Lucrezia de’ Medici

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Lucrezia de’ Medici
Született1470. augusztus 13.
Firenze
Elhunyt1553. november 25. (83 évesen)
Firenze
HázastársaJacobo Salviati
Gyermekei
  • Maria Salviati
  • Bernardo Salviati
  • Giovanni Salviati
  • Alamanno Salviati
  • Francesca Salviati
  • Elena Salviati
  • Aloisia de Medici Salviati
SzüleiClarice Orsini
Lorenzo de’ Medici
Foglalkozásaarisztokrata
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucrezia de’ Medici témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucrezia Maria Romola de’ Medici (1470. augusztus 4. – 1553. november 10. és 15. között) egy olasz nemes asszony, Lorenzo de’ Medici és Clarice Orsini [1] idősebbik gyermeke , valamint Maria Salviati és Giovanni Salviati [1] édesanyja. Vélhetően az ő arcképe (újszülöttként) ihlette Sandro Botticellit a gyermek Jézus ábrázolásában Madonna gyermekével és angyalokkal (Madonna del Magnificat) című festményén.

Élete[szerkesztés]

1488 februárjában feleségül ment Jacopo Salviatihoz .[1] Hozománya 2000 forint volt.[1] Amikor a testvéreit száműzték Firenzéből nehéz helyzetbe került, mivel Jacopo az új uralkodókat támogatta.[1] 1497 augusztusában 3000 dukáttal támogatta a testvére, Piero hatalomra való visszatérésének tervét.[1] Amikor ez meghiúsult, akkor az összeesküvésben résztvevő férfiakat kivégezték, de Francesco Valori, Firenze vezetője nem vette fontolóra, hogy nőket is bántson.[1] Lucrezia tovább munkálkodott azon, hogy a Medici-családot fenntartsa. Beleértve alkudozásait az unokahúga, Clarice de’Medici(1493-1528) és fiatalabb Filippo Strozzi házasságának létrehozásában, az idősebb firenzei vezetők ellenzésével szemben.[1] Amikor a testvére, Giuliano visszatért Firenzébe 1512-ben lánytestvéreinek tanácsait kérte abban, hogy hogyan tudná átrendezni a kormány felépítését.[1]

1513 márciusában öccse, X. Leó vált pápává és a mediciek Firenzében ezt megünnepelték.[1] Lucrezia és testvérei ajándékokat és pénzt osztogattak a családi palota előtt összegyűlt tömegnek.[1] 1514-re Leó pápa annyira kiürítette a vatikáni kincstárakat, hogy a pápai tiarát zálogba adta Lucreziának és férjének.[1] Lucrezia nyilvános viszályban állt sógornőjével, Alfonsina Orsinivel, aki azon munkálkodott, hogy fiát, Lorenzot hadvezérré és később gróffá kiáltsák.[1] Lucrezia és férje inkabb a csoportos vezetést részesítette előnyben.[1] Leó pápa Lucrezia fiát, Giovannit kinevezte bíborosnak 1517-ben.[1] Lucrezia vezette ennek háztartását és irodáját 1524-től egészen addig amíg Giovanni pápai legátusban volt.[1] Ezt a befolyását Lurezia arra használta, hogy a Medici ügyeket támogassa Rómában.[1] Lucrezia Leó pápával volt ennek halála idején.[1]

1527-ben, amikor a Mediciek újra száműzetésbe kerültek, Jacopo fogságba került V. Károly német-római császár udvarában, Lucrezia unokatestvérével, VII. Kelemen pápával.[1] Lucrezia azon munkálkodott, hogy váltságdíj ellenében elengedjék férjét.[1] Ő és férje ellenkezett Kelemen pápa döntésével, hogy unokahúgukat, Medici Katalint feleségül adják II. Henrik francia királyhoz, azt vallva, hogy egy ilyen fontos Medici utód Olaszországban kellene házasodjon.[1]

Jacopo 1533-ban meghalt. Lucrezia túlélte férjét 20 évvel. Lucrezia halálának pontos idejét nem tudjuk, de becsült dátuma 1553. november 10 és 15-e. Ő 83 évet élt.

Mecénás[szerkesztés]

1520-ban X. Leó pápa Lucrezia segítségét kérte a firenzei kolostorok építésében.[1] Ő fizette a San Giorgio kolostor kiadásainak nagy részét, megalapozva az új hálótermeket, klastromokat és műhelyeket.[1] További kápolnákat építtetett 1530-ban Róméban.[1] Ő és Giovanni később együtt fizették a Római kápolnát, amelyik a családi pihenő helyként is szolgált.[1] 1520 novemberében Filippo Nerlivel és Niccolò Machiavellivel levelezett arról, hogy kiadjanak egy életrajzot Nagy Sándorról.[1] Ő pártfogolta a Girolamo Benivienit.[1] Ők kérték X. Leó pápa segítségét Dante Alighieri testének hazahozatalát Firenzébe.[1]

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Tomas, Natalie: The Medici women : gender and power in Renaissance Florence. 2003. ISBN 0754607771 Hozzáférés: 2019. június 9.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lucrezia_de’_Medici&oldid=23239945”