Jacques-Bénigne Bossuet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques-Bénigne Bossuet
Jacques-Bénigne Bossuet 1.PNG
Jacques-Bénigne Bossuet
(Hyacinthe Rigaud festménye)
Született 1627. szeptember 27.
Dijon
Elhunyt 1704. április 12. (76 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása püspök, teológus, író
Iskolái Párizsi Egyetem

Jacques-Bénigne Bossuet [ejtsd: boszoé] (Dijon, 1627. szeptember 27.1704. április 12.) francia katolikus püspök, teológus, író. 1671-ben a Francia Akadémia tagjává választották.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ős és nagytekintélyü burgund család ivadéka. 1652-ben a párizsi főtanodában hittudorrá avatták, a missziókban alkalmazták Metzben, ahol sikeresen működött a protestánsok megtérítésén. Nagy szónoki híre miatt gyakran a francia fővárosba hívták, ahol 1669-ig többször hirdette Isten igéjét. Ugyanebben az évben condomi püspökké nevezték ki, de e méltóságról lemondott, amikor őt a király a trónörökös nevelésére meghívta. Mint ilyen írta Discours sur l'histoire universelle c. híres és örökbecsű világtörténelmi művét, melyet neveltjének alánlott. Ez időtájra esik: Politique tirée de l'Ecriture sainte c. műve, melyben a fejedelmeket mérsekletre, a népeket engedelmességre inti, mindannyiukat pedig az isteni akarat iránt való hódolatra. A trónörökös nevelésének befejezése után meaux-i püspök lett, mely hivatásában apostoli buzgósággal működött, jeles kátét szerkesztvén megyéje számára, missziókat tartván és páratlan ékesszólással, fáradhatatlanul hirdetvén Isten igéit.

1668-ban jelent meg Exposition de la doctrine catholique című műve, melyben főképpen a protestánsok által eltorzított katolikus tant tüntette elő egész tisztaságában és valódiságában. A mű, mindamellett, hogy semminemű támadást nem foglalt magában, mégis nagy mozgalmat idézett elő a protestánsok között. Legelterjedtebb és legkiválóbb műve: Histoire de variations, melyben a vitakérdéseket mesteri módon világítja meg és a reformáció történelmét, a dogmatikai fejlődés szempontjából a 17. századig követi. A janzenistákkal szemben kíméletet tanúsított és kedvező véleményt látszott felőlük táplálni, de élete vége felé kijelentette, hogy minden hívő az egyháznak dogmatikai tények körül való ítéletét teljes és feltétlenül benső hódolattal tartozik fogadni.

Az 1682-es párizsi gyülekezeten Bossuet ugyan az ún. gallikanizmus híve és védelmezője volt, de mérsékletével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a négy pontú nyilatkozat élesebb kifejezést nem nyert. Bossuet az egyházi szónoklatot Franciaországban nagy lendületbe hozta. Gyászszónoklatai mindazt felülmúlják, amit e téren a francia irodalom felmutathat. Kortársai bámulták, mert szellemi nagyságával nyájasságot és szelídséget párosított. Magyarul megjelent tőle: A katholika hit tudomány pörben forgó czikkelyeinek előadása. Fordította néhány jegyzetekkel Döme Károly (Nagy-Szombatban 1793. Az universitás bet.). A katholikus hit tudománya azon ágazatának, melyekről visszavonások vagynak kifele. Fordíttatott Bogyai Mihály által (Vác 1793. nyom. M. Gottlieb Antalnál).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]