James Last
| James Last | |
| James Last 2006-ban | |
| Születéskori neve | Hans Last |
| Született | Bréma 1929. április 17. (84 éves) |
| Nemzetisége | német |
| Díjak | 1979. Audience Camera Starparade (1968) |
| James Last hivatalos oldala James Last az IMDb-n |
|
James Last, más néven „Hansi” (Bréma, 1929. április 17.) német zeneszerző és nagyzenekar vezető.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
James Last apja tisztviselő volt Bréma város közmunkákkal foglalkozó osztályánál, Sebaldsbrück külvárosában nőtt föl. Tizenkét éves korától tanult zongorázni, majd tinédzserként átváltott nagybőgőre. Szülővárosa erős bombázás alatt volt a második világháborúban, és a támadások alatt Last üzeneteket hordott a légvédelmi parancsnokságra. Tizennégy évesen lépett be a Wehrmacht Bückeburg katonai zeneiskolájába.[1]
A németek veresége után csatlakozott Hans-Gunther Österreich Radio Bremen Dance zenekarához 1946-ban. 1948-ban vezetője lett a Last-Becker-Ensemble jazz-zenekarnak, amelyben hét éven át közreműködött. Ez idő alatt szavazták meg őt az ország legjobb basszusgitárosának egy jazz szavazáson három egymást követő évben 1950-1952 között. Miután a Last-Becker együttes feloszlott, a Polydor Records lemezkiadó cég, valamint számos európai rádióállomás szervezője lett. A következő évtizedben, olyan művészeknek segített sikereikben, mint Helmut Zacharias, Freddy Quinn, Lolita (Ditta Zusa Einzinger), Alfred Hause és Caterina Valente.
Karrier[szerkesztés]
James Last első kiadott albuma az USA-ban a The American Patrol a Warner Brothers gondozásában 1964 körül. Kiadott egy kilenc albumos sorozatot Classics Up to Date 1-9 címmel, majd 1965-ben a Non-Stop Dancing-et, ezután a következő negyven évben 190 albummal jelentkezett. Lemezeit változó stílusban, változó zenei műfajokkal készítette, és olyan vendégelőadókkal dolgozott együtt, mint Richard Clayderman vagy Astraud Gilberto. A '70-es években saját televíziós sorozata is volt, melyekben az ABBA és Lynsey de Paul is vendégszerepelt. Elnyert számos népszerűségi és szakmai díjat is, beleértve a Billboard magazine Star of the Year díját 1976-ban, és a német Echo-díj életműdíját 1994-ben.
1964-ben alapította meg saját zenekarát James Last Orchestra néven, mely 1968-ben kezdett a világban koncertezni és mindenhol hatalmas sikere volt.
Magánélet[szerkesztés]
Jelenleg Floridában és Németországban tölti idejét. Sokat köszönhet feleségének és fiának, akik zenéjét segítik.
Művei[szerkesztés]
|
(Hans Last, Orlando és James Last néven)
|
|
|
Források[szerkesztés]
- ↑ Last, James. My Autobiography. London: Metro Publishing (2007). ISBN 978-1-84454-434-9.
Ez a szócikk részben vagy egészben a James Last című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

