Bolyó Károly
| Bolyó Károly | |
| Született | 1832. október 18. Kunszentmiklós |
| Elhunyt | 1906. október 14. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | orvos |
| Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem (–1856) |
| A Lipótmezei Elmegyógyintézet 3. igazgató főorvosa | |
| Hivatali idő 1899. december 22.[1] – 1905 | |
| Előd | Niedermann Gyula |
| Utód | Konrád Jenő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bolyó Károly (Kunszentmiklós, 1832. október 18.[2] – Budapest, 1906. október 14.) magyar orvos, ideg- és elmegyógyász, az elmebetegek budapesti országos intézetének főorvosa, egyetemi magántanár.
Életpályája[szerkesztés]
Bolyó Sándor és Balog Julianna fiaként született Kunszentmiklóson. Orvosi tanulmányait a Pesti Királyi Tudományegyetemen végezte, ahol 1856-ban avatták orvosdoktorrá. 1857 és 1863 között Schwartzer Ferenc budai magán-elmegyógyintézetében működött mint segédorvos. Innen került ki a magyar elmeorvoslás számos jeles alakja, az országos tébolyda első orvosi karának egy része, a leendő intézetigazgatók, egyetemi tanárok kerültek ki. Itt indult Bolyó Károlyon kívül Laufenauer Károly, Lechner Károly és Niedermann Gyula pályafutása is.[3] 1863-tól 1865-ig, elnyerve a Bene-féle száz arany összegű ösztöndíjat, meglátogatta Európa minden hírnevesebb elmegyógyintézetét. 1866-ban az elmegyógyászat magántanára lett, 1866-tól 1868-ig a Szent Rókus Kórház tébolydai osztályán mint rendelőorvos működött és 1868-ban a lipótmezői országos tébolyda főorvosává, 1899-ben az igazgatójává nevezték ki. A tébolydát jelentősen modernizálta, az ápoltak elzártságát csökkentette, közös foglalkoztatásukat szorgalmazta stb.[4] 1882-től az országos közegészségügyi tanácsnak rendkívüli tagja volt. Az elmebetegségeket tudományos és társadalmi szempontokból tárgyaló dolgozatai hazai szaklapokban jelentek meg. 1906-ban hunyt el Budapest VI. kerületében.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://real-j.mtak.hu/12251/1/OTK2018PDF.pdf
- ↑ Keresztelése bejegyezve a kunszentmiklósi református keresztelési anyakönyvben.
- ↑ Archivált másolat. [2016. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 28.)
- ↑ http://www.vital.hu/pszichiatria-tortenete vital.hu
- ↑ Halálozása bejegyezve a Budapest VI. kerületi polgári halotti anyakönyv 1778/VI. folyószáma alatt.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- vital.hu
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
- Magyar Írók Névtára. (Életrajzi és könyvészeti adatok gyűjteménye.) Különféle kútfőkből szerkesztették: Moenich Károly, Székesfejérvár szab. kir. városi levéltár-őr és dr. Vutkovich Sándor tanár s a "Pozsonyvidéki Lapok" szerkesztője. Pozsonyban, 1876. Nirschy Ferenc ny.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
