Ugrás a tartalomhoz

László János (lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést KMBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. április 12., 10:41-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

László János (Debrecen, 1842. február 9.Nagybajom, 1892. december 11.) református lelkész.

Élete

[szerkesztés]

László Sándor földbirtokos és Lengyel Rozália fia. A gimnáziumot szülővárosában végezte, közben 1856-ban a német nyelv elsajátítása végett szülei Lőcsére küldték, ahol tíz hónapot töltött. 1859-ben tette le az érettségi vizsgát Nagyváradon. Ezután a papi pályára lépett és a négy évi teológiát a debreceni főiskolában hallgatta; ezt elvégezvén, a tanári kar köztanítósággal bízta meg. 1866-ban letette az első lelkészképesítő vizsgát és a biharnagybajomi református egyház meghívta időközi segédlelkészének. Néhány hónap múlva visszament Debrecenbe s ott a contrascribai állást töltötte be az 1866-67. iskolai év végeig. A nagybajomi egyház 1867 őszén kiküldte külföldre, ahol a heidelbergi egyetem hallgatója volt egy évig. Hazajövén, letette a második lelkészképesítő (papi) vizsgát, mely után 1868-ban a nagybajomi egyház meghívta lelkészének; később a debreceni egyházmegyének levéltárnoka, tanácsbirája és főjegyzője volt. Az 1880-as években erős szembaj kezdte gyötörni, később már alig látott; egyéb mellékkörülményen kívül hihetőleg a vakságtól való félelem vezette főként ama rettentő elhatározásra, hogy saját kezével vessen véget életének.

A sárospataki tanárok életrajzát nagyobb megszakítással a Sárospataki Lapokban közölte az 1880-as évek elejétől 1890-ig; (ezen életrajzokat ipája Soltész János sárospataki tanár feljegyzései után írta); írt több egyházi irányú cikket, melyek a protestáns egyházi lapokban, így a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1884) és a Debreczeni Protestáns Lapban jelentek meg.

Munkája

[szerkesztés]
  • Beszéd és ima, melyeket a nagybajomi ref. egyház új harangjainak a toronyba történt behelyezése alkalmából mondott. Sárospatak, 1874.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]