Ugrás a tartalomhoz

Meggy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Alfa-ketosav (vitalap | szerkesztései) 2021. április 27., 19:50-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bár Erdély tényleg nem Magyarország része (azért van külön feltüntetve a két név), de ott is lehet hagyománya a meggytermesztésnek és -fogyasztásnak. Egyébként helyesírási, stilisztikai és nyelvtani hibák javítása.)
Meggy
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae)
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Cseresznye (Cerasus)
Faj: P. cerasus
Tudományos név
Prunus cerasus
L.
Szinonimák
  • Cerasus vulgaris Mill.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Meggy témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Meggy témájú médiaállományokat és Meggy témájú kategóriát.

A meggy egy csonthéjas magvú gyümölcs, illetve az azt termő meggyfa (Prunus cerasus) rövidebb neve.

A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték eleink.[1] Sok magyar helységnév (pl. Medgyes, Megyaszó, Medgyesegyháza)[2], földrajzi név (Meggyes-havas, 1445 m, Meggyes-patak, a Hagymás hegységben) és családnév jelzi korai ismertségét és elterjedtségét. Magyarországon és Erdélyben termesztésének és fogyasztásának nagy hagyománya van, ennek köszönhetően hazánk világviszonylatban is az egyik legnagyobb meggytermelő országnak számít.

Leírása

A meggyfának igen sok és sokféle – valószínűleg a cseresznyétől is származó – fajtája van. Sötétszürke kérgű fa. A cseresznyénél rövidebb életű. Vesszői idősebb korban lecsüngnek. Levelei a cseresznyééhez hasonlóak, fényesek. Virágzata bogernyő. Nemesebb fajtái önmeddők.

A meggyet a gyümölcstermelő és -fogyasztó országok többségében ipari gyümölcsnek tekintik. Világviszonylatban kivételesnek tekinthetők azok a kelet- és közép-európai országok (köztük természetesen Magyarország is), ahol a meggyet frissen is fogyasztják.

A termesztett meggyet (Prunus cerasus L.) a cseresznye (Prunus avium L.) és a csepleszmeggy (Prunus fruticosa Pall.) spontán hibridjének tartják, miután svéd nemesítők ezt mesterséges keresztezésekkel is bizonyították. Vadon a faj nem ismeretes, de elvadulásáról sok adat van.

Íze sokféle lehet, vannak egészen édeskés fajták, de van igen savanyú változata is, bár az érés előrehaladtával minden fajta egyre édesebb. A meggyet többségében persze a savanyú íz határozza meg, a legtöbben emiatt kedvelik vagy éppen nem kedvelik frissen fogyasztani.

Ökológiai igény

A meggy kiváló alkalmazkodóképességű gyümölcsfaj, tág éghajlati határok között termeszthető. A téli hideget még a cseresznyénél is jobban elviseli. Amerikai kísérletek szerint a fás részek még a −35 °C-os lehűlést is elviselik. A gyökerek fagyérzékenysége az alanytól függ – a sajmeggy ellenállóbb. Tenyészidőszak alatti optimális hő- és fényigénye a cseresznyéhez hasonló, de a meggy termesztési övezete valamivel hűvösebb övezetben van, s nagyobb a téli hidegigénye is. Vízigénye közepes, de a késői érésű, genetikailag kisebb gyümölcsű fajták mérete öntözéssel növelhető.

Felhasználása

Termése különösen értékes, nyersen fogyasztják, főzve vagy frissen (akár fagyasztás után) süteményekbe teszik, tartósítva a konzerviparban használják, illetve gyümölcspárlatot, gyümölcsbort és likőrt is készítenek belőle. A legismertebb meggypálinka cigánymeggyből készül.

Galéria

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek