Madame Guyon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeanne Marie Bouvier de la Motte Guyon - Project Gutenberg eText 13778.jpg

Jeanne Marie Guyon [ejtsd: gijon], született Bouvier de la Motte (Montargis, 1648. április 13.Blois, 1717. június 9.) vallásos rajongó nő és Franciaországban az ún. kvietizmusnak egyik alapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már fiatal leánykorában nagy hajlama volt az áhítatoskodásra, a világ örömeiről való lemondásra, de atyja a gyakorlati élet számára akarta nevelni, 16 éves korában pedig kényszerítette, hogy férjhez menjen (de la Mottehoz). Öt gyermek édesanyja lett, de már 28 éves korában özvegyen maradt és ez időtől fogva lelke vágyainak élhetett. Rokonérzelmű gyóntatójának, de la Combe barnabita szerzetesnek befolyása alá adva magát, beutazta Franciaországot és Svájc déli részét a kvietizmus terjesztése céljából, és szerte kegyes egyesületeket alapított. Tanításainak fő tartalma ez volt: az embernek az önszeretetet az isteni dolgokról való elmélkedés és a szív imája által kell legyőzni, az embernek önmagára és akaratára nézve meg kell halni, hogy egyedül Krisztus élhessen benne: az istent, tekintet nélkül a jutalomra vagy büntetésre, szeretnünk kell, amennyire ember szeretni képes; és még ha bizonyosan tudnók is, hogy Isten bennünket örök kárhozatra vet, akkor is legfőbb boldogságunk Isten szeretése és imádása volna. Midőn 1686-ban de la Combe társaságában Párizsba visszatért, az udvar köréből is többen híveivé vvagy legalább tisztelőivé lettek, többek közt Maintenon márkinő, és a nagy tudós, jeles szónok Fénelon püspök is; de akadt számos ellensége is, kivált a párizsi papok között, akik hamis vádakat emeltek ellene, gyóntatójával való viszonyát – bár teljesen alaptalanul – gyanúsították, vagy akik, mint pl. a nagy befolyású Bossuet, a kvietizmust eretnekségnek, vagy legalább is ferde iránynak tekintették. Mindkettejük börtönbe vetették 1688-ban, de Guyon Maintenon pártfogása folytán szabadon bocsáttatott, 1695-ban újra egy időre a Bastille-ba zárták. Közben ezen ügy, főként Bossuet-nek Fénelon iránti gyűlölete folytán, a pápa elé került, aki Bossuet-nek adott igazat és Fénelonnak idevonatkozólag írt művét (Explication des maximes des saints sur la vie intérieure) kárhoztatta. Guyon munkáit Poiret adta ki 1723-22-ben; önéletrajza pedig Kölnben jelent meg 1720-ban.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Upham, Life religious opinions and experience of Madame G. (London, 1870); Guerrier, Madame G. (Orleans, 1881).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]