Orbán Antal
| Orbán Antal | |
 | |
| Született | 1887. április 24.[1] Pusztakalán |
| Elhunyt | 1940. november 2. (53 évesen) Budapest[2] |
| Foglalkozása | szobrász |
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/7-1-3/4) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orbán Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orbán Antal (Pusztakalán, 1887. április 24. – Budapest, 1940. december 27.[3]) szobrász, főiskolai oktató.
Életpályája
Szülei: Orbán Zoltán és Kazacsai Terézia voltak.[4] Budapesten kezdte tanulmányait, majd a székelyudvarhelyi állami agyagipari szakiskolát végezte el. 1904–1906 között az Országos Iparművészeti Iskolába járt, majd Münchenben, Párizsban, Brüsszelben tanult tovább. Hazatérését követően Zala Györgynél dolgozott (1929–1934). 1914–1918 között ún. hadi szobrász volt. 1919–1924 között az Országos Iparművészeti Iskola keramikai szakosztályának megbízott tanára, 1924–1940 között r. vezető tanára volt.
Sírja a Farkasréti temetőben található (6/7-1-3/4).
Művei
- Bajtársak (1917)
- veszprémi Óvári szobor
- szekszárdi, budafoki, dunaföldvári, nagyatádi és tolnai hősi emlékmű (1920-as évek)
- gróf Zichy Nándor budapesti bronz szobra
- a városmajori Kálvária domborművei
- a budapesti Tisza István-szobor
- Prohászka Ottokár márványszobra (a székesfehérvári Prohászka-templomban)
- IV. Károly király és Auguszta főhercegnő mellszobra
Jegyzetek
- ↑ Antal Orban, https://doi.org/10.1093/benz/9780199773787.article.B00133338
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 4.)
- ↑ GYászjelentése
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1091/1940. folyószám alatt
Források
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
