Makedón jegenyefenyő
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Idősebb fa (Bulgária, Pirin-hegység)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Abies borisii-regis Mattf., 1925 | ||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Makedón jegenyefenyő témájú kategóriát. |
A makedón jegenyefenyő, avagy tudományos neve szerint Borisz király-jegenyefenyő, (Abies borisii-regis), esetleg Borisz-jegenyefenyő[1] a Balkán-félszigetről származó, Magyarországon dísznövényként szórványosan kapható fenyőféle. Egyes szerzők,[2][3] Tudományos nevét III. Borisz bolgár cárról kapta, mert az ő uralkodása alatt írták le önálló fajként.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A Balkán-hegységben és a kelet-balkáni hegyvidéken Bulgáriában, Makedóniában és Észak-Görögországban (így az Olümposzon is) 450–1700 m között él; legnyugatabbra a Rigómező környékén (Koszovóban, a Restelicka-folyó mentén) található. Elterjedési területének déli részén a közönséges jegenyefenyővel (Abies alba) és a görög jegenyefenyővel (Abies cephalonica) nő együtt, ezért számos kutazó e két faj természetes kereszteződésének (Abies alba x Abies cephalonica) tartja.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Mintegy 20–40 m magasra növő karcsú koronájú fa. A kérge sokáig sima, majd megszürkül, és nagy, kemény pikkelyekben leválik. Érett termő hajtásai csaknem csontfehérek.
A 2–4,2 cm hosszú tűlevelei az alsó hajtásokon két oldalra hajlanak, felül pedig előre. A levelek csúcsa lekerekedő vagy finoman kicsípett, a fonákuk légzőnyílások közti viaszcseppektől szürkésfehér. A felső ágakon a tűk felhajlók, rövidek, szúrósak; a csúcs közelében a színi oldalon is van egy sor légcserenyílásuk.
A 8–16 cm-es, vékony tobozai hengeresek; felleveleik kiállók, zöldek vagy bordós árnyalatúak, éretten barnák.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Meszes talajon is szépen fejlődik. Nem fagyérzékeny, és a késő tavaszi fagyok sem károsítják, mert későn fakad. A szárazságot jól tűri, de igazán jól csak nedvesebb környezetben gyarapodik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3
- ↑ Kožuharov & N. Andreev in Nikolai Andreev, Ančev, M.E., Kožuharov, S.I., Markova, M.L., Peev, D.R. & Petrova, A.V. 1992. Opredelitel na visšite rastenija na Bălgarija [in Bulgarian]. 787 p. Nauka i izkustvo, Sofija.
- ↑ John Silba. 2005: A monograph of the genus Cupressus L. in the twenty-first century. Journal of the International Conifer Preservation Society 12: 31–103.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Abies borisii-regis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 68–69. o. ISBN 978-963-09-6602-3
