Mészáros István (bűnöző)

Mészáros István
Született	1920. április 23. Arad
Elhunyt	1947. november 29. (27 évesen) Budapest
Beceneve	Hekus Dönci
Álneve	Kommatinger Sándor, Horváth Ödön
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Ladnai Rozália
Foglalkozása	bűnöző
Halál oka	kivégzés
Sablon • Wikidata • Segítség

Mészáros István (Arad, 1920. április 23. – Budapest, 1947. november 29.) (közismerté vált bűnözői gúnynevén Hekus Dönci, hosszabb ideig használt álnevein Kommantinger Sándor és Horváth Ödön) az 1940-es évek egyik legismertebb magyarországi bűnözője. Nevéhez gyilkosságok mellett az őt üldöző hatóságok elől történő vakmerő szökések fűződnek. Szökései és az utána folyó nyomozás rávilágít a második világháború után újraszerveződő rendőrség működési problémáira. Elfogását a rendőrség a rend megszilárdítására tett jelentős lépésként értékelte.

Élete

Bűnözői pályakezdet

Mészáros István 1920-ban született, visszaemlékezések szerint tehetős családban. Tanult szakmájaként borbély, illetve fodrász mesterséget említenek. Mészáros azonban egyáltalán nem szeretett dolgozni, ezért már 17 éves korától lopásból élt. A háború idején már vélhetően életvitelszerűen foglalkozott bűnözéssel, mert szomszédai éjjelenként csomagokkal megrakodva látták hazatérni. A háború utáni korszak propagandától áthatott sajtójában rendre megemlítik, hogy Mészáros a háború idején csatlakozott a nyilaskeresztes mozgalomhoz, és Debrecenben besúgóként tevékenykedett a nyilas kémelhárítás szolgálatában, azonban lehetséges, hogy a nyilaskeresztes kapcsolat említése csak politikai célokat szolgáló propagandaeszköz volt. Mészáros 1945-től tudatosan nem használta saját nevét, hanem lopott iratokkal, több hamis személyazonossággal élt. A főváros környékén lopásból és rablásokból igyekezett fenntartani magát, illetve új személyazonosságot találni.

1945. szeptember 9-én betört a ferencvárosi focicsapat öltözőjébe, és onnan értéktárgyakat lopott el. A lopott holmik között találta Horváth Ödön labdarúgó csatár igazolványát, illetve Kommatinger Sándor szakács iratait, ezek után ezeken az álneveken bujkált a hatóságok elől. Mészáros a következő években Horváth Ödön igazolványát rendőrigazolványként használta, mivel első pillantásra rendőrigazolványra emlékeztetett, emiatt a bűnözők között Hekus Dönci néven vált ismertté, valódi nevét bűntársai sem tudták. Dönci elsősorban budapesti betöréses lopásokra specializálódott. Célpontjai a műszerek voltak, de hangszereket és vidéki boltokat is célpontnak tekintett. Elfogásakor a rendőrséget egy kiterjedt szegedi és makói központú orgazda-hálózatról tájékoztatta. Hekus Dönci 1945. október 30-án éjjel behatolt a budapesti Bartók Béla út 25. szám alatti gyógyszertárba és onnan gyógyszerész eszközöket vitt magával. Ezek közül jelentősebb értéket egy mikroszkóp képviselt, amelynek piacra dobása két év múlva a lebukásához vezetett. Ugyaninnen lopta azt a fegyvert, amelyet a későbbiekben használt.

A Csaba utcai rendőrgyilkosság

1947. március 12-én Hekus Dönci Budán, a Városmajor környékén egy gyógyszertárba hatolt be a kirakaton keresztül, ám a helyszínről való távozáskor Horváth Lajos rendőrrel találkozott. A járőr igazoltatta, és felírta füzetébe a Dönci által bemondott Kommatinger nevet. Dönci a Városmajor és Csaba utca sarkán orvul agyonlőtte a rendőrt, az álnevét tartalmazó füzetet azonban valami miatt nem vette el, így az a nyomozók birtokába jutott. A rendőrgyilkosság után két nappal újabb betörés következett: az Üllői út 7. szám alatti műszerboltot rabolta ki, szintén a kirakaton keresztül. A rendőrök észrevették a Csaba utcai gyilkosság és a Üllői úti betörés közötti párhuzamot. Feltételezték, hogy a kirakat felőli behatolással dolgozó rabló műszerekre specializálta magát, illetve hogy idővel értékesíteni akarja majd a megszerzett műszereket, ezért az ezzel foglalkozó vállalkozókat beszervezték. Hekus azonban türelmes volt, csak hosszú idő után kezdett orgazdákat keresni. 1947 őszén egy műszerkereskedőnél bukkant fel az egyik Csaba utcából lopott mikroszkóp, a vállalkozó ügyfélnyilvántartásából pedig ismét a Kommatinger névhez jutottak a nyomozók, ekkor vált bizonyossá, hogy a Csaba utcában agyonlőtt rendőr csakugyan gyilkosának nevét írta föl a noteszébe.

Gyilkosság a Párizsi Áruházban

1947. április 3-án a késő délutáni órákban Dönci a Párizsi Áruházban magával csalta, és az áruház gépházában téglával agyonverte Hradics Erzsébetet. Az áruház egy munkatársa azonban közvetlenül Dönci távozása után rátalált a lányra, és fellármázta az áruházat, amelynek alkalmazottai a tettes üldözésére indultak. Döncinek nem volt ideje a helyszínről megszökni, egy szomszédos épületbe menekült, ahol azonban a házmester rázárta a kaput. A házból rendőri igazolványát használva, önmagát saját maga üldözőjének kiadva tudott megszökni. A helyszínen azonban több ruhadarabját is otthagyta, amelyeket a rendőrök az áruház raktárában helyeztek el. Dönci másnap visszament a helyszínre, és újból Horváth Ödön igazolványát használva az ellene szóló bizonyítékokat magával vitte.

Lebukás és szökés

1947. november 4-én Dönci megkísérelt egy lopott műszert eladni. A kereskedő felismerte a lopott műszert, és értesítette a rendőrséget, akik a helyszínre sietvén elfogták Döncit. A rendőrök átkutatták, és megtalálták nála Horváth Ödön igazolványát. Ekkor jöttek rá, hogy az előttük álló személy nemcsak a Kommatinger Sándor személyazonosságát használó rendőrgyilkos műszertolvajjal azonos, hanem a Horváth Ödön személyazonosságát használó áruházi gyilkossal is. Ez logikusnak is tűnt, mivel Horváth Ödön és Kommatinger Sándor igazolványát egy helyen és időben lopták el. Dönci a Csaba utcai rendőrgyilkosságon kívül minden terhére írt bűncselekményt elismert. A rendőrök a két gyilkosságot is tartalmazó ügyet mindössze három nap alatt lezárták, és átadták az ügyészségnek. A sajtó az újraszerveződő rendőrség hatalmas sikereként írta le a kettős gyilkos elfogását, illetve ráharapott a rendőr- és kéjgyilkos amerikai stílusú ballonkabátos bűnöző történetére is. Az ügyészség vizsgálóbírója is kihallgatta Döncit, aki a kihallgatás végén az őrök hanyagságát kihasználva megbilincselve kirontott a bíró irodájából, majd az első emeletről kiugorva taxiba szállt. Az esés közben lábát tört bűnöző egy pályaudvarra ment, hogy eltűnjön a főváros környékéről. A Dunántúlra utazott, Vértesszőlős külterületén élő helyiektől kért menedéket. A kiszemelt két helybeli azonban tartott az ismeretlen és szemmel láthatóan sérült férfitól, akit ezért a vasútállomásra vittek. Dönci ott felszállt a Győrbe tartó vonatra, ahol balszerencséjére az ÁVO egy civil ruhában utazó hadnagya, Lányi András mellé ült le. A nyomozó a személyleírás alapján felismerte Döncit, és szóval tartotta, amíg a vonat utasait ellenőrző rendőrök hozzájuk értek. A három férfi megbilincselte Hekus Döncit, és visszakísérték Budapestre.

Per és ítélet

Vakmerő szökésének és a körülötte csapott bulváros felhajtásnak köszönhetően Dönci valóságos sztárbűnözőként érkezett vissza Budapestre. Gyors újbóli elfogása már valóban nagy siker volt a hatóságok számára, akik a rend megszilárdítására tett próbálkozásaik eredményeként kommunikálták a bűnöző elfogását. (A veszedelmes bűnözővel nem csak elfogói, hanem Münnich Ferenc is lefényképeztette magát.) A per a sajtó kiemelt figyelme előtt zajlott, amit az is mutat, hogy a filmhíradó is tudósítást készített az eseményről, pedig köztörvényes bűnözők perei esetében ez ekkor nem volt jellemző. Mivel a rendőrgyilkosság éjjel történt, ezért a bíróság az akkor érvényben lévő rendelkezés értelmében statáriális eljárásrendben tárgyalta Hekus Dönci ügyét. A november 11-én kezdődött tárgyaláson az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte. Hekus részben beismerte bűnösségét, csak a rendőrgyilkosság vádját tagadta a végsőkig. A bíróság a rendőrgyilkosságot nem látta bizonyíthatónak, azonban Hradics Erzsébet meggyilkolása és lőfegyver birtoklása a statáriális ítélkezés miatt elég volt a halálbüntetés kimondásához. Az eljárás furcsa lezárásaként a kéjgyilkost a bíróság kegyelemre méltónak gondolta, ezért ügyét a kegyelmet gyakorló köztársasági elnök elé terjesztette. Tildy Zoltán azonban nem találta kegyelemre méltónak a bűnözőt. Hekus Dönci előtt 1947. november 29-én délben kihirdették a kegyelmi kérvényének elutasítását. Védője hiába nyújtott be perújítási kérelmet, Mészáros Istvánt délután háromkor a gyűjtőfogház udvarán felakasztották.

Megjelenése a kultúrában

1972-ben készült el a Mészáros István bűnügyét is bemutató film, a Hekus lettem, amelyben Szersén Gyula játszotta Dönci szerepét. Szabó László és Pintér István 20. századi bűnözést bemutató könyve egy egész fejezetet szentel Hekus Döncinek. A bűnöző ügye a sajtónak köszönhetően megragadt a magyar köztudatban, a 20. század második felében számos visszaemlékezés jelent meg a bűnöző üldözéséről és elfogásáról, illetve elemzések a rendőrség által elkövetett hibákról.

Források

• Dulai Péter: 70 éve végezték ki Hekus Döncit, aki nem is volt Hekus, Index.hu, 2017. november 28.
• M. A.. „A kéjgyilkost felakasztották”, 24 ÓRA, 1997. szeptember 1., 3. oldal (Hozzáférés: 2016. május 26.) (magyar nyelvű) 
• Peterdi Pál. „Dönci sohasem volt hekus”, Tempó Fradi!. [2016. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. május 26.) (magyar nyelvű) 
• Pintér István. „A rendőrgyilkos kézre kerül”, Heves Megyei Népújság, 1965. április 14., 4. oldal (magyar nyelvű) 
• „Gengszterizmus amerikai módra I.”, Nógrád, 1965. július 11., 2. oldal (magyar nyelvű) 
• „Gengszterizmus amerikai módra II.”, Nógrád, 1965. július 14., 2. oldal (magyar nyelvű)