No, megállj csak!

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A No, megállj csak! (eredetileg oroszul Ну, погоди! [Nu, págágyi]) egy szovjet animációs rövidfilmsorozat (rajzfilm), mely a Szojuzmultfilm filmstúdió gondozásában készült 1969 és 1986 között.

Az első széria első része 1969. január 1-jén került adásba, a farkast megszemélyesítő Anatolij Papanov halála miatt 1986-ban pedig az utolsó. Az azóta kultuszfilmmé nőtt sorozat korábbi fel nem használt felvételeiből összevágva 1993-ban (még Papanov hangjával) kiadtak egy újabb szériát.

2004-ben új szinkronnal (Igor Kristenko) egy újabb széria született, melynek sikerén felbuzdulva 2006 elejére elkészült újabb 20 rész (mely egyben a 19. évad), és már készül a 20. évad is.

No, megállj csak!

A film címe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmek elején többnyire a Nyúl szerepel valamilyen ártatlan dologgal foglalatoskodva, majd a Farkas tűnik fel, aki valamilyen okból el akarja kapni a Nyulat, ekkor a Nyúl menekülni kezd, mire a Farkas azt kiáltja: "No, megállj csak!", és utánaered. A sorrend néha változik.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozatnak két főszereplője van: a Farkas (Волк) és a Nyúl (Заяц)

Farkas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben olyan, mint egy huligán: erős dohányos, aki előszeretettel éli ki vandál hajlamait amin csak lehet, gyakran kisebb-nagyobb törvényeket is áthágva. Másfelől azonban próbálkozásai, hogy elkapja a Nyulat, gyakran hihetetlen mutatványokra is rákényszerítik, melyekben egyéb képességeiről is számot ad, például kiválóan tud műkorcsolyázni, balettozni, gitározni és motorozni roppant erős, rocker motorján. Énektudását is megcsillantja, az első részben például a kötélen felfelé mászva a szovjet rendszerben csupán megtűrt Vlagyimir Viszockij dalát (Dal a barátokról – Пecня o дpyгe) dúdolja. Habár nem tehetségtelen, mégis minden próbálkozása a Nyúl elkapására rendre visszafelé sül el. Ahogy a sorozat halad előre, úgy lesz egyre céltudatosabb, nem egy nyulat szeretne elkapni, hanem a Nyulat, melynek érdekében nem riad vissza drasztikusabb módszerek alkalmazásától sem.

Nyúl[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyúl rendszerint a pozitív hőse a sorozatnak, habár sokkal kevesebbet szerepel, mint a farkas és karaktere sincs olyannyira kidolgozva – mely miatt sokan a farkassal szimpatizálnak – szereplése rendszerint a farkas előli menekülésre korlátozódik. Csak az újabb epizódokban került jobban kidolgozásra a figurája, illetve lett aktívabb szereplője a sorozatnak és a menekülésen túl párszor például egyenesen megmenti a Farkast saját csapdájából, vagy a kilátástalan helyzetből, ahová került.

Egyéb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több visszatérő szereplője is van a rajzfilmnek, ezek közül a roppant erős Víziló (Бегемот) tűnik fel legtöbbször (hol rendőr, hol teremőr a múzeumban, hol boltos, hol gyalagos stb.), illetve a Macska (Кошка), aki bűvész, számos színpadi produkcióval tűnik fel, aki roppant érzékeny a tapsra, nagyon igényli azt. Több kisebb szerepben tűnnek fel különböző barátságos medvék is.

Az epizódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A részeknek nem volt címük, csak számuk, viszont minden rész más és más környezetben játszódik:

Jelenet a 7. (Tengeri utazás című) részből
  1. Város és tengerpart (1969)
  2. Vásárok, búcsúk, fesztiválok (1970)
  3. Úton (1971)
  4. Stadionok (1971)
  5. Város (1972)
  6. Vidék (1973)
  7. Tengeri utazás (1973)
  8. Újévi ünneplés (1974)
  9. Televíziós stúdió (1976)
  10. Építési terület (1976)
  11. Cirkusz (1977)
  12. Múzeum (1978)
  13. Olimpiai játékok (1980)
  14. Napközi (1984)
  15. Kultúrház (1985)
  16. Az orosz népmesék birodalma (1986)
  17. Egzotikus tájak (1993)
  18. Szupermarket (1993)
  19. Gyógyüdülő (2005)
  20. (készülőben)

Első rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első rész még csak tesztjelleggel került moziba, és az év második felében beinduló sorozat prototípusát adta.

1–16. rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19691986 között ment folyamatosan a Szojuzfilm gondozásában.

17–18. rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Papanov halálával a sorozat felfüggesztése mellett döntöttek, mivel olyannyira összenőtt a színész és karaktere, hogy a folytatás szinte lehetetlennek tűnt, ennek ellenére a kultuszfilmmé nőtt rajzfilmsorozat mégis „közkívánatra” folytatódott. Az alkotók azonban nem mertek új hangot adni a Farkasnak, inkább a korábbi stúdiómunkákból vágtak össze két újabb részt, a Szojuzfilm és az Ukrán TV, Rádió és Mozi Dolgozó Képző Főiskola koprodukciójában.

19. rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti rendező fia, Alekszej Kotyonocskin 2005 elején bejelentette, hogy a a „Christmas Films” gondozásában az ismert rádiós parodista, Igor Hrisztenko (Farkas) és a színésznő Olga Zverev (Nyúl) hangjával újabb részek készülnek majd. Nyilatkozatában kijelentette azt is, hogy nem kívánták rábírni őket az eredeti hangok utánzására, mivel azt akarták, hogy hiteles legyen a rajzfilm. A bemutatót 2005. szeptember 16-án egy jelmezes felvonulás előzte meg, mely egyben a sorozat újjászületésének is ünnepe volt.

20. rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20 rész 2006 elejére készült el, az előző évben megkezdett munka folytatásaként, melynek még nincs vége.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az alkotók eredetileg a „szovjet Bob Dylant”, Vlagyimir Viszockijt szemelték ki a Farkas szinkronhangjának, a korabeli pártvezetés azonban ehhez nem járult hozzá
  • A Farkas karaktere olyannyira összenőtt Anatolij Papanovval (egymás részeivé váltak), hogy a színész halálával a sorozat felfüggesztése mellett döntöttek
  • Az 1993-as kiadású részeket korábbi stúdiómunkákból állították össze, még Papanov hangjával
  • Könyv formában is kiadásra került, többek között Magyarországon is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]