Núbiai vadszamár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Núbiai vadszamár
Donkeys eating.jpg
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: Vadszamár (E. africanus)
Alfaj: E. a. africanus
Tudományos név
Equus africanus africanus
(Fitzinger, 1857)

A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó afrikai vadszamár (Equus africanus) faj egyik alfaja. A mitokondriális DNS-vizsgálatok igazolták, hogy ez az alfaj a háziszamár (Equus asinus asinus) őse; ezelőtt mintegy 5000 évvel háziasították Egyiptomban. Ezt megerősítik azok az egyiptomi királysírokból előkerült szamárcsontok, amelyek kopásnyomai arra utalnak, hogy ezeket az állatokat teherhordásra használták.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trouessart a núbiai szamár elterjedési körét még elég nagynak mondhatta, mert szerinte állatunk Szennar és Dél-Núbia területéről az olasz Eritrea gyarmatig, illetőleg a Danakil vidékéig terjedt el. Ezzel szemben Lydekker szerint ma már – sajnos – ezt a fajt is a kihaló állatok közé kell sorolnunk, amit az is bizonyít, hogy már évtizedek óta nem szerepel az állatpiacon. A frankfurti állatkert 1877-ben szerzett volt be egy párt, s ez jó ideig szaporodott is.

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A núbiai vadszamár színe pompásan olvad belé a környezet színébe. Tápláléka ennek a puszta sivatagnak nagyon szívós növényzetéből áll; ilyenformán valóban szinte különös, hogy ilyen szűkös táplálék mellett az állatokat Baker mindig jól tápláltaknak találta. Az arabok nagyon szívesen eszik meg a húsát. Vállmagassága legfeljebb a 113–118 cm-t éri el, s így már ez az állandóan és jellegzetesen alacsonyabb, kecsesebb termet is jól megkülönbözteti szomáli rokonától. Színe sárgásszürke vagy fakószürke.

Törpe változata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül érdekes, hogy Szokotra szigetén egy kis válfaja él, amelynek csak 105 cm a vállmagassága. Ez tehát kitűnő példája a szigeti életmód hatásának, amely a termetet rendszerint törpébbé teszi.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arról, hogy a núbiai szamár miképpen él a szabadban, édeskeveset tudunk. Annyit mégis, hogy egy-egy mén 10–15 kancából álló csapatnak vezére és védelmezője. A mén rendkívül félénk és óvatos, vadászata tehát nagyon körülményes. Egy utazótól, aki a Vörös-tengertől Kartumig utazott, Brehm azt hallotta, hogy a vadszamarak a paraguayi vadlovakhoz hasonlóan gyakran a tábortüzek közelébe jönnek, néhány száz lépésnyi távolságban megállanak, fülelnek, de a legcsekélyebb zajra – farkukat fölvetve – gyors vágtatással eliramodnak. Állítólag a szelíd szamár kancákat is gyakran magukhoz csalják és csapatukba besorozzák.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”