Massimo Pandolfi
| Massimo Pandolfi | |
| Született | 1944 (80 éves)[1] Fermignano[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Massimo Pandolfi (Pesaro, 1944) olasz tudományos-fantasztikus író.
Élete
Természettudományi diplomát szerzett, irodalmi pályafutását 1962-ben kezdte. Munkáira a természet szeretete jellemző, a környezet leírása sok munkájában kidolgozottabb a cselekménynél és a karaktereknél. Ez legjobban Il vento mutante (1978) című művében figyelhető meg, amelyben egy külső hatás megváltoztatja a környezet elemeit. Az 1960-as és az 1970-es években több lapban is publikált, illetve a sci-fi konferenciák állandó résztvevője volt. Az 1980-as évektől elhalkult, egyre kevesebb írással jelentkezett, se az alkotást sosem hagyta végleg abba. Körülbelül ötven hosszabb-rövidebb tudományos-fantasztikus történetet és néhány esszét publikált. 1985-ben ő szervezte meg a sci-fi kongresszust Cattolicában. Munkáit több nyelvre, köztük magyarra és románra is lefordították.
Művei
- Formicaleone (1962)
- E le ombre (1962)
- Televisione (1963)
- La Ballata della Terra Blu (1965)
- Il mare bianco (1970)
- La notte della sconfitta (1971)
- Zoologia parallela. De animalibus occultis ac latentibus (1987)
Magyarul megjelent művei
- Három történet (novella, Galaktika 13., 1975)
- A fehér tenger (novella, Ötvenedik című antológia, Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1977)
