Martini (koktél)
A martini ginből és vermutból készített koktél, melyet olívabogyóval vagy citromhéjjal díszítenek. A nyugati világban az egyik legismertebb báritalnak számít.
A martini egyike a hat alapitalnak David A. Embury klasszikus könyvében, a The Fine Art of Mixing Drinks-ben („Az italkeverés művészete”).
Az Egyesült Államoktól eltérően Európában általában jégre töltött vermutot kapunk, ha egy bárban „martinit” kérünk, mivel az olasz Martini vermut népszerűbb a martini koktélnál.[1]
Elkészítése
A martini az IBA (International Bartenders Association) szerint 6 cl gin és 1 cl száraz vermut keveréke.[2]
A hozzávalókat keverőpohárba töltik jégkockákkal, összekeverik őket és jéggel vagy jég nélkül töltik át egy hűtött koktélpohárba. Olívabogyóval díszítik vagy citromhéjjal, melyet általában megcsavarnak, hogy az illóolajai az italba kerülhessenek.[3]
Több változat is létezik, de a mai gyakorlatban gin, és száraz vermut keveréke 6:1 arányban. A shakerrel készített martini főleg kulturális behatások eredménye. Elsősorban a fiktív kém, James Bond tette népszerűvé, ugyanis a vodka-martinijét mindig „rázva, nem keverve” kérte. A shakerrel készített változat eredete azonban régebbre nyúlik vissza. John O'Hara 1935-ös regényében, a Butterfield 8-ban az egyik szereplő a rázott martinit dicséri a keverttel szemben. Nick Charles nyomozó (William Powell) A sovány ember című filmben (1934) azt mondja egy csaposnak, hogy a száraz martinit mindig a keringő ütemére rázza. Harry Craddock klasszikus koktélkönyve, az 1930-as Savoy Cockail Book szerint mindegyik martinit rázva kell készíteni.
Noel Coward angol drámaíró és könyvszerző véleménye szerint a tökéletes martini úgy készül, hogy gint töltünk egy pohárba, majd meglengetjük Olaszország felé – ezzel arra célozva, hogy minél kevesebb vermutot teszünk a martinibe, annál jobb lesz.
J. D. Salinger Zabhegyező című regényében is található utalás a „minél szárazabb” martinire: mikor a főszereplő Carl Luce-szal beszélget a New York-i Wicker bárban, Carl előbb egy „jó száraz” martinit rendel, majd a következőnél azt kéri a csapostól, „csinálja még sokkal szárazabbra”.
Eredete
Az egyik elmélet szerint a martini 1911-ben született a New Yorkban található Knickerbocker Hotel, és a koktélt feltaláló csapost Martininek hívták.[4] William Somerset Maugham angol író szerint „a martinit mindig keverni kell, nem rázni, hogy a molekulák érzékien üljenek egymáson”. James Bond a filmekben „rázva, nem keverve” kérte, és az itala inkább bradford volt, mint martini.[5]
Ian Fleming a James Bond által fogyasztott koktélt, mely ginből, vodkából, Lillet-ből áll Vespernek (ma Vesper Martinikén is ismert) nevezte a Casino Royale hőse után.[6]
Az nyomtatásban először 1869-ben megjelent vermutkoktél is tekinthető a martini elődjének, mely hűtött vermut volt citromhéjjal díszítve, és néha egy kevés keserűlikőrrel megerősítve.[7]
Források
- ↑ World Martini Tour: Europe. worldmartinicocktailreview.info. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
- ↑ Dry Marini (angol nyelven). IBA. [2015. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 11.)
- ↑ Martini recipe. International Bartenders Association. [2010. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
- ↑ Drinks. DK Adult, 376. o. (2007)
- ↑ Embury, David (1948), The Fine Art of Mixing Drinks, Garden City, NY: Doubleday, p. 101, LCCN 48-009361
- ↑ http://www.straightdope.com/columns/read/1859/why-did-james-bond-want-his-martinis-shaken-not-stirred
- ↑ Clarke, Paul. „The Truth About Vermouth: The secret ingredient in today's top cocktails remains misunderstood”, San Francisco Chronicle, 2008. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. április 6.)
Külső hivatkozások
- Gadberry, Brad: The Martini FAQ, 2008. január 12. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
- History of the Martini: A talk with Max Rudin 29 December 1997 (real audio format)