Núbiai vadszamár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Núbiai vadszamár
Donkeys eating.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: Vadszamár (E. africanus)
Alfaj: E. a. africanus
Tudományos név
Equus africanus africanus
(Fitzinger, 1857)

A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó afrikai vadszamár (Equus africanus) faj egyik alfaja. A mitokondriális DNS-vizsgálatok igazolták, hogy ez az alfaj a háziszamár (Equus asinus asinus) őse; ezelőtt mintegy 5000 évvel háziasították Egyiptomban. Ezt megerősítik azok az egyiptomi királysírokból előkerült szamárcsontok, amelyek kopásnyomai arra utalnak, hogy ezeket az állatokat teherhordásra használták.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trouessart a núbiai szamár elterjedési körét még elég nagynak mondhatta, mert szerinte állatunk Szennar és Dél-Núbia területéről az olasz Eritrea gyarmatig, illetőleg a Danakil vidékéig terjedt el. Ezzel szemben Lydekker szerint ma már – sajnos – ezt a fajt is a kihaló állatok közé kell sorolnunk, amit az is bizonyít, hogy már évtizedek óta nem szerepel az állatpiacon. A frankfurti állatkert 1877-ben szerzett volt be egy párt, s ez jó ideig szaporodott is.

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A núbiai vadszamár színe pompásan olvad belé a környezet színébe. Tápláléka ennek a puszta sivatagnak nagyon szívós növényzetéből áll; ilyenformán valóban szinte különös, hogy ilyen szűkös táplálék mellett az állatokat Baker mindig jól tápláltaknak találta. Az arabok nagyon szívesen eszik meg a húsát. Vállmagassága legfeljebb a 113–118 cm-t éri el, s így már ez az állandóan és jellegzetesen alacsonyabb, kecsesebb termet is jól megkülönbözteti szomáli rokonától. Színe sárgásszürke vagy fakószürke.

Törpe változata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül érdekes, hogy Szokotra szigetén egy kis válfaja él, amelynek csak 105 cm a vállmagassága. Ez tehát kitűnő példája a szigeti életmód hatásának, amely a termetet rendszerint törpébbé teszi.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arról, hogy a núbiai szamár miképpen él a szabadban, édeskeveset tudunk. Annyit mégis, hogy egy-egy mén 10–15 kancából álló csapatnak vezére és védelmezője. A mén rendkívül félénk és óvatos, vadászata tehát nagyon körülményes. Egy utazótól, aki a Vörös-tengertől Kartumig utazott, Brehm azt hallotta, hogy a vadszamarak a paraguayi vadlovakhoz hasonlóan gyakran a tábortüzek közelébe jönnek, néhány száz lépésnyi távolságban megállanak, fülelnek, de a legcsekélyebb zajra – farkukat fölvetve – gyors vágtatással eliramodnak. Állítólag a szelíd szamár kancákat is gyakran magukhoz csalják és csapatukba besorozzák.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”