Mangán(II)-szulfát

Mangán(II)-szulfát
IUPAC név	Mangán(II)-szulfát
Azonosítók
CAS-szám	[7785-87-7]
Tulajdonságok
Kémiai képlet	MnSO4
Moláris tömeg	Vízmentes: 151,00 g/mol Monohidrát: 169,02 g/mol Tetrahidrát 223,07 g/mol
Megjelenés	halványrózsaszín (kristályvizes), vagy színtelen, szilárd, kristályos anyag
Sűrűség	3,25 g/cm³ (vízmentes) 2,95 g/cm³ (monohidrát, 20 °C) 2,11 g/cm³ (tetrahidrát, 20 °C)
Olvadáspont	700 °C (vízmentes), 26-27 °C (tetrahidrát)
Forráspont	850 °C (vízmentes)
Oldhatóság (vízben)	393 g/l (vízmentes, 20 °C) 762 g/l (monohidrát, 20 °C)
Veszélyek
Főbb veszélyek	Ártalmas (Xn), Veszélyes a környezetre (N)
R mondatok	R48/20/22, R51/53
S mondatok	(S2), S22, S61
LD50	2150 mg/kg (patkány, szájon át)
Rokon vegyületek
Azonos anion	Króm(III)-szulfát Vas(II)-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa)

A mangán(II)-szulfát (MnSO₄) egy szervetlen vegyület, a mangán kénsavas sója. A vízmentes mangán(II)-szulfát csaknem fehér színű. Ha vízből kikristályosítják, különféle hidrátok keletkezhetnek a kristályosítás hőmérsékletétől függően. A hidrátok színe halvány rózsaszín, legjelentősebb közülük a tetrahidrát. Vízben jól oldódik. Az oldatnak kesernyés íze van.

Kémiai tulajdonságai

Erős oxidálószerek mangán-dioxiddá oxidálják. Ha kálium-nitráttal olvasztják össze, kálium-manganáttá (K₂MnO₄) alakul, ami egy zöld színű vegyület. Erős hevítés hatására kén-dioxid fejlődése közben trimangán-tetroxid képződik. Ha szénnel hevítik, mangán-szulfiddá alakul.

Előfordulása

A természetben a monohidrátja, illetve a heptahidrátja található meg ásványként. Az ásványok neve szmikit illetve mallardit. Mindkét ásvány ritka.

Előállítása

A mangán(II)-szulfát mangán-dioxidból állítható elő kénsavval.

$\mathrm{2 \ MnO_2 + 2 \ H_2SO_4 \rightarrow 2 \ MnSO_4 + 2 \ H_2O + O_2}$

Felhasználása

Pácolásra alkalmazzák a textilfestésben. A porcelángyártásban a zománc rózsaszínre festésére szolgál. Felhasználják fa pácolására is. Felhasználják más mangánvegyületek előállítására is.

Forrás

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret