Niedermann Gyula
| Niedermann Gyula | |
| Született | 1839. december 22. Esztergom |
| Elhunyt | 1910. január 24. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem (–1862, orvostudomány) |
| A Lipótmezei Elmegyógyintézet 2. igazgató főorvosa | |
| Hivatali idő 1884. július 10. – 1899. április 23.[1] | |
| Előd | Schnirch Emil |
| Utód | Bolyó Károly |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Niedermann Gyula (Esztergom, 1839. december 22. – Budapest, 1910. január 24.) pszichiáter, királyi tanácsos.
Élete[szerkesztés]
Niedermann Ferenc és Elczenbaum Amália fiaként született.[2] A gimnáziumot szülővárosában, az egyetemet Pesten végezte, ahol 1862-ben nyert orvosdoktori oklevelet. 1884 és 1899 között a Lipótmezei Országos Tébolyda igazgatója volt. 1899-ben hirtelen nyugdíjazták. Később, 1903-ban mégis kinevezték a rákospalotai új szanatórium élére - az intézmény később Pestújhely település része lett, említették Niedermann-szanatóriumként is, jelenleg: Észak-Pesti Kórház. Niedermann ott nem érezte jól magát, és megkeseredve hunyt el 1910-ben.
Családja[szerkesztés]
Felesége Szathmáry Ilona (1844–1885)[3], Szathmáry Mihály semmítőszéki irattárnok és Müller Matild lánya volt. 1865. május 27-én Budán, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban kötöttek házasságot.[4] Három lányuk született:
- Jolánta Blanka Eszter (1867–1958), férje Gluzek Gyula, a mezőhegyesi m. kir. állami ménesbirtok igazgatója.[5][6]
- Blanka Ilona Kornélia (1872–1962), Lejtényi György m. kir. állami jószágfelügyelő felesége.[7]
- Inez Lujza Sarolta (1875–1965), Rózsa Imre m. kir. államrendőrségi főorvos felesége.[8][9]
Művei[szerkesztés]
Folyóiratcikkek[szerkesztés]
Cikkei a Gyógyászatban (1864. A mervengő komorkór, melancholia, kataleptica, A véreresztésekről elmebetegeknél, 1865. Gégetükrészet az elmebetegségekkel járó agybajoknál, A terjedő hűdéssel járó butaság, 1866. Az érzéktévengések, 1867. Az elmebetegek agyütereinek kásás-elfajulásáról, 1868. Elmebetegek étiszonya s művi etetése); az Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. A tébolyda).
Önálló művei[szerkesztés]
- 1. Orvosi Statisztika. A közgazdasági miniszter által szervezett statisztikai tanfolyamban előadták… és Tormay Károly. Pest, 1869.
- 2. Az elmebetegek agylágyulása. Simon Tódor után ford. Budapest, 1875.
- 3. Védekezés a tüdővész ellen. Budapest, 1897. (Chyzer Kornéllal együtt).
Emlékezete[szerkesztés]
- Esztergomban utca és pszichiátriai intézmény viseli nevét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://real-j.mtak.hu/12251/1/OTK2018PDF.pdf
- ↑ Keresztelése bejegyezve az esztergom-belvárosi római katolikus plébánia akv.-ében, fsz. nélkül. www.familysearch.org (Hozzáférés: 2023. december 30.)
- ↑ Niedermann Gyuláné gyászjelentése. Budapesti Hírlap, 1885. október 11. (5. évfolyam, 279. szám) adt.arcanum.com (Hozzáférés: 2024. január 3.)
- ↑ Bp-krisztinavárosi róm. kat. egyházközség, 29/1865. fsz. familysearch.org (Hozzáférés: 2024. január 3.)
- ↑ Gluzek Gyula gyászjelentése. familysearch.org (Hozzáférés: 2024. január 3.)
- ↑ Niedermann Jolán halotti bejegyzése a Bp. XII. ker. állami akv. 196/1958. fsz. alatt. familysearch.org (Hozzáférés: 2024. január 3.)
- ↑ Bp-krisztinavárosi róm. kat. egyházközség, 13/1890. fsz. familysearch.org (Hozzáférés: 2024. január 3.)
- ↑ Dr. Rózsa Imre gyászjelentése. familysearch.org (Hozzáférés: 2024. január 3.)
- ↑ Niedermann Inez halotti bejegyzése a Bp. XII. ker. állami akv. 531/1965. fsz. alatt. familysearch.org (Hozzáférés: 2024. január 3.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- http://www.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf_Szallasi/1980_90_56.pdf Archiválva 2019. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben