Mechanikus narancs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mechanikus narancs
(A Clockwork Orange)
Képkocka a Mechanikus narancs című filmből.jpg
Rendező Stanley Kubrick
Producer Stanley Kubrick
Alapmű Anthony Burgess Gépnarancs c. regénye (1962)
Műfaj sci-fi film
filmdráma
bűnügyi film
Forgatókönyvíró Stanley Kubrick
Főszerepben Malcolm McDowell
Patrick Magee
Operatőr John Alcott
Vágó Bill Butler
Gyártás
Gyártó Warner Bros. Pictures
Ország USA USA
Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Nyelv angol
Időtartam 136 perc
Költségvetés 2 200 000 $ (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó USAWarner Bros.
Bemutató USA 1972. február 2.
Korhatár

USA R

magyar 18
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Mechanikus narancs (A Clockwork Orange) egy 1971-ben bemutatott szatirikus science-fiction filmadaptáció Anthony Burgess 1962-ben megjelent Gépnarancs című regényéből.[2] Az adaptáció producere, társszerzője és rendezője Stanley Kubrick. Főszereplője Malcolm McDowell, aki a karizmatikus és pszichopata Alex DeLarge-ot alakítja.

A filmben több helyen nyíltan ábrázolják a gátlástalan és öncélú erőszakot, a női és férfi meztelenséget, szexualitást, egyértelmű utalások történnek a homoszexualitásra, ezért a legtöbb országban a legmagasabb korhatárbesorolással mutatták be.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film szürreális helyszíneken mutat be szürreális figurákat, akiknek szürreális a ruhájuk, mozgásuk, viselkedésük és elképzelésük is. A néző négy fiatal, orosz és angolosított orosz szavakkal teletűzdelt szlengjeit hallgatja, miközben életüket figyeli, melynek fő motívumai az erőszak, vagy ahogy ők mondják, „ultra-violence” (ultra erőszak) köré szövődnek. Egy hajléktalan kegyetlen megverése, házakba betörés, rablás, megerőszakolás, és mindez a főhős, Alex fejében a zenével és Ludwig van Beethoven nevével és szimfóniájával kapcsolódik össze.

Miután a bandán belül ellentétek alakulnak ki, és négyük közül ketten Alex vezetése ellen fordulnak, majd egy betörés alkalmával a rendőrség kezére juttatják, Alexet 14 év börtönbüntetésre ítélik. Két év letöltött, jól viselt büntetés után egy lehetőséget kap, miszerint egy két hetes kúrát ha végigcsinál, garantáltan jó ember lesz, és soha többé nem fog visszajutni a börtönbe. Az egyetlen kezelés a kúrán az, hogy szemét felpeckelik, arcát a vetítő felé fordítják, és erőszakos filmeket nézetnek vele, miközben a testébe juttatott anyagoktól fizikailag pocsékul érzi magát.

A két hetes kúra eredménye az, hogy bár lelkileg ugyanúgy vágyik az erőszakra és a szexre, minden egyes alkalommal, amikor erre kerülne sor (vagy Beethoven 9. szimfóniájára, ami a kezelést szolgáló egyik film betétzenéje volt véletlenül), irtózatos rosszullét fogja el, és ahogy találkozik korábbi áldozataival, családjával, társaival, képtelen megállni a helyét korábbi képességei nélkül. A sors iróniája, hogy véletlen egyik korábbi áldozata politikai és etikai megfontolásból az eljárás ellen felhasználja Alex-et és a kondicionálását kihasználva öngyilkosságba hajszolja (nem mellékesen bosszúvágyból is), de Alex túléli az esetet.

Miután a sajtó a kormányt kezdi hibáztatni, Alex engesztelésül külön kórtermet, különleges ellátást kap és visszaállítják Alex korábbi erőszakos állapotát is. A film végső jelenetén a miniszterelnök, aki korábban a kúrát bevezette, újságírók és fotósok hada, és két óriási hangfal előtt, amiből a 9. szimfónia szól, Alex kezét szorongatja, és mosolyogva bólogat a közönség felé. Alex lehunyja szemeit, és egy szeretkező párt lát két oldalt álló viktoriánus ruhába öltözött tömeg között.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Angliában számos bűnesetet a filmnek tulajdonítottak és a rendező sok negatív sajtót és fenyegető levelet kapott. Végül az Angliában élő Stanley Kubrick saját maga kérte a film visszavonását a brit forgalmazásból 16 héttel a bemutató után, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni. Az, hogy egy forgalmazó teljesítsen egy ilyen rendezői kérést az meglehetősen rendhagyó.
  • A film egyik jelenetében, amikor Alex DeLarge bemegy a lemezboltba a lemezek között látható Kubrick korábbi filmje a „2001: Űrodüsszeia” hanglemeze is.
  • A filmben hallható Malcolm McDowell által elmondott narrációt 2 hét alatt vette fel Stanley Kubrick. Ha a munka közben McDowell elfáradt, akkor Kubrickal néhány ping-pong meccsel lazítottak. Később fizetésnél Kubrick csak egy hetet fizetett ki McDowell számára ebből a munka szakaszból, mondván a másik héten játszottak.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oscar-díj (1972)
    • jelölés: legjobb rendező
    • jelölés: legjobb film
    • jelölés: legjobb vágás
    • jelölés: legjobb adaptált forgatókönyv
  • Kansas-i Filmkritikusok Körének Díja (1973)
    • díj: legjobb film
  • New York-i Filmkritikusok Körének Díja (1971)
    • díj: legjobb rendező – Stanley Kubrick
    • díj: legjobb film
  • Hugo-díj (1972)
    • díj: legjobb drámai alkotás
  • Filmes Újságírók Olasz Nemzeti Szindikátusa (1973)
    • díj: Ezüst szalag (legjobb rendező - külföldi film) – Stanley Kubrick

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Clockwork Orange - IMDb - Box offices/business
  2. A könyv eredeti angol címe azonos a film címével: Clockwork Orange.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]