Jacques-Bénigne Bossuet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques-Bénigne Bossuet
Jacques-Bénigne Bossuet 1.PNG
Jacques-Bénigne Bossuet
(Hyacinthe Rigaud festménye)
Született 1627. szeptember 27.
Dijon
Elhunyt 1704. április 12. (76 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása püspök, teológus, író
Iskolái Párizsi Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques-Bénigne Bossuet témájú médiaállományokat.

Jacques-Bénigne Bossuet [ejtsd: boszoé] (Dijon, 1627. szeptember 27.Párizs, 1704. április 12.) francia katolikus püspök, teológus, író. 1671-ben a Francia Akadémia tagjává választották.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oeuvres, 1852

Burgundi, újkeletű taláros nemesi családban született. Szülei egyházi pályára szánták, nyolc éves korában kapott tonzúrát. Apja összeköttetéseinek köszönhetően 1642-ben a metzi katedrális egyik kanonokává nevezték ki. Dijonban a jezsuiták iskolájában, majd Párizsban I. Johanna navarrai királynő által alapított Navarrai Kollégiumban tanult filozófiát és teológiát. A világi szalonokat is látogatta, ahol már feltűnt jó beszédkészsége. A kollégiumban felfigyeltek kiváló szónoki tehetségére. 1642-ben záróvizsgája után Metzbe tért vissza és a templomi szolgálatot nagy odaadással végezte. 1648-ban szubdiakónus, 1649-ben diakónus lett. Visszatért Párizsba és folytatta tanulmányait a Sorbonneon. Redszeresen hallgatta Páli Szent Vince prédikációit, amelyek nagyban befolyásolták retorikai stílusát. Szellemi fejlődésére nagy hatást gyakoroltak Jean Duvergier de Hauranne és Antoine Singlin janzenista abbék. 1652. január 24-én avatták a teológia doktorává, március 16-án pappá szentelték.

A Franciaországhoz került Metz polgárainak kb. a fele protestáns volt. Bossuet katolikus kanonoki kötelességének tartotta, hogy megkísérelje visszatéríteni őket a katolikus egyházba. Az 1655-ben megjelent írása (Réfutation du catéchisme de Sr Paul Ferry), Paul Ferry kálvinista pásztor ellen irányult.

Szentbeszédeinek híre eljutott a királyi palotába is. 1662-ben nagyböjt vasárnapjain XIV. Lajos francia király és Ausztriai Anna francia királyné jelenlétében prédikált. Beszédeinek hatására protestánsok is visszatértek a katolikus egyházba, mint pl. Henri de La Tour d’Auvergne de Turenne és néhány családtagja.

1669-ben Condom (Gers) püspökévé nevezték ki. 1670-ben a trónörökös Lajos királyi herceg tanítója lett, több traktátust írt a herceg okítására (Exposition de la doctrine catholique, La Politique tirée des propres paroles de l'Écriture Sainte, Traité de la connaissance de Dieu et de soi-même, Discours sur l'histoire universelle). Bossuet lemondott a condomi püspökségről, mert nem tudta ellátni feladatkörét a tanítás miatt. 1671-ben Francia Akadémia tagjává választották. 1680-ben Lajos királyi herceg megnősült, 1681-ben Bossuet-t Meaux püspökévé nevezte ki a király. A helység közelsége miatt gyakran utazott Párizsba és Versailles-ba.

XIV. Lajos és XI. Ince pápa között konfliktus alakult arról, hogy van-e joga beavatkozni a szentszéknek a gallikán egyház ügyeibe. Bossuet fogalmazta meg 1682-ben azt a négypontos nyilatkozatot, amelyben pontosan meghatározták a pápák szellemi és a mindenkori francia királyok világi jogait. A nyilatkozatot Rómában elégették.

Bossuet nagy álmának megvalósításán, az egyházak egyesítésén dolgozott, erről Gottfried Wilhelm Leibnizzel is folytatott levelezést. 1698-ban röpiratot írt a kvietizmusról, aminek az lett a következménye, hogy XII. Ince pápa elítélte Madame Guyon tanait és François Fénelon értekezéseit.

Bossuet élete folyamán híressé vált gyászbeszédeket mondott Bourbon Henrietta Mária angol királyné majd leánya, Henrietta hercegnő temetésén, valamint Ausztriai Mária Terézia francia királyné és II. Louis de Bourbon-Condé temetésén.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Refutation du catechisme du Sr Paul Ferry, ministre de la religion pretendue reformée (1655)
  • Oraison funèbre de Henriette-Marie de France (1669)
  • Exposition de la doctrine de l'église catholique sur les matières de controverse (1671)
  • Discours sur l'Histoire universelle (1681)
  • Histoire des variations des Églises protestantes (1688)
  • Défense de la Tradition et des saints Pères (1693)
  • Maximes et réflexions sur la comédie (1694)
  • Explication de la prophétie d'Isaïe (1704)
  • La Politique tirée des propres paroles de l'Écriture sainte (posztumusz) (1709)
  • Traité de la connaissance de Dieu et de soi-même (posztumusz) (1741)
  • Sermons (posztumusz) (1772)
  • Traité de la concupiscence (posztumusz) (1731)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]