Julius Fučík (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julius Fučík
Julius fucik.gif
Életrajzi adatok
Születési név Julius Arnošt Vilém Fučík
Született 1872. július 18.
Prága
Elhunyt 1916. szeptember 25.(44 évesen)
Berlin
Tevékenység zeneszerző, karmester
Gladiátor induló
Florentiner March
Nem tudod lejátszani a fájlt?

Julius Fučík (Julius Arnošt Vilém Fučík), (Prága, 1872. július 18. - Berlin, 1916. szeptember 25.), cseh zeneszerző és katonazenekari karmester, a világon legismertebb cirkuszi bevonulási induló, a Gladiátorok bevonulása (Vjezd gladiátorů) szerzője.

Fučík Dvořák tanítványa volt. Osztrák-magyar katonazenekar vezetőjeként mintegy 240 szórakoztató-zenei darabot írt. Zömük közismertté és -kedveltté vált.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fučík életének jó részét mint katonai rézfúvószenekarok karmesterként töltötte el. Nagyon termékeny zeneszerző volt, több mint 400 induló, polka és keringő köthető a nevéhez. Mivel műveinek többsége katonai rézfúvószenekarokra íródott, néha a Bohémiai (cseh) Sousának is nevezik.

A zenéjét a mai napig hazafias zeneként játsszák a Cseh Köztársaságban. Nemzetközileg azonban az Opus 68-as indulójával vált ismertté, ami a Gladiátorok bevonulása címet viseli - nemzetközileg „Dörgés és villámlás” címen vált ismertté -, a cirkuszi bohócok egyik kedvenc bevonulózenéje.

A Florentiner induló a másik híres műve, bár kevesebbet szokták játszani a Gladiátorok bevonulásához képest, mégis rendszeresen előadják és felvételre kerül fúvószenekarok által.

Fučík Prágában született, 1872. július 18-án. Ekkoriban Prága az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Diákként fagottozni tanult Ludwig Mildénél, Antonin Bennewitznél pedig hegedülni, majd ütőshangszereken játszani, és később komponálni Antonin Dvoráknál.

1891-ben belépett a 49. osztrák-magyar ezredbe mint katonazenész. Először a Duna melletti Krems-ben játszott Josef Wagner irányítása alatt. 1894-ben Fučík kilépett a hadseregből, és mint másodfagottos helyezkedett el a prágai Német Színházban. Egy évvel később a Danica kórus karmestere lett a horvátországi Sisakban. Ez idő alatt számos kamarazenei darabot írt, főleg klarinétra és fagottra.

1897-ben újra belépett a hadseregbe, mégpedig a 86. gyalogos ezredbe, amely Szarajevóban állomásozott. Röviddel ezután írta meg híres darabját, a Gladiátorok Bevonulását. Az ókori Róma iránti érdeklődése ihlette az induló címét. 1910-ben a kanadai zeneszerző, Louis-Phillipe Laurendeau áthangszerelte egy kisebb zenekarra Dörgés és Villámlás címmel. Ez a verzió az, ami híressé vált, mint a cirkuszi bohócok bevonulása.

1900-ban Fučík zenekarát Budapestre helyezték, ahol Fučíkot 8 katonazenekar várta, hogy a műveit játszhassák, és egyben több versenyt is felfedezett magának. Mivel több zenész állt rendelkezésére, Fučík elkezdett kísérletezni zenekari átiratokkal is.

1910-ben Fučík újra költözött, visszatért Csehországba, ahol a 92. gyalogezred karmestere lett Theresienstadtban. Ekkoriban ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjobb zenekara. Fučík velük turnézott, koncertezett Prágában, Berlinben több mint 10000 ember előtt.

1913-ban Fučík Berlinben telepedett le, ahol saját zenekart szervezett, a Prager Tonkünstler-Orchestert, és egy zeneműkiadót is elindított, a Tempo Verlagot, hogy terjessze/népszerűsítse darabjait. Az I. világháború őt is elszegényítette, az üzlete tönkrement, egészsége meggyengült. 1916. szeptember 25-én 44 évesen Berlinben halt meg. Prágában temették el a Vinohrady temetőben.

Fučík unokaöccse Julius Fučík neves újságíró volt, akit 1943-ban kivégeztek a nácik.

Indulók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vjezd gladiátorů (Einzug der Gladiatoren) op. 68 (1899)
  • Florentinský pochod (Florentiner Marsch, původně La rosa di Toscana) op. 214 (1907)
  • Bosanska zora (původně Feuchte Ecke) op. 55 (1905)
  • Boží bojovníci (Gotteskämpfer) op. 251 (1911)
  • Danubia op. 229 (původně Laban op. 44) (1899)
  • Děti pluku (Die Regimentskinder) op. 169 (1905)
  • Drachsel op. 112 (1902)
  • Fantastický pochod (Marche fantastique) op. 106 (1902)
  • Gigantic op. 311 (1915)
  • Hercegovac op. 235 (1910)
  • Hortstein op. 30 (1897)
  • Kinizsi op. 80 (1900)
  • smuteční pochod Pax vobis op. 281 (1915)
  • Pod admirálskou vlajkou (Admiralsflagge) op. 82 (1901)
  • Rázně vpřed (Schneidig vor!) op. 79 (1906)
  • Řeka Mississippi (The Mississippi River) op. 161 (1905)
  • Salve Imperator op. 224 (1908)
  • Sarajevo op. 66 (1899)
  • Stále vpřed (Sempre avanti) op. 149 (1904)
  • sokolský pochod Stráž Slovanstva op. 258 (1907)
  • Strýček Teddy (Onkel Tom) op. 239 (1910)
  • Triglav op. 72 (1903)
  • Veselí venkovští kováři (Die lustigen Dorfschmiede) op. 218 (1908)
  • Vítězný meč (Das Siegesschwert) op. 260 (1913)
  • Vzpomínka na Trident (původně Treu Tirol) op. 287 (1915)