Mafra-palota
| Mafra-palota | |
 | |
 | |
| Település | Mafra |
| Építési stílus | neoklasszicista építészet |
| Építész(ek) | João Frederico Ludovice |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Elhelyezkedése | |
 Mafra-palota
Pozíció Portugália térképén
| |
 é. sz. 38° 56′ 13″, ny. h. 9° 19′ 35″38.936922°N 9.326395°WKoordináták: é. sz. 38° 56′ 13″, ny. h. 9° 19′ 35″38.936922°N 9.326395°W | |
 | |
| Mafra-palota weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mafra-palota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 18. századi Mafra-palota (Palácio Nacional de Mafra) épületegyüttese Lisszabon városközpontjától 28 km-rel északra, az agglomeráció peremén áll. Négy fő része a palota, a kolostor, a könyvtár és a székesegyház. Az alapvetően barokk stílusú építményen az olasz neoklasszikus hatás is kimutatható.
Története
Nagylelkű János portugál király megfogadta, hogy kolostort építtet, ha felesége, Ausztriai Mária életképes fiúgyermeknek ad életet. Első fia, Péter (1712–1714) még csecsemőkorában meghalt, az 1714-ben született József azonban életerős kisgyermeknek bizonyult, ezért a király parancsára 1707-ben elkezdték Johann Friedrich Ludwig (Frederico Ludovici) grandiózus terveinek (880 szoba és 300 cella, 4500 ajtó, illetve ablak, 154 lépcső, 29 belső udvar) megépítését. Az épületegyüttes fő homlokzata 200 m hosszú; középső része a bazilika, két szárnya a palota, illetve a kolostor. Az építkezést 1730-ban fejezték be, és ez a palota lett a portugál királyok nyári rezidenciája: az udvar a vadászidényre költözött ide.
A márványt Pêro Pinheiróból és Sintrából hozták (ez utóbbi, jellegzetes fajtát lioznak nevezik), a nemesfákat Brazíliából. A szobrok és egyéb díszítő elemek többsége francia, belga, olasz, illetve holland munka.
A szent Antalnak szentelt kolostor építésének történetét a 18. század első harmadának valóságos történelmi környezetébe helyezve, valós történelmi események és alakok leírásával mutatja be José Saramago: A kolostor regénye c. művében (1982; magyarul: Európa, 2007).
2012-ben a Mafra-palota elnyerte az Európa Kulturális Öröksége (Europa Nostra Awards) díjat.[1]
Székesegyház
A kéttornyú templomban a világon egyedülálló módon három pár nagy, eleve közös hangzásra épített orgonát helyeztek el: kettőt a presbitériumban, ugyancsak kettőt-kettőt a kereszthajó két oldalán. Ezeket több száz méter hosszú galérialabirintus köti össze. Az orgonisták szépen faragott faerkélyeken foglalnak helyet. Az építők szándéka jelentős késéssel valósult meg, ugyanis a hat hangszer először csak 2009-ben szólalt meg együtt. 1807-ben, közvetlenül építésük befejezte előtt ugyanis Napóleon megtámadta Portugáliát, és a királyi család Brazíliába menekült. A király csak 1821-ben tért vissza, eddigre a megrongálódott hangszerek közül ötöt rendbe hoztak. A hatodikat azonban 1831-ben lebontották; ezt csak 2002–2009 között állította helyre Dinarte Machado, aki egyúttal restaurálta a többit is, mert azok fa alkatrészeit addigra a nedvesség komolyan károsította.
A bazilika szoborgyűjteménye neves olasz mesterek alkotásaiból áll. Közülük magyar vonatkozású Magyarországi Szent Erzsébet apácaöltözékes, szandálos, csaknem 3 méter magas, lioz márványból faragott szobra. Giovanni Battista Maini (1690–1752) olasz szobrász műve a palota főbejáratától jobbra, az egyik fülkemélyedésben áll. A szobrot 1999-ben restaurálták.[2]
A Mafra Királyi és Tiszteletreméltó Testvériség Szentség kanonikusan alapították a bazilikát.
Jegyzetek
- ↑ Winners of 2012 EU Prize for Cultural Heritage / Europa Nostra Awards announced
- ↑ Árpád-házi Szent Erzsébet-szobor. [2016. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 24.)