Manuel Azaña

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manuel Azaña
Azaña 3.jpg
Spanyolország 6. elnöke
Hivatali idő
1936. május 10.1939. március 3.
Előd Niceto Alcalá-Zamora
Utód Francisco Franco (Caudilloként)
Spanyolország 55. miniszterelnöke
Hivatali idő
1931. október 14.1933. szeptember 6.
Elnök Niceto Alcalá-Zamora
Előd Juan Bautista Aznar Cabañas
Utód Alejandro Lerroux
Spanyolország 63. miniszterelnöke
Hivatali idő
1936. február 19.1936. május 10.
Előd Manuel Portela Valladares
Utód Santiago Casares Quiroga

Született 1880. január 10.
Alcalá de Henares, Madrid, Flag of Spain (1785-1873 and 1875-1931).svg Spanyol Királyság
Elhunyt 1940. november 4. (60 évesen)
Montauban,  Franciaország

Házastárs Dolores de Rivas Cherif
Foglalkozás jogász

Manuel Azaña (Manuel Azaña y Díaz) (Alcalá de Henares, 1880. január 10.Montauban, 1940. november 4.) a Második Spanyol Köztársaság elnöke 1936 és 1939 között, nemzeti irodalmi díjas író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madridban jogi diplomát szerzett, majd közhivatalnok lett. Később újságíróként és íróként működött. Juan Valera spanyol író életrajzáért irodalmi díjat kapott 1926-ban, A barátok kertje 1927-es regényében éles hangon szált szembe az egyházzal. 1930-ban megalapította Miguel Primo de Rivera diktatúrájával szemben a liberális köztársasági pártot, az Accion Rebulicanat. A baloldali pártokat és republikánusokat tömörítő szövetség XIII. Alfonz király lemondását követelte és az 1931-es helyhatósági választások után Alfonz király Franciaországba távozott, majd az Accion Republicana alakított ideiglenes kormányt, Azaña ebben a kormányban előbb hadügyminiszter lett és drasztikusan csökkentette a hadsereg létszámát, 1931 októbertől az ország miniszterelnöke. Az új alkotmány megszövegezését ő irányította, az új alapokmány fontos jogszabályokat vezetett be, korlátozta az egyház jogait, bevezette a világi oktatást, újra tagosította a termőföldeket és bevezette a teljes körű női választójogot. Miniszterelnökként keresztülvitte a köztársaság védelméről szóló törvényt és megszilárdította az új alkotmányt. 1933-ban a jobboldali és centrum pártok szövetsége lemondatta. 1934-ben a jobbközép kormány letartoztatta egy katalóniai felkelés kirobbantásának vádjával, a tárgyaláson azonban a bíróság felmentette.

Azaña 1935-ben megalakította a baloldali Népfront Szövetséget, amely a az 1936 februári választásokon győzött és ismét kormányt alakított. A spanyol parlament (Cortes) májusban lemondatta Alcalá Zamora köztársasági elnököt és Azañat választotta meg utódjául. Megpróbálta elnökként a politikai egyensúlyt fent tartani, de a közrend felbomlása júliusban a hadsereg puccskísérletéhez és a spanyol polgárháború kirobbanásához vezetett. A mérsékelt politikai irányt képviselő Diego Martínez Barriot nevezte ki miniszterelnökké, de a polgárháborút már nem tudta megállítani. Miután a nacionalisták 1939-ben elfoglalták Barcelonát, Franciaországba menekült, ahol haláláig élt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]