Lukács Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukács Imre
SzületettLővi Imre
1908. február 4.[1][2]
Devecser
Elhunyt1981. február 18. (73 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaFeuer Margit
(h. 1939–?)
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (12/2-4-24)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Lukács Imre, született Lővi/Lőwi (Devecser, 1908. február 4.[5]Budapest, 1981. február 18.)[6] költő, író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Lővi Sándor Salamon (1875–1917)[7] fényképész, arcképfestő és Grosz Malvin (1878–?) gyermekeként született.[8] Édesapja elesett az első világháborúban. 1945-ig szabósegédként dolgozott. 1929-ben a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett, s ekkoriban jelentek meg első írásai is. A Mert mi nem felejtünk című, 1934-ben megjelent első verseskötetét elkobozták, s hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1930 és 1938 között kommunista tevékenységért, illetve sajtó- és irodalmi vétségekért több alkalommal elítélték és letöltendő börtönbüntetést szabtak ki rá. Több a KMP-hez köthető legális és illegális lap megalapítója volt itthon, s külföldi kommunista újságok létrehozásában is közreműködött. 1945-től kizárólag újságírói és írói tevékenységet folytatott. 1950-ben jelent meg válogatott verseskötete Vörös csillag aranykalásszal címmel.

Felesége Feuer Ábrahám és Neumann Ilona lánya, Feuer Margit (1909–?) volt, akit 1939. január 15-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[9]

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Rab költő (versek, Budapest, 1936)
  • Lehulló levél (versek, Budapest, 1939)
  • Ének a pokolból (versek, Budapest, 1941)
  • Vörös csillag aranykalásszal (versek, Budapest, 1949)
  • A holnap elébe (regény Kilián Györgyről, Budapest, 1956)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Szocialista Hazáért Érdemrend

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]