Núbiai vadszamár
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Equus africanus africanus (Fitzinger, 1857) | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Núbiai vadszamár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Núbiai vadszamár témájú kategóriát. |
A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó afrikai vadszamár (Equus africanus) faj egyik alfaja.
Származása, elterjedése
Édouard Louis Trouessart szerint a 19/20. század fordulóján még viszonylag nagy területen élt a szudáni Szennartól, illetve Dél-Núbiától Eritreáig, illetve a Danakil-mélyföldig. Ezzel szemben Richard Lydekker a 20. század elején azonban már a kihaló állatok közé sorolta, aminek alátámasztásaként feljegyezte, hogy az állatpiacon már évtizedek óta nem szerepel. Az 1970-es évekre élőhelye a Szudán északkeleti részén található Núbiai-sivatagra, valamint Eritreában a Barka-völgyre, illetve Eritrea és Szudán határvidékére szűkült le; populációi elszigetelődtek egymástól.
A frankfurti állatkert 1877-ben beszerzett egy párt, és utódaik több évtizedig éltek az állatkertben. Más állatkertekben, így a Tierpark Hellabrunnban is megtalálható.
Megjelenése, felépítése
Szőre egérszürke (sárgásszürke vagy fakószürke), élőhelyén ez kitűnő rejtőszín. Hasa és szája világosabb, a martájon sötét keresztcsíkkal. Vállmagassága legfeljebb 113–118 cm, a szomáli vadszamárénál kisebb. Termete karcsú, a háta szíjalt, sörénye rövid, felálló, a farka bojtban végződik.
Egy letörpült változata élt Szokotra szigetén.
Életmódja élőhelye
Élőhelyének nagy része sivatag, illetve félsivatag. Táplálkozása, illetve emésztése a szívós, szárazságtűrő növényekhez alkalmazkodott.
A domináns mének 10–15 kancából álló háremet tartanak. A visszavadult háziszamarakkal szívesen kereszteződik.
Hasznosítása
A mitokondriális DNS-vizsgálatok igazolták, hogy ez az alfaj a háziszamár (Equus asinus) őse; ezelőtt mintegy 5000 évvel háziasították Egyiptomban. Az egyiptomi királysírokból előkerült szamárcsontok kopásnyomai alapján valószínűleg teherhordásra használták őket.
Ízletes húsát szívesen ették az arabok.
Források
Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- Brehm: Az állatok világa
- Hans Petzsch: Urania Állatvilág V. – Emlősök. Gondolat Kiadó, Bp., 1969. p. 327.
- Ismeret Virtus: Háziállataink - I. rész[halott link]
