Lótücsök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 12:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Hibás DEFAULTSORT eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Lótücsök
Hím példány felülről nézve
Hím példány felülről nézve
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Öregcsalád: Tücskök (Grylloidea)
Család: Lótücsökfélék (Gryllotalpidae)
Alcsalád: Gryllotalpinae
Nemzetség: Gryllotalpini
Nem: Gryllotalpa
Latreille, 1802
Faj: G. gryllotalpa
Tudományos név
Gryllotalpa gryllotalpa
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Gryllotalpa vulgaris Latreille, 1804
  • Gryllus talpa Olivier, 1791
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lótücsök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lótücsök témájú médiaállományokat és Lótücsök témájú kategóriát.

A lótücsök vagy lótetű (Gryllotalpa gryllotalpa) a rovarok (Insecta) osztályának egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe, ezen belül a lótücsökfélék (Gryllotalpidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A lótücsök Európában általánosan előfordul. Néha tömegesen megjelenő faj.

Megjelenése

A lótücsök 3-5 centiméter hosszú. Barna teste zömök, hengeres alakú és finom szőrökkel borított, elülső lábpárja széles ásólábakká alakult. Háromszögletű fején rövid, fonálszerű csápok vannak. Az előhát nagy, tojásdad. A megkeményedett elülső szárnyai rövidek, a hátulsók megnyúltak, hegyesek. Az utóbbiakkal a rovar kitűnően tud repülni, erre azonban csak ritkán vállalkozik. Hosszú faroktoldaléka van.

Életmódja

Rajz a lótücsökről, amint a járatából bújik elő

Főként éjszaka aktív. Járatokat ás a nedves talajban, ahol apró rovarokkal, gilisztákkal és növényi részekkel táplálkozik. Szinte állandóan ezekben a labirintusszerű, szerteágazó járatokban tartózkodik. A hímek meleg nyári estéken útra kelnek. A kertekben a növények fogyasztása és különösen föld alatti szárainak elvágása miatt rendkívül súlyos károkat okozhat.

Szaporodása

A hím nászénekét finom, szabályos cirpelésként (trillázásként) hallhatjuk nyáron. Ha megijesztik őket, a nőstények is képesek hangot adni. A talajból csak a párzási időszakban, május-június táján másznak elő. Ilyenkor sötétedéskor, éjszaka surranva repülnek. Meleg estéken a hím ciripel is, majd közvetlenül a talaj felszíne alatt násztermet épít, amelyben „koncertezik”. Y alakú járatot fúrnak, amely egy különleges hangerősítő berendezés. Ennek nagysága, alakja olyan, hogy ha az elágazás közelében percegnek, hangjuk többszörösére fokozódik. E hangra a nőstény a kamrába felülről beássa magát. Az udvarlás után a nőstény kapaszkodik fel a hímre. Normális körülmények között a megtermékenyítés egy ondótartó (spermatofor) átvitelével a föld alatt zajlik le. A párosodás után mintegy fél óra múlva a nőstény eltávolítja az ondótartót. A petéket 5-25 centiméter mélyre, az előzőleg kiásott, megszilárduló nyálával megerősített falú üregbe rakja le. Körülbelül három hónap leforgása alatt több fészket létesít, és több mint 500 petét helyez el. Petéit kizárólag csak a saját maga által épített üregekbe rakja le. Mind a petéket, mind a fiatal lárvákat hosszú ideig őrzi. A petékből kikelő fiatal lárváknak még nincsenek ásólábaik, és táplálékot sem vesznek magukhoz. A második lárvaállapotot megelőző vedlésre azonban már néhány óra múlva sor kerül, és a lárvák elhagyják a fészket. A lárva áttelel, a következő tavasszal lesz belőle imágó, kora nyáron már ivarérett. A lótücskök fejlődési ideje vidékenként különböző, Közép-Európában többnyire két év. A kifejlett lótücsök általában két évet él.

Források

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Lótücsök, Lótetű, lótücsök, lóféreg, vakondtücsök - gazigazito.hu.

További információk

  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 428.
  • Gryllotalpa gryllotalpa Taxon details on Fauna Europaea
  • Gryllotalpa gryllotalpa in the Orthoptera Species File database, accessed on 17/10/2013.
  • Hobbikert: Védekezés a lótücsök kártétele ellen