Magyar vakáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar vakáció
1972-es magyar film
RendezőSzomjas György
MűfajImázsfilm
DramaturgMurányi Éva
ZeneSebő Ferenc, Halmos Béla, Syrius
OperatőrKoltai Lajos
VágóKármentő Andrásné
HangmérnökSipos István
Gyártás
Ország Magyarország
NyelvMagyarország magyar
Játékidő15 perc
Forgalmazás
BemutatóMagyar 1972.
További információk
SablonWikidataSegítség

A Magyar vakáció 1972-ben forgatott magyar országimázs-film, mely a hetvenes évek oldódó szocializmusának Magyarországát igyekszik bemutatni. A film lényegében két fiatal svájci lány hazánkban töltött vakációját kíséri végig, közben bemutatva mindazt, ami a kor idegenforgalmi felfogása szerint bemutatásra érdemes volt az országból, és bemutatható negyed óra alatt.

A mintegy 15 perces kisfilmet az Országos Idegenforgalmi Tanács megbízásából rendezte – még főiskolai hallgatóként – Szomjas György, akinek ez volt az első saját rendezése, az operatőri feladatokat pedig az ugyancsak főiskolás Koltai Lajos vállalta magára. A film zenéit (népzenei motívumok felhasználásával) Sebő Ferenc és Halmos Béla, valamint a Syrius együttes szerezte.

Alkotók[szerkesztés]

Szereplők[szerkesztés]

  • Fábián Éva
  • Szabó Ildikó Zazi
  • Paszterkó Péter[1]
  • Baróti András

Történet[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

A film elején két férfi lovon közelít a kamera felé a hajnali pusztán, míg velük szemben két lány érkezik egy svájci rendszámú, tetőablakos Citroënnel, egyikük a napfénytetőbe kiállva. Pillanatokon belül térkép kerül elő, majd a népzenei dallamokat ritmikusabb zene váltja föl, mikozben villámgyorsan váltakozó, a jellegzetes magyar turisztikai vonzerőnek számító látnivalók snittjei sorakoznak egymás után a filmvásznon. Néhány újabb gyors váltás után már a Balatonon vagyunk, ahol fiatalok ringatóznak a vízen néhány vitorláshajóval, szereplőink pedig a piros Citroennel egy köcsögfás, szabadtéri szőlőpréses parasztporta udvarán bukkannak fel. Majd mindannyian lóra pattanva kirándulásra indulnak a környéken, útbaejtve falusi kúriát és borospincét is, majd csobbannak egyet a tó vizében. Természetesen a vacsorát is egy nádfedeles vendéglő kerthelyiségében költik el, a fogások között paraszttál, illatozó sült hal és más hasonló fogások szerepelnek.

A folytatásban már Budapesten vagyunk, ahol a fiatal főszereplők egy budai sportpályán labdáznak – fejelgetnek, kézilabdáznak, minigolfoznak -, közben egy villanásra felbukkan az Erzsébet híd és a Gellért-hegy látképe is. A népszerű és társaságban is úzhető sportágakat felsorakoztató jelenetsorban felbukkan pingpongozás, bowling, strandfoci is. Újabb gyors váltással ismét a piros Citroënt látjuk, amint egy, az út mellett álló nagybőgős mellett halad el, majd ismét vidéki snittek következnek – parasztházak, népviseletben táncoló fiúk-lányok, hímestojás-festés; úgy tűnik, főszereplőink egy hamisítatlan paraszti húsvéti jelenetsorba futottak bele utazásuk során. Előbb csak a kerítésen kívülről lesik a lányok vödörrel történő locsolását és a közösségi táncokat, majd kapnak is egy-két darabot a késsel megkeresztelt húsvéti kalácsból, egy-egy pohárral a vendégeknek kínált borból.

Újabb snittel ismét városi környezetben járunk, ahol a szereplők teniszeznek, strandolnak, felbukkannak a képeken könnyen felismerhető fürdők, turisztikai létesítmények is. Strandolás után a társaság kajakokkal vízre száll; a dunai csónakház sötétbe burkolózó belső helyiségéből a kijáraton kitekintve egy pillanatra felbukkan a budavári Mátyás-templom és a Margit híd is. Közben a pusztán egy csikós egy ménest terelget, egy hegyes-dombos vidéken raliautók kergetik egymást, a Balatonon vitorlásverseny zajlik, hőseink pedig vízisíznek, a fiúk kipróbálják a fácánvadászatot, a lányok pedig virágot szednek, a változatosság kedvéért a Dunakanyar hegyei között. Kipróbálják a kiel-boatot, átkompolnak a Dunán, közben egy szárnyashajó is beúszik a háttérbe. A lovaglás végig visszatérő motívum a filmben, az utolsó percekben ketten még a sekély vízben való lovaglással is próbálkoznak, míg egyikük fel nem bukik a vízben.

A vége előtt megint a piros Citroënt látjuk, melynek két oldalablakába a két fiú kapaszkodik, görkorcsolyán gurulva a kocsi mellett és a két lánynak udvarolnak. A lányok flörtölgetnek a leszedett virágok segítségével, ám a fiúk végül elengedik az autót, és integetve nézik, ahogy az továbbgurul. Az utolsó jelenetben ismét a nyitókép helyszínén, lovaik nyergében látjuk őket a lemenő nap előtt.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Érdekességek a filmről[szerkesztés]

  • Beszédhang egyáltalán nincs a filmben, kizárólag egy énekelt népdal ("Kék ibolya, ha leszakítanálak") hangzik el a film utolsó másfél percében.
  • A filmzenében a Syrius által képviselt progresszív rock és a Sebő együttes által megjelenített (részben feldolgozott) népzene váltogatja egymást, számos több népi hangszer szerepeltetésével.
  • A mellékszereplők között a Galgamácsán forgatott húsvéti jelenetben felismerhető a világhírű naiv festő és paraszti "polihisztor", Vankóné Dudás Juli is.

Források[szerkesztés]

  1. A lista nyilvánvalóan még a főszereplőkre vonatkozóan sem teljes, de a filmnek az interneten elérhető változatában a szereplők névsora nem található meg.