Nógrádi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nógrádi György
Született 1949. május 22. (65 éves)
Budapest
Foglalkozása biztonságpolitikai szakértő,
közgazdász

Nógrádi György (Budapest, 1949. május 22. –) biztonságpolitikai szakértő, közgazdász.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949. május 22-én született Budapesten, a Városliget szélén. A szegénységből való kitöréshez mindössze két út állt előtte, az egyik a sport, a másik pedig a tanulás volt. Ugyan kiemelkedően jól asztaliteniszezett, inkább a tanulásra összpontosított. Középiskolában szinte minden országos tanulmányi versenyen elindult és a többségét meg is nyerte, amire a mai napig nagyon büszke. Minden vágya az volt, hogy a nemzetközi szakon tanulhasson. Ez sikerült is neki, mivel ekkor már orosz, angol és német nyelvből a felsőfokú nyelvvizsgát is letette. Elsőéves egyetemista volt, amikor rádöbbent arra, hogy „utazási vágyait” csak úgy tudja kielégíteni, ha idegenvezetőnek áll. Az egy éves képzés elvégzése után küldték el az akkori Jugoszláviaba „szerencsét próbálni”. Ekkor nagyon megszerette ezt az országot, s közel másfél évtizedig minden nyáron ott vezetett csoportokat. Így húsz éves korától kezdve közel negyven esztendőn keresztül minden évben, a három nyári hónapot ott töltötte. Az utazás mellett Nógrádi György másik hobbija az úszás és a bélyeggyűjtés.

1974-ben írja meg doktori értekezését: Az NSZK gazdaságpolitikája címmel, 1986-ban kandidátusi értekezését írta meg Az SPD biztonságpolitikája történelmi változásainak egyes kérdései címmel, 1997-ben pedig habilitált, vagyis egyetemi docensből egyetemi tanár lett. Öt évig a Kossuth Lajos Katonai Főiskolan tanított. 1972-től a Közgazdaságtudományi Egyetem tanára, 1981-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott. A doktori címmel egyébként soha nem kérkedett, a mai napig sem szereti, ha az újságokban a „dr.” előtaggal jelenik meg a neve.[1] 1988-ban elnyert egy ösztöndíjat, három hónapot dolgozott Németországban. Ez az ország egyébként mindig is a szíve csücske volt, hiszen a német kérdésből írta az egyetemi disszertációját, a doktoriját, és a kandidátusiját is. 1989. január 1-jén tért vissza anyaegyetemére, a Közgázra, de akkor már mint tanár.

1989-től a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozik.[2] 1989-ben jelentette meg Az NSZK biztonságpolitikája a '80-as években c. könyvét. 1997-ben szerzett doktorátust haditudományokból a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Kutatási területei egyrészt a biztonsági dilemmák a II. világháborútól napjainkig, illetve a védelemgazdaság makrofolyamatai. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem védelemgazdasági tanszékén tanít, ahol egyebek mellett a Magyar Honvédség számára is képeznek ki szakembereket.

Rengeteget utazik, részben szakmai célból, részben kikapcsolódásból. Találkozott már szinte minden európai és észak-amerikai vezető politikussal. Azonban arra a legbüszkébb, hogy a NATO-ba is meghívták: tartson tájékoztatót a szövetség vezetői számára. Horn Gyula után Nógrádi volt a második magyar, akit ilyen megtiszteltetés ért. 2001 óta az osztrák védelmi miniszter tudományos tanácsadó testületének tagja.

Az újságírók által legtöbbet foglalkoztatott biztonságpolitikai szakértő. Ám a biztonságpolitikai témájú nyilatkozatok ellenére Nógrádi György mégis inkább közgazdásznak, mintsem biztonságpolitikai szakértőnek érzi magát. „Már csak azért is, mert nagyon nehéz definiálni, mit is jelent a biztonságpolitikai szakértő kifejezés. Főleg manapság, amikor a médiumok nagyon sok emberre „ráaggatják” azt a címet.”[3]

Tagságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római Klub magyarországi főtitkára[4]
  • Euro-Atlanti Klub elnöke[5]
  • Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő (HM EI) Zrt. elnökségi tagja, a felügyelőbizottság vezetője[6]
  • a magyar és az osztrák HM miniszter mellett működő Tudományos Tanács tagja[7]
  • Brünni Katonai Akadémia kuratóriumi tagja
  • ÁVF (Általános Vállalkozási Főiskola) kuratóriumi tagja
  • UNESCO elnökségi tagja[8]
  • Hamburgi Akadémia magyarországi képviselője
  • Magyar Külpolitikai Társaság, Magyar Hadtudományi Társaság Védelemgazdasági Szakosztály alapító tagja[9]

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ügynökvád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ben az 1956-os Intézet kutatói azonosítottak 110-et abból a 181 emberből, akik feladatot kaptak a kommunista állambiztonságtól Nagy Imre és mártírtársai 20 évvel ezelőtti újratemetésekor. A rendszerváltásban kulcsfontosságú szerepet játszó eseményen bedolgozott az állambiztonsági szerveknek többek között Nógrádi György biztonsági szakértő.[10] Az újratemetés előtt az NSZK-ba utazott, és azt a feladatot kapta, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. A Raguza fedőnevet viselő Nógrádi az intézkedési terv szerint kapcsolatban állt az amerikai hírszerzés, a CIA képviselőivel is.

A dokumentumok megjelenését követően Nógrádi György kiadott egy nyilatkozatot, amelyben mindent cáfolt.[11]. Majd később az InfoRádióban igyekezett dokumentumokkal igazolni az '56-os Intézetnek, hogy nem dolgozott titkosszolgálatnak, így nem is kapott onnan feladatot Nagy Imre újratemetése előtt. Az '56-os Intézet igazgatója szerint azonban Nógrádi György nem azt cáfolta, hogy Raguza fedőnéven ügynök volt, hanem azt, hogy elvégezte a szertartás kapcsán rábízott munkát.[12] Azonban az intézet igazgatója elismerte, ezt iratok hiányában lehetetlen bizonyítani, ezért - az ügy más szereplőiéhez hasonlóan - Nógrádi György nyilatkozatát is közzétették honlapjukon azzal a kommentárral, hogy annak tartalmát nincs szándékuk kétségbe vonni.[13]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nógrádi György bár magánéletéről nem szeret beszélni, annyit lehet tudni, hogy 1981-ben nősült meg, kislánya pedig három évvel később, 1984-ben született. Jelenleg állatorvosnak tanul.

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelven megjelent könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bundestag és Bundeswehr. Az NSZK biztonságpolitikájáról. Zrínyi Katonai Kiadó, 1984
  • Az SPD-FDP kiskoalíciója és biztonságpolitikája. Művelődési Minisztérium Marxizmus-leninizmus Oktatási Főosztálya, 1986
  • Az NSZK biztonságpolitikája a 80-as években. Zrínyi Katonai Kiadó, 1989
  • A biztonságpolitika, mint a védelemgazdaság alapja, In: Turák János, Nógrádi György, Rózsa Andrea, Soós Éva, Sebesi Béla, Mármarosi Mihály: A védelemgazdaság makrofolyamatai: Hadigazdaságtan. Budapest: BKE Védelemgazdasági Tanszék, 1996. pp. 29-43.
  • A védelemgazdaság makrofolyamatai. Hadigazdaságtan. (társszerző) Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Védelemgazdasági Tanszék, 1996
  • Talleyrand. Útmutató Kiadó, 1997

Idegen nyelven megjelent könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sicherheitspolitische Grundfragen der Ungarischen Republik. Köln, A Keleti Tudományok és Nemzetközi Tanulmányok Szövetségi Intézetének kiadványa, 1989

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]