Magyar Bálint (író)
Magyar Bálint (Budapest, 1910. január 24. – Budapest, 1992. január 16.) író, színháztörténész, színházigazgató.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Doktorátusát a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg 1931-ben. Pályafutását gyakornokként kezdte, először, 1934-től a Nemzeti Színházban dolgozott, majd 1937-től az Operaháznál gyakornokoskodott, később, 1941-től ugyanott lett titkár. 1945-ben a Nemzeti Színház főtitkárának választották meg, ezt a tisztséget 1955-ig viselte, amikor a Magyar Néphadsereg Színházának lett igazgatója 1958-ig. Működése során megteremtette a „vígszínházi” stílusú előadásokat. 1958 és 1970 között Filmtudományi Intézetnél etevékenykedett, 1970-ben került nyugállományba. 1968-ban kapta meg az irodalomtudományok kandidátusa címet. Színháztörténészi és szakíróí munkásságának jelentős része foglalkozik a Nemzeti Színház történetével, ezen kívül számos filmtudományi és filmtörténettel foglalkozó munkája is megjelent.
Családja [szerkesztés]
Édesapja Magyar Elek újságíró, fia Magyar Bálint politikus, felesége Siklós Olga dramaturg, rádiórendező, lánya Magyar Fruzsina dramaturg.
Könyvei [szerkesztés]
- A százéves Nemzeti Színház (1937)
- A Nemzeti Színház története 1945–1955 (1961)
- A magyar némafilm története 1896–1918 (1966)
- A magyar némafilm története 1918–1931 (1967)
- A svéd film lelke (1969)
- Az amerikai film (1970)
- A Magyar Színház története, 1897–1951 (1985)
- A Vígszínház története, Az alapítástól az államosításig 1896–1949 között (1979)
- Bukásra ítélt siker. A Vígszínház három éve 1955–1958 között (1993)
