Nouveau roman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nouveau roman az 1950-es évek bizonyos stílusban írt francia regényeire utal, melyek a klasszikus irodalmi regény műfajából alakítottak egy új irányt. Fordítása magyarul annyit tesz: „új regény”. Émile Henriot adta ezt a titulust először a népszerű francia napilap, a Le Monde 1957. május 22-ei számának egyik cikkében, hogy így jellemezzen bizonyos írókat, akik minden írásukkal egy új stílust teremtettek.

Alain Robbe-Grillet, egy befolyásos francia elemző, „nouveau roman”-író és kritikus, kiadott egy esszégyűjteményt a regény jövőjéről és természetéről, mely az „Egy új regényért” (Pour un nouveau roman) címet viselte. Robbe-Grillet sok, korábbi regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette inkább, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi módon, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is.

Az „új regény” meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy korábbi írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. Huysmans, kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos módon bemutatni. Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni.

Szerzők, akik a Nouveau roman stílusában írtak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]