Levéltetvek
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Levéltetvek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Levéltetvek témájú médiaállományokat és Levéltetvek témájú kategóriát. |
A levéltetvek (Aphidoidea) a rovarok (Insecta) osztályába és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó öregcsalád.
A levéltetvek levélen, hajtáson, virágon, termésen szívogatnak. Szívásuk nyomán a levél bepödrődik, a hajtás elsatnyul, a levél, a termés deformálódik, a levél megsárgul, elhal, lehullik. Magyarországon a lombos és tűlevelű növényeken károsító fajok száma meghaladja a hetvenet.[1]
Rendszerezés
Az öregcsalád két családja:
- valódi levéltetűfélék (Aphididae)
- gubacstetvek (Eriosomatidae)
Néhány ismertebb faj
A zöld levéltetű (Macrosiphum rosae) a rózsákat támadja meg, ezért rózsalevéltetűnek is nevezik. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. Csápjai, a testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.
A fekete cseresznye-levéltetű a világon mindenfelé megtalálható, a cseresznye- és meggyfák leveleit és hajtásait szívja.
A lisztes káposzta-levéltetű az egész világon a keresztesvirágúakat lepi el (ide tartozik a káposzta is).
Az almalevéltetű az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában fordul elő. Amikor nem használja szúró szájszervét, akkor a teste alá húzza.
Előfordulásuk
A levéltetvek a világon mindenhol előfordulnak, a leggyakoribbak azonban a mérsékelt övi és a trópusi éghajlaton.
Megjelenésük
Testhosszuk általában 2–3 milliméter. Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is. A szárnyas levéltetveknek két pár szárnyuk van. Szájszervük szúró-szívó.
Életmódjuk
Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Szekrétumuk, a nagy cukortartalmú mézharmat sok apró állat kiegészítő tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de meg is „fejik” a levéltetveket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük: őrzik, terjesztik a levéltetveket.
Sok növénybetegséget, így például vírusokat terjesztenek (vírusvektorok).
Szaporodásuk
Ősszel párzanak. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (meg nem termékenyített nőstények) egy-egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.
Jegyzetek
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
- Konfliktus a konyhakertben: ne szívjon a levéltetű!
- Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
