvasta végig a forgatókönyvet, melyet az olcsó horror és a meztelenkedés ócska keverékének tartott. Anyagi okokból azonban mégis aláírta a szerződést, mivel állítólag sürgősen szüksége volt egy új kocsira. 10 napig dolgozott a filmben, 1000 dollár volt a napi gázsija. Mindazonáltal forgatás közben egyszer állítólag megkérdezte a rendezőtől: „Biztos vagy abban, hogy Bette Davis és Joan Crawford is így tértek vissza a filmvászonra?”[6] Alice Hardy szerepére Sally Fieldet szemelték ki, aki különböző okok miatt végül mégsem szerepelt a filmben.[7] Utódja, a teljesen ismeretlen Adrienne King eleinte egy cseppet sem lelkesedett azért, hogy ilyen véres filmben játsszon, de végül meggondolta magát.[8] A többi szerepet ugyancsak ismeretlen kezdők vagy éppen amatőrök kapták. A szereplőgárdából egyedül Kevin Bacon futott be jelentős karriert Hollywoodban, ő viszont a későbbiekben nem volt hajlandó a filmről nyilatkozni. Willie Adams eredetileg a stáb tagja volt mint asszisztens. Övé lett az a kétes dicsőség, hogy eljátszhatta a Péntek 13.-széria legelső áldozatának parányi szerepét az 1958-ban játszódó prológusban. A figurát egyébként Barrynek szólítják, a stáblistán viszont Garyként szerepel.

A film forgatása 1979 szeptemberében kezdődött, és mindössze 28 napig tartott. A helyszín a New Jersey-i Blairstown volt, illetve a közeli Cedar-tó. A stábnak kapóra jött, hogy a fürdőház helyszínét leszámítva nem kellett díszleteket építeni, minden készen a rendelkezésükre állt.[9] Takarékossági okokból a munkatársak egy része nem Blairstownban lakott, hanem a forgatási helyszínként szolgáló faházakban.

A zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmzene elkészítésére Harry Manfredini dzsesszmuzsikust szerződtették. Manfredini egyszerű zenét képzelt el, természetes hangok felhasználásával. Alfred Hitchcock híres filmje, a Psycho (1960) Bernard Herrmann által komponált legendás kísérőzenéjét tekintette követendő példának. Sean S. Cunningham elképzelése az volt, hogy egy kórus is szólaljon meg a fő zenei motívumban. Az elképzeléshez azonban éppen csak a pénz hiányzott, amiből kórust lehetett volna szerződtetni, ezért Manfredini úgy döntött, hogy Cunningham ötlete helyett más megoldást választ. Az egyik jelenetben Mrs. Voorhees Jason hangját utánozza: „Kill her, Mommy, kill her!” (Öld meg őt, anyu, öld meg őt!) Manfredini kiemelte a két kulcsszót (kill, mommy), és ezek felhasználásával alkotta meg a hátborzongató zenei motívumot, melyben egy suttogó hang visszhangozza: ki, ki, ki, ma, ma, ma. (Egyesek viszont a „chi chi chi ha ha ha” hangsort vélték felismerni ezekben a részekben.) A suttogó hang egyébként Manfredini hangja volt szintetizátorokkal és természetes hanghatásokkal kombinálva.

A forgalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcie (Jeannine Taylor)

Cunningham szerette volna, ha filmjét minél szélesebb körben bemutatják, ezért másfél millió dollárért eladta a forgalmazás jogát a Paramount Picturesnek. A neves cég 4 millió dollárt költött reklámra, vagyis kb. a teljes forgatási költség nyolcszorosát! Arról természetesen szó sem lehetett, hogy a Péntek 13. vágatlanul menjen a mozikba, hiszen az a bukással egyenértékű X kategóriás besorolást jelentette volna, vagyis pont a tulajdonképpeni célközönség, a tizenévesek nem nézhették volna meg a filmet. Mondani sem kell, hogy a gyilkossági jeleneteket rövidítették meg: így például hosszabb volt Annie, Jack, Marcie és Mrs. Voorhees halálának jelenete. A bemutató egy pénteki napon volt.[10] A kritikusoknak nem tetszett a film, a közönség azonban tódult a mozikba, és a Péntek 13. már az első hétvégén behozta azt a pénzt, amit a forgalmazó a terjesztési jogért és a reklámért fizetett: 5,8 millió dollárjával leszorította az aktuális bevételi toplista éléről A Birodalom visszavág című látványos sci-fi mesét. Nemcsak a moziváltozat, hanem később a video-, sőt az első DVD-verzió is több országban vágott volt. A különböző változatok miatt elterjedt az a valótlan pletyka, hogy a közönség tulajdonképpen sosem láthatta a teljes, vágatlan verziót. Valójában azonban a film többször is megjelent vágatlanul előbb a Távol-Keleten, később máshol is. 2003-ban a Warner Bros. vágatlan változatot hozott forgalomba DVD-n, amely előbb feliratosan, majd szinkronizálva is megjelent Magyarországon.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az áldozatok száma: 10. A második részben ugyanennyi, de a későbbi folytatásokban már magasabb volt ez a szám.
  • Amikor Jack meghal, torkából bugyborékolva tör elő a vér. Az eredeti elképzelés szerint a vér csupán szivárgott volna, ám a trükk valamiért nem működött, ezért Savini belefújt a „vér”-t tartalmazó kis csőbe, és így akaratlanul létrehozta a bugyborékolást, amit végül felhasználtak a végső vágás során.
  • Amikor Alice megtalálja Bill holttestét, a halottat játszó színész szeme időnként megrándult. Ennek az volt az oka, hogy a trükkhöz alkalmazott anyag valóban égette Harry Crosby szemét.
  • Valójában Tom Savini maszkmester volt, akit a film vége felé mint holttestet dobnak be az ablakon keresztül Alice-hez.
  • Három különböző időpontban (1979 szeptemberében, októberében és novemberében) vették fel azt a jelenetet, amelyben Jason a vízből előugorva támad Alice-re.
  • Azt beszélik, hogy a filmből kivágták Claudette (az 1958-as prológus női áldozata) halálának jelenetét. A stáb tagjai – köztük Tom Savini – azonban cáfolták, hogy ilyen jelenet készült volna. Az viszont tény, hogy a promóciós fotók egyikén Claudette látható, torkában egy machetével, a filmben viszont nincs ilyen képkocka.
  • Állítólag az első hetekben Tom Savini több moziba is beült az utolsó néhány percre, hogy személyesen lássa a közönség reakcióját Jason nem várt megjelenésére.
  • A filmet később többször parodizálták, a legismertebb paródia az 1981-es Szombat 14.
  • A francia moziváltozatban ismeretlen okokból Jason nevét Jackie-nek fordították. A tévedést a második rész bemutatásakor már korrigálták.
  • Wes Craven Sikoly (1996) című filmjében a Drew Barrymore által játszott szereplőt megtámadó ismeretlen a telefonban azt a kérdést teszi fel a rettegő lánynak, hogy ki volt a gyilkos a Péntek 13.-ban. Barrymore hibás választ ad, mert Jasont nevezi meg tettesként.

Bakik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetesen a Péntek 13. sem mentes a bakiktól, melyeket a film rajongói és ellenzői különösen nagy buzgalommal gyűjtögettek.

  • A nyitójelenetben a fiatalok a tábortűz mellett gitárszó mellett énekelnek, ám a zene akkor is folytatódik, amikor Claudette leteszi a gitárt, hogy elmenjen Barryvel.
  • Ned egy hamburgert eszik, mikor meghallja Alice segélykiáltását, holott hamburgert csak egy későbbi jelenetben sütnek.
  • Jack halálának jelenetében sasszeműek szerint látható a színész fejét a műnyaktól elválasztó vonal. Ugyanebben a jelenetben teljesen valószerűtlen, hogy az ágy alatt rejtőzködő gyilkosnak elegendő helye van arra, hogy egy nyílvesszőt szúrjon át az ágyon keresztül áldozata torkába.
  • Teljesen valószerűtlen az a jelenet, melyben Alice megtalálja Bill holttestét, mert a nyílvesszők nem tudnák megtartani a test súlyát.
  • Logikátlan az a jelenet, melyben Brenda szakadó esőben megy át a fürdőházba, hogy arcot és fogat mosson, hiszen mosdó mindegyik kunyhóban van, abban is, ahonnan kiment.

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar hang
Mrs. Pamela Voorhees Betsy Palmer Rátonyi Hajni
Alice Hardy Adrienne King Szénási Kata
Bill Harry Crosby Moser Károly
Brenda Laurie Bartram Zsigmond Tamara
Marcie Cunningham Jeannine Taylor Ruttkay Laura
Jack Burrell Kevin Bacon Seder Gábor
Ned Rubenstein Mark Nelson Seszták Szabolcs
Annie Robbi Morgan Roatis Andrea
Steve Christy Peter Brouwer
Enos, a kamionsofőr Rex Everhart
Tierney őrmester Ronn Carroll
Dorf tiszt Ron Millkie
Bolond Ralph Walt Gorney
Barry Willie Adams
Claudette Debra S. Hayes Bálint Sugárka
Trudy Dorothy Kobs
Sandy, pincérnő Sally Anne Golden
Doktor Ken L. Parker
Jason Voorhees Ari Lehman
fiú az 1958-as táborban Noel Cunningham

Jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Málna-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mystfest[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Golden Satellite-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2005 jelölés Legjobb DVD-extra (Friday the 13th – From Crystal Lake to Manhattan collection)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A figura keresztneve a társproducer Steve Miner keresztnevéből származik. Miner rendezte egyébként a következő két folytatást, sőt 1998-ban elkészítette a konkurens horrorszéria, a Halloween soros folytatását is Halloween – 20 évvel később címmel.
  2. A Péntek 13.-filmek sikerét meglovagolva 1984-ben indult útjára Wes Craven horrorszériája, a Rémálom az Elm utcában. (Mellesleg Cunningham korábban Craven munkatársa volt a The House on the Left című 1972-es filmben.) Mire az első Rémálom-film a mozikba került, addigra a közönség már több folytatást láthatott a Halloween- és a Péntek 13.-filmekből, nem beszélve a különféle egyedi, folytatás nélkül maradt sorozatgyilkosos horrorokról.
  3. A Sikoly 2 (1997) lényegében sajátos tiszteletadás Mrs. Voorheesnek: Wes Craven filmjében ugyanis egy anya folytatja a fia által elkezdett gyilkosságsorozatot.
  4. Savini volt George A. Romero Holtak hajnala (1978) című filmjének maszkmestere is, és ennek alapján kérték fel a a Péntek 13.-ban való közreműködésre.
  5. Az alacsony költségvetés miatt a stáb jelentős része a forgatás helyszínéül szolgáló kunyhókban lakott.
  6. A filmtörténet két említett legendás színésznője egy lélektani horrornak – Mi történt Baby Jane-nel? (1962) – köszönhetően került ismét az érdeklődés középpontjába.
  7. Egyébként alig 1 hónappal a Péntek 13. amerikai premierje előtt a színésznő Oscar-díjat kapott a Norma Rae (1979) című filmben nyújtott alakításáért.
  8. Később a folytatásban is szerepelt, de utána nem állt többé a kamerák elé egyetlen filmben sem.
  9. A Cedar-tó melletti tábor azóta is működik, sőt az illetékesek egy táblát is elhelyeztek a forgatás emlékére.
  10. Az IMDB szerint 1980. május 9-én, más weboldalak szerint a filmcímnek megfelelően 1980. június 13-án.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Film Film-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap