Nagy János (nyelvész)

Nagy János
Vasárnapi Ujság 1877. 517. l.
Született	1809. március 30. Szombathely
Elhunyt	1885. május 21. (76 évesen) Szombathely
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nyelvész, teológus, kanonok
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagy János (Szombathely, 1809. március 30. – Szombathely, 1885. május 21.) nyelvész, teológiai doktor, kanonok és apát, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Élete

Nagy Antal és Török Kata fia. Szombathelyen született; ugyanott kezdette és folytatta középiskolai tanulmányait, amelyeket 1827-ben jeles előmenetellel bevégzett s az ottani papi szeminárium növendékei közé iratta be magát; a francia nyelvet is elsajátította. A hittudomány egy évi tanulása után 1829-ben a pesti központi papnevelőbe küldték, ahol különösen a keleti nyelveket tanulta, s ezekben már 1830-ban oly szép előmenetelt tett, hogy némely kéziratban maradt köszöntő verseken kívül a magyar királyi egyetem ötven évi ünnepélyére 1830-ban arab verseket adott ki. Ugyanez évben megnyerte az egyetem egyháztörténelmi pályadíját is: A keresztény egyház tanítása a három első században c. latin munkájával, amely később magyarra fordítva a Sionban is megjelent. 1831-ben a nem magyar ajkú növendék-társainak a magyar nyelv tanítójául kérték fel s a növendék papság magyar iskolájának elnökévé választották. Munkálataik első évi folyama az ő vezérlete alatt készült. Hittanulói pályája leforgása után 1832-ben Pestről visszatért Szombathelyre s augusztus 24-én áldozópappá szentelték föl. Előbb Baltavárott öt hónapig, majd Rábaszentmihályon egész 1836 február végeig káplánkodott. Ez idő alatt sokat foglalkozott a magyar nyelvészettel, és a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti pályázatán, 1833. november 15-én pályaművét dicsérettel említették meg s tiszteletdíj melletti kiadása felől is határoztak. 1836-ban a szombathelyi papi szemináriumban tanulmányi igazgatói s káptalani káplán lett (az akkorig Szombathelyt nem tanított hazai köz- és magán törvényt a növendék papoknak rendkívüli órákban kezdette előadni); egyszersmind a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán másodszor nyert kitüntetést. 1833. november 15-én a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi osztályának vidéki levelező tagjává választották (1838. szeptember 6-án rendes és 1876. június 8-án tiszteleti tag lett). 1839-ben a szombathelyi püspöki líceumban a keleti nyelvek és bibliai hittudomány tanárává nevezték ki, egyszersmind megtartotta a magyar jog rendkívüli tanári székét is. 1835. június 13-án a pesti egyetemen a teológiából doktori oklevelet nyert. 1840-ben Zala megye táblabírájává választották. Egészen 1848-ig élénk részt vett az akadémia nyelvészeti munkásságában, amennyiben több bizottságba beválasztották, így a bíráló bizottságokba s olyanokba is, amelyek a helyesírás megalapítására vagy nyelvtanok és szótárak tervezésére volt kiküldve. Életének három utolsó tíz éve alatt megjelent ugyan a nagygyűléseken, de tudományos munkássága teljesen megszakadt. Nem tudta magát beletalálni az új irányokba és semminemű nyelvészeti mozgalomban nem vett részt. 1871-ben szombathelyi kanonokká nevezték ki. 1872-ben Szent Benedekről címzetes borchi apáttá, 1873-ban papóci perjellé és zalaegerszegi főesperessé, őrkanonokká, 1874-ben sárvári főesperessé, 1875-ben olvasó kanonokká és németújvári főesperessé nevezték ki, szentszéki bíró és zsinati vizsgáló is volt.

Értekezései s Beszédei a Szalay Imre által szerkesztett M. Egyházi Beszédek Gyűjteményében (Pest, 1832-45); a hírlapokba névtelenül írt; a tudom. Gyűjteményben (1834. V. Hertelendy Gábor altábornagy életrajza): a Sionba, Athaeneumba, Religió és Nevelésbe több czikket írt; a M. tudós társaság Évkönyveiben (V. 1842. A nyelv általános alap és hasonlítási vezérelvei, szemi keleti nyelvsarjadékainak a magyarral hasonlatos képeivel, VI. 1845. Emlékbeszéd Kassai József felett); a M. Egyházi beszédek Gyűjteményében (Uj F. IV. 1845. Akármely vértanu napján); a Pázmány Füzetekben (1857. Nagy-Karácson napjára).

Munkái

• Polus lactitiae Musarum Orientalium in festo jubilari quinquagenario C. Univ. R. Hung. Pest. die 25. Junii 1830. in seminario Pestiensi. Pestini. (Latinul és magyarul).
• Az egész keresztény hittudomány katechetai tanításokban a bevett közkatechismus rende szerint. Pestini, 1832-33. Négy kötet. (Németből ford. Szalay Imrével együtt).
• Grammatica linguae Hungaricae cum parallelismo inter Aramaeam, Hebraeam, Arabicam et Hungaricam orientales linguas ducto in usum cleri junioris Regni Hungariae adornata. Pestini, 1832. (Mellette külön czímlappal: Parallelismus inter linguas orientales aramaeam, hebraeam, et arabicam cum hungarica ductus. Pestini, 1832.).
• A magyar nyelv szóalkotó s módosító ragainak nyelvtudományi vizsgálata; vagyis felelet ezen jutalomkérdésre: Mellyek, hányfélék, mely eredetűek és saját jelentésűek egyfelől a ragasztékok (sufixa) vagyis azon szók és szótagok, mellyek által a magyar nevek és igék értelme módosíttatik és meghatároztatik? Másfelől a szóképzők (formativa)? Melly változásokat okoznak, és szenvednek ragasztáskor és szóképzéskor, s végre mily nemű gyökerekhez szövetkeznek az utóbbiak? Másod-rangú jutalom-felelet. Buda, 1834. (Nyelvtudományi Pályamunkák I.) REAL-EOD
• A jó lelkipásztor képe. (Előbb az Egyházi Tárban). Pest, 1836.
• Tiszta magyar gyökök. Másod-rangú pályamunka. Buda, 1839. (Nyelvtudományi Pályamunkák II.).
• Hierolexicon polymathicum latino-hungaricum. Latin magyar köztanulatos egyházi műszótár. Koszorúzott pályamunka. Két kőrajzzal. Szombathely, 1845. (Függelék: Az egyetemes közhitű anyaszentegyház fejedelmeinek; vagy is a római pápáknak időrendű névsora. Az egyetem s közhitű keresztény anyaszentegyház ősérseki, ősfőnöki, érseki és püspöki megyéinek betűrendi névsora. Rövid szótára azon földirati neveknek, mellyeknek latin és saját tartományi nevök közt szembetünő különbség vagyon).
• Nagybőjti szent beszédek, mellyeket a szombathelyi székesegyházban 1848. évben tartott. Szombathely, 1849.
• Néhai mélt. Szent-Györgyi Horváth József életképének feliratai. Vitéz katona. Jó polgár. Buzgó keresztény. Mellyet 1850. év. ápr. 22. tartott gyászünnepélyen hirdetett. Szombathely, 1850.
• Weinhofer József ünnepnapi és alk. egyházi beszédei, melyeket megmagyarított s a szombathelyi székesegyházban tartott saját beszédei függelékével közrebocsátott. Pest, 1866. (2. kiadás).

Kéziratban

Idv koszorú, mellyet Balassa Gábor urnak szombathelyi megyés püspöknek ünnepére áldoz a szombathelyi magyar jogtanulókar 1844-ben (költ.); levelei: Horvát Istvánhoz, Szombathely 1832. ápr. 4., Wenzel Gusztávhoz, Szombathely 1877. aug. 27. (a m. n. múzeumban).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.