Mézsör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mézsör vagy méhsör viszonylag alacsony alkoholtartalmú ital, melyet széles körben fogyasztottak mindenhol, ahol a méz hozzáférhető volt. A mézsör készítése végigkísérhető a középkor évszázadaiban, mint a sörfőzés egyik ága. A mézsör fogyasztása Magyarországon mára feledésbe ment, az 1800-as évek végének adatai is már csak Angliában, Skandináviában és a keleti szláv országokban említik meg.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhsör formája valójában a germán meth-sör formából származik, nem a mi méh szavunk rejtőzik benne.

A márc és a mézsör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bár gyakran keverik a márccal, a két ital nem azonos. Míg a mézsör sörélesztővel erjesztett mézlé volt felfőzve, addig a márc gyakorlatilag szőlőtörkölyön (vagy más gyümölcsön) megerjesztett mézes levet jelentett, azaz nem más volt, mint mézbor. A márc szó etimológiája bizonytalan, talán köze van a murci szóhoz, aminek szintén kérdéses az eredete.
  • Az Árpád-korból fennmaradt oklevelek említették a márcadót. 1138-ban II. Béla király is felsorolta adománylevelében a dömösi prépostsághoz tartozó 59 község adókötelezettségeit, mely "tartozmányok" között többek között évenként 175 akó mézsör is fel volt sorolva.
  • A középkori Magyarországon a búcsúk kedvelt üdítőitala volt: egy sajtár mézet két sajtár vízben felforraltak, csillagánizst adtak hozzá, majd erjesztették. Mind a mézsör, mind a márc előállítása az Árpád-kori Magyarországon fontos tevékenység, a szolgálónépek által űzött foglalkozások egyike volt, ami az udvar, a királyi udvarházak italellátásában játszott szerepet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]