Mikó Ervin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2020. január 7., 01:13-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Felesleges kategória eltávolítása)
Mikó Ervin
Született1919. augusztus 28.
Szamosborhíd
Elhunyt1997. augusztus 20. (77 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásariporter,
szerkesztő
SablonWikidataSegítség

Mikó Ervin (Szamosborhíd, 1919. augusztus 28.Kolozsvár, 1997. augusztus 20.) erdélyi magyar riporter, szerkesztő.

Életútja

Középiskolát Szatmárnémetiben végzett (1938), a Bolyai Tudományegyetem jogi karán szerzett államtudományi doktorátust (1945). Mint a szatmári Szamos munkatársa kezdte újságírói pályafutását (1938–39), a kolozsvári Igazság szerkesztője (1945–52). Egy ideig az Állami Könyvkiadónál dolgozott, majd 1953-tól nyugdíjazásáig az Utunk belső munkatársa, szerkesztőségi titkár. Társadalomrajzi kitekintésű riportjainak jelentőségére már A névtelen utas c. kötete megjelenésekor felfigyelt Orosz Irén a Korunkban, értékelve a kötet 18 riportját, mely "elviszi olvasóját Aradra, onnan a Duna-Deltához, majd Bukarestbe, azután a Magyar Autonóm Tartományba s Moldvába, a Zsil-völgyébe, a Baragánra, Szatmár környékére...", s kiemeli az írásokban tükröződő ipari változásokat. Következő, Nádország ostroma c. riportkönyvéért a Román Akadémia díjjal jutalmazta (1962).

1990-től a Helikon, Kelet-Nyugat, Szabadság közölte írásait.

Emlékezete

1999 februárjában Nagybányán mutatták be azt a román nyelvű kiadványt, amely a riporter Mikó Ervinnek állít emléket: Constantin Mustafa: Mikó Ervin - Drumuri spre eternitate, Studia, Kolozsvár. Mikó sokat tett a román-magyar kulturális kapcsolatok fejlődésért, ezzel érdemelte ki a román kulturális szakemberek megbecsülését is.[1]

Kötetei

  • Zsilvölgyi jelentés (1955);
  • A névtelen utas (1958);
  • Nádország ostroma (1960, románul 1961);
  • Havasi neonfény (1961);
  • Ma kezdődik a holnap (1964);
  • Térben és időben (1973);
  • Faggató (Emberekről, sorsokról, pályákról. 1976);
  • Omenie, noroc bun! (1978);
  • Koccintások (1979);
  • Mikó Ervin kérdez (interjúk, Kolozsvár, 1983).
  • Întîlnire cu anul 2000 (Kolozsvár, 1989).

Jegyzetek

  1. Vásárhelyi D. Miklós: Könyv a magyar-román kulturális és irodalmi kapcsolatokról. Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), 1999. február 5. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)

Források

További információk

  • Márki Zoltán: Zsilvölgyi jelentés. Igaz Szó, 1956/2.
  • Orosz Irén: Könnyű lovasság – nehéz terepen. Korunk, 1959/4.
  • Marosi Péter: Riporterek ostroma. Utunk, 1961/20;
  • A híradás maradandósága. Utunk, 1963/18.
  • Lászlóffy Aladár: Ha mégis van irodalmi riport. Utunk, 1964/47.
  • „Hiszem, hogy az ember szépségre, örömre, boldogságra született.” Beke György beszélgetése a 60 éves Mikó Ervinnel. A Hét, 1979/35.