Markovits Iván
| Markovits Iván | |
 | |
| Született | 1838. június 2.[1] Körmöcbánya |
| Elhunyt | 1893. április 5. (54 évesen)[1] Budapest |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (9/2-1-23/24) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Markovits Iván témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Markovits Iván (Körmöcbánya, 1838. június 2. – Budapest, 1893. április 5.) országgyűlési gyorsíró, lapszerkesztő, országgyűlési gyorsirodai másodfőnök.
Élete[szerkesztés]
Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán végezte, 1856-ban mint bécsi egyetemi joghallgató Gabelsberger gyorsírási rendszeréből vizsgálatot tett. Felhagyott a jogi pályával és 1861-től mint a bécsi birodalmi tanács gyorsírója kezdett működni. A bécsi gyorsíró-egylet titkára lett és az egylet megbízásából Brünnbe utazott, hogy itt a gyorsírászatot meghonosítsa; megalapítója és tiszteletbeli tagja lett a brünni gyorsíróegyletnek. Hazájába visszatérve, első gondja volt gyorsírási rendszerét megalkotni. Rendszerével 1863-ban lépett föl először Szombathy lapjában, melyet még ugyanezen évben Gyorsirászat Gabelsberger elvei szerint (Budapest, 1863) címen kiadott. Ezután rendszerét, a gyorsírászatának fejlődéséhez képest, javított kiadásokban mutatta be a 19. század végig 9 kiadást megért elterjedt tankönyveiben. A 10. kiadást, az akkori legújabb rendszeri reformok figyelembevételével, a budapesti magyar gyorsíró-egyesület 1894-ben rendezte sajtó alá.
A Gabelsberger-féle gyorsíró rendszert Markovits ültette át magyar nyelvre. Az 1866. évi országgyűlés megnyiltával Fenyvessyt és Kónyit bízták meg a gyorsiroda szervezésével és ezek felszólították, hogy tanítványaival együtt lépjen be a gyorsirodába. Markovits elfogadta a meghívást és országgyűlési revizor-gyorsíróvá kinevezésben részesült. Ez időtől kezdve állandóan Budapesten tartózkodott és rendszerének terjesztésén fáradozott. A gyorsíróversenyek számára 1300 forintos alapítványt tett és ezenkívül évenként külön díjakat is tűzött ki. Az egyesület kiadványai csakis az ő tetemes anyagi támogatása mellett jelenhettek meg.
Hivatalos elfoglaltsága mellett lakásán irodát tartott; innét igazgatta az ország összes gyorsíró tanfolyamait. 1871-ben báró Eötvös József közoktatási minisztertől megbízást nyert, hogy a nyári szünidőben a középiskolai tanárok számára rendszeréből tanfolyamot nyisson. E tanfolyam következménye volt az országos miniszteri gyorsírástanárokat vizsgáló bizottság megalapítása, amelynek egész halálaig tagja volt. Gidófalvy Gézával együtt a Bécsi Magyar Gyorsíró Egylet megalapításában ő is részt vett. 1878-ban a francia közoktatásügyi minisztérium az Officier de l'Académie címet és az ezzel járó díszjelvényt adományozta neki. 1889-ben Ferenc József-rend lovagja lett, egyúttal Budapest főváros képviselőtestületének is tagja volt. A szakadatlan munka idegbajt okozott és már nyugalomba akart vonulni, amikor a halál véget vetett szándékának. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben áll (9/2-1-23/24). Magyar nyelvű sírfeliratai: „A magyar gyorsírás apostola” — „Siratunk és áldunk, te voltál a legjobb”. Latin felirata talányos: „Sic vos non vobis…”[2]
Szerkesztette a Gyorsirászatot 1864-től Bécsben; ugyanezt Gyorsirászati Lapok címmel Budapesten 1869-től 1885-ig; melléklapját, a Gyakorló Gyorsirót, 1874 októbertől 1876-ig és 1881-től 1893-ig; a Reform c. gyorsírászati lapot 1880-tól 1884-ig; a Katonai Gyorsirónak pedig négy számát 1889-90-ben.
Emlékezete[szerkesztés]
- Budapest I. kerületében, valamint Szegeden utca viseli a nevét.
- Kampfl József (1939-2020) szobrászművész által tervezett emléktábláját 2023 március 6- án avatták föl Budapest I. kerületében
- Horváth Géza szobrász által készített bronz mellszobrát 1913-ban avatták fel a gyorsíró kongresszus alkalmával Budapesten a Széchényi ligetben (Szabadság tér), amely 1960-ban ismeretlen helyre került.[3]
- Ugyancsak Horváth Géza szobrász készített egy másik példányt is, amelyet Szegeden állítottak fel, s a kongresszus Szegedre utazó látogatói koszorúzhattak meg. Ez 1956-ig a Felső kereskedelmi iskola előtt, majd 1957-től a Móra Ferenc Múzeum Tisza felőli homlokzata előtt áll.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ „Így ti nem magatoknak…” Révay József: Megtanulok latinul. Franklin, Budapest, 1943 után, 151−152. oldal
- ↑ Göröntsér Vera: Markovits Iván lapja. Köztérkép
- ↑ Kozma János: Markovits Iván-mellszobor lapja. Köztérkép
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyar életrajzi lexikon
- PIM adattár